Szatmári Est, 1913 (1. évfolyam, 1-28. szám)
1913-12-24 / 27. szám
Szatmár-Németi, 1913. december 21. Szerda. Első évfolyam. 27. szám. 5 JA 6 3 — fill. — » 50 » ►— f> :>$ 10 l' Független politikai újság. FELELŐS SZERKESZTŐ: Dr. NAGY VINCE. Megjelenik hetenkint kétszer szerdán és szombaton :: délután 6 órakor. :: Szerkesztőség és kiadóhivatal: Rákóczi-utca 39. sz. :: Telefon szám 86. Nyilttór sora 40 fillér. iz ellenzéki polgársághoz. Gróf Apponyi Albert a „Szatmári Est“ olvasóihoz. Az évfordulóra csak egy szerény tanáccsal szolgálhatok ellenzéki barátaimnak és ez abból áll, hogy ne izgassák magukat arra vonatkozó találgatásokkal, hogy mikor bukik meg a mostani kormány és hosszabb- rövidebb terminusok felállításával, melyek azután — ha be nem válnak — indokolatlan lehangoltságo- kat okoznak. Nekünk egy pozitív támpontunk van a mai rendszer megbuktatására: ez az uj választás. Megengedem, jó idő lelik még el addig, de ez az egyetlen poziliv adat, amelyre építhetünk. Erre kell készülnünk egész erővel, türelemmel, kitartással, odaadással. Lehet, hogy időközben áll be a nagy felfordulás; nem mondom azt sem, hogy ez nem valószínű. De ne építsünk — reményeinkben sem — bizonytalan tényezőkre, különösen olyanokra nem, amelyek nem képviselik a magyar nemzeti gondolatot. A magyar nép erejéből kell kialakulnia a jobb jövőnek; ami eredmény nem ebből alakul ki, az lehet ideig-óráig előnyös, de igazi megváltást nem jelent. Azért ne engedjük, hogy hiú számitgatások és idegen tényezőkre alapított reménykedések minket csak egy pillanatra is eltereljenek igazi feladatunktól: a magyar nép talpraállitásától. Budapest, Í913. december végén. Stpponyi Béke felé. Irta: Duszik Lajos. A betlehemi mezőkön repeső angyalok hirdetik, harsonázzák a keresztyénség világ-programmját : „békesség a földön, jóakarat az emberekhez“. Leszáll, aláereszkedik a Menny s homlokon csókolja ezt a véres, könnyes, bűnösül fekete Földet... Egy parányi szív dobog ... Egy kicsiny kebel zihál... Megszületett az egyetlen igazi Ember. Ecce homo... Oh milyen grandiózus gondolatok örökké izzó, világitó szikráit rejtik ennek a karácsonyi regének keletiesen színezett szövetszálai!.. Évezredek nagy lelki kataklizmáiban: szörnyű tévelygéseiben, iszonyú bűneiben és titáni vágyaiban, plátói és aristoteleszi gondolataiban kilobbant egy emberi géniusz. Meghalt a nagy Pán. A nagy méretű, kinövő, izmos, szertelen emberek, kik xerxesi vágyakat hordoztak, fáráói gúlákat építettek, levonultak a színpadról. Nitsche siratgatta. Uj ember született, a belül élő, a mennyországot szivében megépítő ember, a szeretet embere. A betlehemi bölcső felett sugárzik: Ecce homo: ime az — ember, a jövő ember mintája. És — figyeljétek meg — ma még a hatalom, az erő, sőt az erőszak is evangéliumi albát kénytelen a nyakába keríteni, hisz’ a királyok is „Isten kegyelméből“ uralkodnak .. Véres, irtó háborúk lőporíüstjében templomi, Máriás zászlók lengenek .. Zsákmányoló kalózok az embervédelem, a faji, vérségi, testvéri megvédés fehér lobogóját kötözgetik a kiegyenesített kaszák hegyére... Az ember-vonaglásban gyönyört találó ember-szörnyetegek az igaz hitüség védelmében vonták kinpadra, kötözték máglyára testvéreiket. Mit jelent ez? Az állatemberi gonosz indulatok, mikor kiszabadulnak, mikor átjönnek ide a fehérségeket kedvelő, szelídséget dicsőítő keresztyén világba, mint általában a vadállatok, környzeiük színét veszik fel. Máskép visszaparancsolná ketreceikbe a nagy állatszeliditő az emberek világában: a keresztyénség, a humanizmus, a Krisztus! Ma még a fegyverkezés is a béke megvédése céljából folyik. Államok roskadnak bele a nehéz ágyuk, az uj typusu gépfegyverek és a Dreadnoughtok terhébe; észbontóan rengeteg munka-energia van begombolva, beszíjazva a világ államainak uniformisaiba ... Mi ez ? ... A föníciai Moloch-kultusz keresztyén világban. Nem szárnyas fehér angyal a Pán, a Béke, mint ábrázolni szokták ... Hamis kép az ... Egy keresztyénicsen fehérre mázolt Moloch melynek tátott szájába annyi milliót és millióknál értékesebb embert, ifjú, izmos, tüzes embert dobálunk bele. Ez a mi — békénk! Gyárak füstölnek, óriási gépek zakatolnak, annyi izom feszül meg, annyi verejték gyöngyözik ki az eres homlokokon... És annyi szív szenved, aggódik, sir ebben a békében, a fegyveres békében ... Hát még mennyi szakad meg mikor ez a szelíd Pán lerántja az álarcot s elénk mered, fülünkbe ordít és tátongó szájából — az ágyú s puskacsövekből — tűzet fű ki a — háború ? ... Ma karácsony van. A\ lelkeket önkénytelenül megcsapja az a bűvös, fenyőillatos karácsonyi levegő, melyben a nemesebb, emelkedni tudó lélek magaslatokról tekint messze- jövendők fejlődése, keresztyéniesü- lése felé. A világbéke istenországa felé ... Próféta látta, amint az oroszlán a kecskegödölyével együtt hever. Próféta sirt, midőn az álmot durván összetépte a minden álom esküdt PASKUJ IMRE hazai iparcsarnokában (Széclienyi-utca) nagy karácsonyi és újévi vásái". gpy* JLapimk mai száma 13 oldal.
