Szatmári Est, 1913 (1. évfolyam, 1-28. szám)
1913-11-12 / 15. szám
Szatmár-Németi, 1913. november 12. Szerda. Első évfolyam. 13. szám, Előfizetési díj: Helyben : egész évre lO kor. — félévre 6 • — negyedévre 2 » 60 Vidékre: egész évre 12 » — félévre 6 » — negyedévre 3 » — Egyes szám ára — » 10 fill. Független politikai újság. FELELŐS SZERKESZTŐ NAGY VINCE. megjelenik hetenkint kétszer szerdán és szombaton :: délután 6 órakor. :: Szerkesztőség és kiadóhivatal: Hákóczi-utca 39. sz. :: Telefon szám 86. Mi lesz ? A legnyugodtabb embert idegessé, a legtemperamentumosabb embert pedig kimerültén fásulttá kezdi tenni a kérdés: mi lesz a politikában ? Eszeveszett dolog folyik odafent. Nyugodt arccal, izgalom nélkül való határozott kézmozdulatokkal ejti döféseit a kormány és pártja a nemzetélet, az alkotmány testén. És a fekete lepel alól előrántott gyi- lokra még hozzá ez van reá vésve: „Az alkotmány védelmére.“ Az ellenzék akár bent van a parlamentben, akár kívül marad, úgyszólván tehetetlenül áll a romboló munkával szemben. Az ország népe csendben, közönyösnek látszó nyugodtsággal nézi a gyilkos játékot, mint karzati publikum a nem érdekes komédiát. A kormány és pártja felhasználják ezt a csendet és ráfogják az országra, hogy az ő pártjukon áll, hogy helyesli munkájukat. Hát ez egy óriási hazugság. Mert sokkal kisebb dolgokért is meg tudott már mozdulni ez az ország. Egy-egy kisebb létszámfelemelés, egy kis kvóta-emelési kísérlet mozgásba hozta az országot. Népgyülések lavinája indult meg, városi és megyei törvényhatóságok egész sora hallatta tiltakozó szavát. Pedig most nem néhány garasról van szó. Vérre megy a játék. A nemzet meglevő önálló életjelenségeinek kevéske eleven vérére. Minden nap egy-egy ép tagunkat metszik le. És közben a szemünkbe kacagnak, mondván, hogy a mi akaratunkból, a mi tetszésünkre csinálják igy. Az igazság az, hogy anyagilag kimerült az ország. Az államok őrült fegyverkezése s ebből előállott pénzszükséglete megállította egész Európa rendes hiteléletét, de különösen elzárta az összes hitelforrásokat a magunkfajta kis koldusországok előtt. Földbirtokos, gazdálkodó, kereskedő, nagy és kisiparos, vállalkozó, ügyvéd, orvos, iró, művész és minden szabad pályán kereső ember egészen a napszámosig úgy teng-leng ma nálunk megfelelő jövedelem nélkül, mint a megzacherli- nezett légy. Mindenki csak a magáéra gondol. Arra a mi volt, vagy lehetne, de nincs. Nem érdekli az embereket az országos politika. Mindenkinek a saját háza előtt kell sepergetni. Az általános elgyengülés, az energia elfogyásának tipikus képe ez, — ami hasonlatos a fizikai elerőtlenedéshez, mikor a beteg járni is alig bir, természetesen annál kevésbé képes támadóját visszaütni. De ennek a helyzetnek kihasználása, amikor nem egy külföldi hatalom és nem idegen emberek, hanem magyarok, a nemzetnek másra képes fiai, törnek reá a vére- vesztett, lerongyolt betegre, — a legcsunyább látvány, ami elképzelhető. Valóságos pécermunka. És ehez az előadáshoz zenekari kíséretet szolgáltatni akár munkapárti primhegedün, akár álellenzéki klarinéton, — igazán csak a dirigens kormányférfiak tapsait és elismerő kézszoritásait érdemli meg. A nemzet nagy érdekeiért a legnagyobb kétséggel nézhetünk a jövőbe. Mi lesz? Jön-e valami tisztitó vízözön, amely elsepri a nemzet megrontóit és csörgősipkás statisztáikat ? ^ «T w Dr. Nagy Vince. — Az országos függetlenségi óa 48 as párt elnöksége a szatmári és szat- márvármegyei függetlenségi pártok szervezkedő nagygyűlését folyó évi december hó 14-én fogja Szatmáron megtartani. A szervezkedő nagygyűlésre lejövetelüket megígérték Appouyi Albert gr., Károlyi Mihály gr., Károlyi József gr., Benedek János, Lahne Hugó és Zlinszky István orsz. képviselők. — Segély az árvízkárosultaknak. A vármegyei közigazgatási bizottság a rendelkezésre álló összeget az árviz által legjobban sújtott öt járás között a következőkép osztotta fel: a fehérgyarmati járásnak 18 ezer koronát, a szatmári járásnak 9 ezer koronát, a nagysomkuti járásnak 3 ezer koronát, az avasi és nagybányai járásnak 2—2 ezer koronát, Szi- nérváralja és Szakasz községeknek 1—1 ezer koronát juttatott. — SAJÁT TUDÓSÍTÓNKTÓL. A mai tőzsde. Bpest, nov. 12. d. u. 4 óra. Az irányzat az értéktőzsdén lanyha volt, az árutőzsde valamivel élénkebb. A képviselőház ülése. Bpest, nov. 12. Az ellenzék a mai ülésre nem ment be, minthogy a sajtójavaslatot csütörtökig levették a napirendről. Beöthy elnök 11 órakor nyitotta meg az ülést. Rakovszky Iván a közigazgatási bizottság előadója beterjesztette a vármegyei bizottsági tagok és tisztviselők mandátumának meghosszabbításáról szóló javaslatot. Szabó István kisgazdapárti képviselő szólalt fel a törvényjavaslat ellen. Szerinte ez a törvény jogfosztás, elkobzása a választási jognak. Tisza István válaszolt. Többek között azt mondta, hogy a mai vármegyei választások valóságos anachronizmust jelentenek. Csak ez a javaslat lehetett áthidalás a közigazgatás államosításához. Vio Antal a fiumei ügyekben interpellált. Holnapra apróbb vicinális-javaslatokat tűztek ki. Az ülés déli 12 órakor véget ért. A margitszigeti panama. Feljelentik Lukácsot és Jeszenszkyt. Bpest, nov. 12. A% általános forgalmi r. t. e héten ismét felszólító levelet küld gróf Tisza István miniszterelnöknek, a melyben hétfőig, e hó 17-ig adnak a kormánynak utolsó határidőt a fizetésre. Kijelenti a levélben a r. t., hogy határozott tudomásuk szerűit a felvett pénzt a kormány választási célokra fordította. Ha a kormány nem fizetne, a r. t. már kedden megindítja a polgári pert a kincstár ellen és saját személyébén Lukácsot is bepereli. Ezenkívül Lukács és Jeszenszky ellen csalás miatt megteszik a büntető feljelentést. Ellenzéki delegátusok uniformisban. Bécs, nov. 12. A három ellenzéki delegátus közül kettő: Lovászy Márton és Rakovszky István tartalékos tisztek. Ezek elhatározhirdessen a „Szatmári Minden száma 2000 példányban jelenik meg. TÁVIRATOK.
