Szatmári Est, 1913 (1. évfolyam, 1-28. szám)
1913-10-11 / 7. szám
A 2 Szatmári Est ellenzéket. Jó. Előre tudta, hogy emiatt a feje tetejére áll minden az országban. Hát erre bizony — elismerjük — neki lehetett a legközvetlenebb és legbiztosabb információja attól, aki a fejtetőre állítást előre tudta, mert maga rendezte: Lukácstól. Ha nem helyeselte a technikai obstrukciót, ha nem akart sípolni, dobolni, — még rendben van. Végre is csak taktikai kérdése volt ez az ellenzéki akciónak. De hol és mikor mondotta el a Képviselő Ur, hogy felháborodott és megbotránkozott a kormány erőszakán? Hol fejtett ki egyáltalán — ha nem is a kordon körül — ellenzéki magatartást az erőszakosságok miatt és a panamá- zás miatt? Erre nem felelt a Képviselő Ur. Pedig úgyszólván ebbe az egy főkérdésbe bele van sűrítve az a többi, sok-sok részletezett kérdés, amelyeknek egyetlen egyikére sem tudott megfelelni. Hogy ki helyesli ma a trombitálást? Ne tessék már ilyen tréfás kérdéseket feltenni a felelet helyett. Ma nem csinál az ellenzék sem trombitálást. Akkor is, amikor csinálta, nem volt az más, mint az elkeseredett emberek tehetetlen dühének valamelyes megnyilatkozása a sok alkotmánysérelem miatt, amely fellépést kigunyolhatja, lekicsinyelheti az ellenfél, de az elvbarát soha, mert különben elárulja, hogy nemcsak taktikában, de politikai gondolatirányzatban is egészen idegen azokhoz, akiknek színeit előszeretettel hordozza magán illedelmetlenül. Azt kérdezi továbbá, hogy ki beszél ma in integrum restitucióról ? Mindenki. Az egész ellenzék követeli Andrássyval együtt. De maga Tisza István is folyton ajánlgatja az ellenzéknek, hogy hajlandó újabb házhatározattal in integrum restitu- ciót csinálni. Határtalanul könnyelmű, frivol és saját „függetlenségi“-ségét leleplező beszéd tehát, amikor Kelemen igy kiált fel: „Ki beszél ma in integrum restitucióról?“ A „demokratikus választójog“- ról pedig jobb nem beszélni a Képviselő Urnák. Ott kezdődik a dolog, hogy soha, keddi beszédében, elől nyomtatott „Válaszában“ sem meri használni az »általános, titkos választói jog« kifejezést. Ebben sem akar szint vallani. Hogy akárki lesz kormányon, akármilyen választójog jöjjön is szóba, ő éppen azt, bármelyiket helyeselhesse, mondván, hogy ő mindig csak „demokratikus választójogot“ emlegetett; az éppen előtte fekvőt pedig nem lesz nehéz soha relative demokratikusnak tartani. De ha már a választójogról van szó s ha mint „ellenzéki“ és „liberális“ politikus nem fogadja el a Tisza-féle korcstörvényt, — amit még a leszidott Andrássy is perhor- reskál, — miért nem méltóztatott részt venni abban az országos agitá- cióban, amit az ellenzéki pártok vezérei s velük a pártokhoz nem tartozó liberálisok, Vázsonyi Vilmossal és Jászi Oszkárral együtt folytattak; amikor ezek városról városra jártak népgyiilé.sezni és izgatni a választójog-hamisítás ellen? Az Országos Párttal szemben fennállott taktikai nézetelterés nem tarthatta ettől vissza. Rendezhetett volna itthon egymaga is népgyülést a központiak kihagyásával. Ez a másik fontos kérdés a „Válasz“ után is szintén válaszolat- lanul mered a Képviselő Ur felé. Végül és ismét a taktika kérdése: be kellet volna-e menni s ezután be kell-e menni a parlamentbe? Ez bizony mindig taktikai kérdés volt. És nem egyedül Kelemen Samu volt az, aki a bemenetel mellett szólott. De nem vitás, hogy mindenféle taktika csak úgy lehet sikeres, ha egyöntetűen csinálják azt. Az ellenzék többsége akkor igy döntött, a többiek alkalmazkodtak. Talán csendesebbek voltak, statiszták csupán, de igy vagy úgy kimutatták ellenzéki voltukat. Kelemen Samu nem alkalmazkodott senkihez. Semmiféle ellenzéki mozdulatot sem mulatott. És most azt mondja, hogy be kell menni a parlamentbe. Hát persze hogy be kell menni. Taktikailag ezt helyeselhetjük. Mégis az együttes fellépés ereje érdekében ennek eldöntését az ellenzék vezérkarára kell bízni. Nem tehetünk róla, hogy Kelemen Samu nem tartozik e vezérkarhoz. Talán egyedül ő az oka. Természetesen szükséges lett volna éhhez, hogy első sorban ellenzéki legyen a válságos időkben. Most ő ne kérdezzen senkit, ne hangoztassa senkinek, hogy be akar menni a parlamentben, 0 már nem fogja magát ezzel kompromittálni. Menjen csak be. Szép komoly témák jönnek: a Polgári törvénykönyv tervezete, Sajtótörvény, Esküdt- reform stb. Lehet brillírozni, lehet szellemesen beszélni, hogy a munkapárt is bókoljon s a régi fegyvertársakra is vethet egy pár liberális szólammal kokett szemeket. Senki nálamnál inkább el nem ismeri, hogy mily sokat használhat Kelemen Samu a parlamentben. De ezt a munkáló hasznot kifejthetné úgyis, ha őszintén megmondaná: gondolkodásom legkisebb rezdülése sem köt az ellenzékhez, belépek a munkapártba. Ehhez a lépéshez elég hosszú átmeneti időt vett már magának. Megérett az egybeolvadásra. Ám ne akarjon még mindig ellenzékinek, függetlenséginek látszani s tőlünk bizalmat kérni. Legvégül a személyes kérdés. Hogy „ildomtalan“ voltam, amikor betegsége miatt való távollétét kértem számon. Pardon. Úgy jött ki a dolog, mintha a sok kérdésre, hogy hol volt, mit csinált az ellenzék két éves harca alatt, — azt az általános feleletet adta volna, hogy betegeskedett. Ezért kellett e kérdéssel foglalkoznom. Most rektifikálok. Tudomásul veszem, hogy csak a Tisza díszpolgárrá választása idején volt beteg. Felelellenül maradnak tehát ösz- szes többi kérdéseim. De beismerem: mai világban „ildomtatalanság“ a tényekei elébe tartani valakinek, akire e tények kellemetlenek. Ami pedig az állított személyi animozitást illeti, mint örökségemet, — ez szintén gyönge védekezés. Valósága esetén sem rontaná le meg nem cáfolt szavaim igazságát. De igaztalan beszéd a Képviselő Úrtól, mert jól tudja, hogy igazabban saját családom animozitását vettem magamra, mivel nemcsak hű munkatársul szegődtem több éven át ő mellé, hanem képviselőválasztásokon lelkesen korteskedtem érdekében s társadalmi utón is barátságos összeköttetést tartottunk fenn, ami részemről mindig őszinte volt. Hogy pedig fiatalos szertelenségemben nem változtam elvekben együtt ő vele, — ez a kiérezhető szemrehányás amilyen öregesen beteg, épp olyan jogtalan. Br. Nagy Vince. Szüreti tűzijátékok, görög és római gyertyák, fáklyák, röpentyűk, békák és mindenféle jux áruk RAGÁLYINÁL. — SAJÁT TUDÓSÍTÓNKTÓL. — A tőzsde. Budapest, okt. 11. d. u. V2 4 óra. A tőzsde a mai napon szünetelt. A bécsi tőzsdén csupán a déli vasút részvényeit keresték 108 kor. 75 fillérrel. Xndemnitás. Sajtóreform. Budapest, okt. 11. Teleszky pénzügyminiszter a legközelebbi képviselőházi ülésen hat hónapi indemnitást fog kérni. Ez azért lesz, mert a költségvetési év a jövőben julius elsején fog kezdődni. ,6—10 Síartóü £ászló fyrogérája a „JCigyófioz“ — Szatmár• Vegyszerek, kötszerek, különlegességek, fertőtlenítő szerek, gnmmi-árnk, fényképészeti lemezek, papírok, kartonok nagy raktára. — Kodak gépek raktára. Tilffli.
