Szatmári Est, 1913 (1. évfolyam, 1-28. szám)
1913-09-27 / 3. szám
Előfizetési dij: Helyben : egész évre ÍO kor. — fill. ✓ félévre 5 » — » negyedévre 2 » 60 » Vidékre : egész évre 12 » — » félévre 6 » — » negyedévre 3 » — » Egyes szám ára — » 10 » Független politikai újság. FELELŐS SZERKESZTŐ: Dr. NAGY VINCE. Megjelenik hetenkint kétezer szerdán és szombaton :: délután 6 órakor. :: Szerkesztőség és kiadóhivatal: Rákóczi-utca 39. sz. :: Telefon szám 86. ■ ■■ ■ Nyilttér sora 30 fillér. — ■wijimjijmiiiii1______i mwm A protestantizmus és a politika. Szerdai számunk vezető cikke — őrömmel látjuk — felkeltette az illetékesek figyelmét. Ennek az érdeklődésnek köszönhetjük ezt a cikket is. (Szerk.) Az első szó, melyet e tüzes szellemű, nagy jövő reményére jogosító lap számára papírra vetek, legyen a megértésnek, az együtt- lelkesedésnek, a bajtársi zászlóalá- állásnak „előre“ kiáltása. Valahogy kezd már valahára pirkadni. Valahogy kezd már mérlegre kerülni ennek a hihetetlenül sötét, elvakult bihari politikának minden bűne, gonoszsága. A „providenciális“ államférfin számára csakugyan mintha a sújtó, ostorozó gondviselés döngölte volna le a szérűt, hogy rajta kinyomtassa állami önállóságunk, alkotmányunk, közbiztonságunk amúgy is gyér- szemű, sovány kalászait. Attila csak az idegenek „Isten ostora“ volt, most megkaptuk a magunkét. Nem elég, hogy ez a szerencsétlen ország árvizek sárga, miazmás iszapjával van borítva, nem elég, hogy a szomszédban dühöngő háború szikrázó zsarátnokai itt szállingóztak házaink, fejünk felett, itt bent is ostromállapot, nem háború utáni állapot siralmas, sötét képe keseríti lelkünket. A beteg önzővé lesz, magával foglalkozik, befelé kénytelen élni, itt pedig mindenki beteg. Az egyének nyomora, keserve, aggódása köti el a politikai érdeklődés vérereit. Ebben a fásultságban ordítozhatja a „hajrá“-t a bihari gárda. Ki áll elébe? Ki villogtatja meg a fokost? Ki kiáltja el végre az „ebura fakó“-t ?... Az ürejs zseb a legnehezebb súly, mely a lelkeket nem engedi repülni. Ez a Tisza politikai aerájának lélektani erőssége. De bízom a természeti törvényekben, ezekben azisteni alkotmányparagrafusokban : a világegyetem ura nem lehet zsarnok, ki saját törvényeit tépi szét. A visszahatás késhet, de csak addig, mig a nyugvó, pihenésre kényszeritett energiák fel nem ébrednek, meg nem mozdulnak, mig a lelkeket meg nem gyújtja a pro- métheüszi láng .... Mennél tovább késik a visszahatás, annál erősebb, annál állandóbb lesz! Ma — és ez is valami sötét providencia — a protestáns papság lelke le van kötve. Nagy erő fonja össze a karjait, hogy ökölbe ne szoruljanak: a felekezeti érdek. De ezt a kötelet szét fogja tépni a keserűség, a megaláztatás. Fel kell ébrednie egyszer ennek a nagy, felséges erejű Titánnak, hogy hátán ne az ő erkölcsi erejét lefoglaló és kizsákmányoló zsarnok állítsa fel a bibor- széket, hanem ebben az emberegyenlőség és nemzeti szabadság felé haladó korban az emberek szolgálata helyett, kis érdekek igavonása helyett, oda álljon, ahova mult’ának öröksége, lelkének igazabb törekvése ösztönzi, az emberegyenlőség, az emberszabadság evangéliumi lobogója s a magyar nemzeti jogok hajdú-honvéd zászlaja alá! ... . A pénz itt is rombol De micsoda törpeség, micsoda multtagadás a lel- készi korpótlékra — mint a Tisza- kormány egyik „vívmány“-ára — való hivatkozás. Porhintés ez. Az egyének lekenyerezése, az intézmény megrablása céljából. A kis aranyakért nagy téglákkal fizetünk, melyeket önkormányzatunk épületéből csákányoztak ki. Nagy ősi jogokra nyúl az a bizonyos, hátra tett balkéz, mig a jobb a jogosan követelt pénzt számlálja le. De hol van ez a törvény a fizetésrendezéstől ? . . . Nem merem, nem szabad, árulás számba menne feltételeznem, hogy ez a hatalmas testület azért hallgat, mert ezeken a morzsákon rágódik. Feledtük a múltat? Hej pedig valamikor nyomor és szenvedés rostálta a hősök sorait, de akkor acélból volt a gerinc, aranyból a szív! . . . Nem aggódom. Jön, jönni kell a nagy ébredésnek. A fák nem nőhetnek az égig. Az emberek egymással való hitvány tusakodásának egyszer át kell magasztosulnia az elvek, az eszmék hősi csatájáig. Ma pedig itt emberkultusz dívik, embertiprás folyik. A történelem zsarnokai minden bűnükben is törekedtek valami őrült, de érthető magasabb célt „szolgálni“, de itt ma minden leköthető, megnyergelthető ember uszályát hordja egy személyi revanspolitikának. Szomorú, hogy akik az Istent imádják, az Ő szolgáinak vallják magukat, vakon borulnak le egy ember, egy házi (egyházi) bálvány előtt. És még valamit. Az utóbbi időben innen is, tul- nan is egy gonosz intelem jutott hanghoz: a pap ne politizáljon! . . . Gyilkos csomorika ez, amelyet a mai politikai életünk fertőzött ingoványa termett ki. Pap vagyok. Lelkem minden törekvése feljebb emelni az Istentől messze távolodó s ezért nyugtalankodó lelkeket, közelebb az Istenhez. De mióta profán, mióta megfertőző a politika, a hazám sorsával való buzgó, önzetlen foglalkozás ? Ki veheti el e legszentebb jogomat? Ki tilthatja meg, hogy édes anyámat, hazámat szeressem, sorsáért imádkozzam, prédikáljak szóval és tollal? Ki politizáljon? Csak a rubrikákat töltögető szolgabirói dijnokok és a vasúti bakterek talán? A pap pedig — hallgasson ? . .. Értem, honnan fű a szél, mely ezt a frázist susogja. Csöndet szeret a bűn. — „A pap maradjon a szószéken, a csizmadia a kaptánál, de mi, mi a szabad, a bölcs, a tiszta, a hivatásos politikusok majd elintézzük a haza sorsát“. így beszélnek a csendest játszó politikusok. Én pedig azt mondom: mig a pap lelkét a hatalom aranyáért, mosolyáért, a méltóságos és kegyelmes urak vállveregetéséért el nem adja, mig önzetlenül és becsülettel szolgálja az egyszer felismert igazságot, mig az elvek harcában tiszta, tehát szellemi fegyverekkel küzd, mig palástja alól nem kortespénzeket nyújtogat, le a kalappal előtte! ... Ki lesz itt a szabadságnak, az egyenlőségnek hivatásosabb hitvallója, ki tiltakozhat az emberimádás ellen erőteljesebben, ki kiálthatja a vá. 2—10 ÍBartóü £ászió drogériája a „3£igy6üoz(( — Szalmár. Vegyszerek, kötszerek, különlegességek, fertőtlenítő szerek, guimni-árnk, fényképészeti lemezek, papírok, kartonok nagy raktára. — Kodak gépek raktára.
