Szatmári Est, 1914 (2. évfolyam, 1-60. szám)

1914-01-03 / 1. szám

Szatmárrnegyei Est Tisza kormány ellen teljes erővel felvenni a kíméletlen harcot. A küzdő ellenzék vezérének Apponyi Albert grófnak sikerült nagyhatású beszédével összefor­rasztani. közös munkára lelkesí­teni Szatmár város és Szaímár- vármegye függetlenségi polgárait a közös veszedelem: Tisza István és kormánya alkolmányromboló politikája ellen. Ä küzdelemben egyesült erővel kell részt venni pártunk sajtó­orgánumainak is. — E célból vár­megyénk függetlenségi és 48-as parijának intéző bizottsága azon óhajtásának adott kifejezést, hogy hivatalos lapunk, vármegyénk ellenzéki küzdelmeiben nagy sze­repet vitt „Szatmárvármegye« a ésmég ifjú, deelveinkért és a függetlenségi párt nemzeti törek­véseiért mindig harcra kész „Szatmári Est“ egyesüljön és mint egységes és közös politikai célokért küzdő sajtó orgánum vegyen! részt Szatmár város és Szaimárvármegye ellenzéki küz­delmeiben. A két lap a mai napon egye­sült és „Szatmárrnegyei Est“ cí­men indul útnak, hogy hirdesse pártunk politikai elveit, védje alkotmányunkat, törvény s jog­rendünket és védelmezze polgári szabadságunkat. Megnyugvással és teljes biza­lommal engedjük át tiz éves múlt­tal biró „Szatmárvármegye“ cimü lapunkat abban a biztos remény­ben, hogy a „Szatmári Est“-tel történt egyesülésből újjá született „Szatmárrnegyei Est“ mint vár­megyei függetlenségi és 48-as pártunk hivatalos lapja azon eszmékért fog tovább küzdeni, a melyekért tiz éven át harcolt a „Szatmárvármegye“. E reményünknek megvalósulá­sát biztosítja az a tudat, hogy az egyesitett két lap vezetését Dr. Nagy Vince felelős szerkesztő vállalta el, aki eddigi hírlapírói működésével, kiváló irói tehet­ségével és vonzó egyéni tulajdon­ságaival eddig is nagy tért hó­dított az olvasó közönség szivé­ben és tántorithatían elvhűségé­vel és politikai tudásával a par­lamenti ellenzék előtt is nagy és osztatlan elismerést aratott. E helyen is szivem teljes me­legségével üdvözlöm a ma meg­induló lapunknak felelős szerkesz­tőjét, Dr. Nagy Vincét abban a reménységben és tudatban, hogy vármegyénk függetlenségi pártja teljes erkölcsi és anyagi erejével fogja támogatni azt a hazafias törekvést, a melyet a mai napon meginduló „Szatmárrnegyei Est“ maga elé tűzött. Falussy Árpád a vármegyei függetlenségi és 48-as párt elnöke. . ^TSSaBBggggasmBBnWCTBiaiBMMBI-SÄJÄT TUDÓSÍTÓNKTÓL­(A mai óriási havazás miatt a buda­pesti telefon vonal alig volt használ­ható. Ez az oka, hogy mai távirat-ro­vatunk nem olyan gazdag mint más­kor volt). Hózivatarok. Bpest jan. 3. Äz országnak északi és keleti részeiről sűrű, viharos havazás­ról érkeznek jelentések. Nagyon sok vonat késik a hófúvások miatt, a telefon és távirdai vo­nalok sok helyütt megrongálódtak. Tisza és a románok paktuma. Bpest, január 3. VládAurél, Mihályi Tivadar és még több román vezető po­litikusma délután Budapestre érkezett, hogy folytassák gr. Tisza István miniszter- elnökkel a paktum-tárgyalá­sokat. Ezek oly stádiumban vannak, hogy néhány nap múlva létre fog jönni a j teljes megegyezés a kormány lés aromások-' között. Äbesszina annektálésa. Bpest, jan. 3. Angol lapok legújabb híradásai szerint befejezett dolog, hogy Anglia Abesszíniát, annektálja. Öngyilkos leány. Nagybánya, jan. 3. Vájnér Mariska 17 éves leány szublimáttal megmérgezte magát. Tettének oka valószínűleg sze­relmi bánat. R. Ganz-gyár és munkásai. Bpest, jan. 3. A ganz-gyár igazgatósága na­gyon sok munkást visszautasított, nem akarja őket ismét visszafo­gadni. Az igazgatóság bejelen­tette, hogy a gyár magánválla­lat s azt csinálja, amit akar. Halál a levonaton, Krad, január 3. Nagy Árpád nyugalmazott houvéd- szazados, az aradi Neumann gyár tiszt­viselője. aki néhány év előtt Szatmá- ron állomásozott, tegnap délben, mikor kollegáival a hivatalból távozott, a gáji lóvonaton hirtelen rosszul lett és összeesett. R lővasutat megállították és azonnal orvosért küldtek, de mire az orvos megérkezett, Nagy Árpád már meghalt. Uármegye. aBCTBS—PBBM fi vármegyei telefon. Irigykedve nézzük a szomszéd vár­megyék közigazgatási rendjét, pompás köves útjait és telefon hálózatát. Vármegyénk közigazgatásáról ezúttal nem szólunk. Lesz még alkalmunk annak számtalan hibáiról jogos kritikát írni. Még csak nem is hivatkozunk a szomszéd Szabolcs vármegye pedáns közigazgatására, vármegyei önkor­mányzatának öntudatos működésére. Nem teszünk összehasonlítást Szilágy­vármegye kitűnő kövesút hálózatával sem, — csak egy kérdést intézünk Szatmármegye tisztelt alispánjához: Mi az oka annak, hogy a gazdagnak, intelligensnek tartott Szatmárvárme- gyének még ma sincs telefonhálózata, holott a szegényebbnek, kevésbé elő­kelőnek tartott szomszéd vármegyék, mint Szilágy, Szabolcs és Bihar már évek óta élvezik és használják az egész megyére kiterjedő telefon háló­zatot? Megfelelünk reá magunk. Ennek a szégyenteljes állapotnak legfőbb oka ama páratlanul álló indolentia, tunya­ságból származó bűnös mulasztás, a mely vármegyénk vezetőségét a köz- igazgatás minden terén jellemzi. Földbirtokosok, kereskedők, ügy­védek és orvosok részéről halljuk a panaszt, hogy vármegyénk közigazga­tása nem fejlődik, nem halad a fejlődő korral, hanem szembetűnően marad mögötte a szomszéd vármegyéknek. Képzett és megbízható vármegyei tisztikarunk van és mégis visszafejlődést találunk a közigazgatás egész vonalán Nincs vármegyei kórházunk. Nyolc körorvosi állomásunk üresedés ben van. Árviz pusztítja vármegyénk nagy részét, mert folyóvizeink kellő szabályozásáról gondoskodás nem tör­tént. Közlekedési útvonalaink kiépítése ólom lábakon iár és köves úti politi­kánkat a befolyásos emberek protec- tiója irányítja. Nálunk az árvizkárosullak is csak morzsákat kapnak — ha kapnak sőt a csekély méretekben ide juttatott köl­csön segélyt is a hatalom protegáltjai élvezik. Tudjuk, hogy e szánalmas állapotok a mai kortes politika elfajulásának a következményei. A telefon kérdés meg­oldása azonban a vármegyei közigaz­gatási hatóság feladata. A szomszéd vármegyék alispánjai ezt a nagyíontosságu feladatot kellő erélylyel, kitartó munkával már régen megoldották a saját vármegyéjükben. Csak a mi vármegyénk alispánja vár és hallgat rettentő nyugalommal, mint Pató Pál ur. hogy „Majd rá érünk arra még“! ügy tudjuk, hogy a kormány még a koalitió alatt tekintélyes segélyt küldött vármegyénknek a telefonhálózat léte­sítésére, a mely segélyhez a jelenlegi kormány is hozzá járult. Ennek dacára a telefon vármegyénk egyetlen járásá­ban sem létesült.

Next

/
Thumbnails
Contents