Szatmári Est, 1913 (1. évfolyam, 1-28. szám)

1913-12-17 / 25. szám

Szatmári Est

3

Az egyéni szabadság iránya, amely minden egyes embernek, amint egyénisége többi oldalainak, úgy faji és nyelvi szabadságainak is, szabad gyakorlatát megengedi, sőt biztosiíja azon határig, ameddig a nagy egésznek fennállási érdekeivel összeegyeztethető és olyan közgazdasági politika, mely a nagy tömegek részére javítja az egyéni érvényesülés lehetőségeit és a nemesebb élvezetekben való részvételnek posszibilitását, olyan szociálpolitika, mely faj különbség nélkül az ügy efogy ott- nak, a gyámoltalannak pártját fogja. (Hosz- szas élénk tetszés.) Egységes, teljes nemzet] politikát követni, ez az ellenóvszere a nemzetiségi bajoknak.

És legyen szabad dicsekedés nélkül mondani, abban a kormányzati ágban, melynek élén én állottam, nem paktáltam senkivel, törvényeket hoztam javaslatba. (Éljenzés.)

Ä demokratikus áramlat.

Ámde ez a paktálási politika teljesen beleillik a rendszerbe. Éz a rendszer, t. i. nem hiába reakcionárius, ez a rendszer ebben az országban minden tényezővel keresi az összeköttetést, minden tényezővel akar békülni, minden tényezőt iparkodik megnyerni, csak egy tényező van, amelytől irtózik : a magyar nép. Ahol öblöcskéket talál, amelyeket kiszárítani lehet, amelyekről remélheti, hogy állóvizek lévén, a napnak perzselő sugarai azokat mocsarakká változtatják át; ahol apró patakokat és folyócskákat talál, melyeket szabályozni irányítani lehet, ott jól érzi magát, ott az ő egész államművészetének segédforrásait alkalmazásba tudja hozni, de ha magával szemben látja azt a nagy tengert, a nép millióinak nagy tengerét, ha ennek az óceánnak zúgását hallja, ha ezt a félelmes erőt sejti, hát akkor megijed, visszavonul, csak egy gondolata van, hogyan lehet ennek a nagy erőnek tömörülését, hogyan lehet ennek a felszabadító életnek ébredését megakadályozni Kicsiben és nagyban eltiporja, ahol eltiporhatja, megveszi, ahol megvásárolhatja, egymás ellen uszítja, ahol egymás ellen uszítani képes, de hogy valahogy a nagy összeolvadás ne történjék, mert abban, ami megváltásunk volna, minden egyes társadalmi tényezőben külön békét akar teremteni, minden egyes társadalmi tényezőt a maga anyagi érdekeinek dedel- getésével, vagy elnyomásával iparkodik magának megnyerni, biztosítékokat nyújtani külön olyan erkölcsi tényezőknek is, melyek múló természetű ingatagalapuak, mert nem erkölcsi alapon nyugszik, sze- parát békét akar teremteni minden befolyásos testülettel és meg is nyeri magának az úgynevezett felső tízezrek nagy részét, akik abban a balga hitben vannak, hogy Tisza István lesz az az erő, amely a a nékik kényelmetlen nagy demokratikus áramlatot visszaszorítani képes. Rettenetes tévedése mindazoknak, akik ezen az utón keresik akár a magyar nemzeti ügynek, akár saját jól felfogott érdekeinek is megóvását. Az a demokratikus áramlat, amely az észak-amerikai államokat is megrázza, mert még azok szervezetét sem találja eléggé demokratikusoknak, az a nagy világtörténelmi erő halad a maga utján feltartóztathatatlanul és csak tőlünk függ, hogy rombolólag söpörjön végig a mi hazánkban, vagy pedig sikerüljön ezen a nagy óczeánon átvezetni, helyesebben mondva benne felismerni azt a nagy óceánt, melyre biztosan odabocsáthatjuk hajónkat, hogy olyan kikötő felé vezessék, ahol addig nem remélt dicsőség, jólét és hatalom vár a magyar nemzetre. (Hosszas élénk tetszés és éljenzés.)

Idehivom én önöket, nem én hivom, századoknak eseményeinek, évtizedeknek

hanyatlása által eltompulva szól hozzánk hivólag a 48-iki nagy hagyományoknak a hangja, annak a nagy hagyománynak, annak a nagy nemzedéknek hangja, mely gondolatban sem tudta elválasztani ezt a két dolgot, nemzetet és népet, mely gondolatban sem tudta elválasztani a nemzeti önnállóság kivívását és demokratikus haladást. Mondom, eltompilva hanyatló évtizedeknek közbenjöítétől most talán erősebben, mint előbb szólnak hozzánk ezen hangok és midőn önök a 48-as és függetlenségi pártot szervezik, akkor nem egyszerű taktikai mozdulatot végeznek, hanem azokra a hangokra, melyek a 48-iki nagy korszakból hozzánk kiáltanak: Nemzetem, a te függetlenséged s a népjognak kivívása egy és ugyanaz, azokra a hangokra mi meg visszhangot adunk és azt mondjuk : igenis, igy van, nagy elődök, mi kicsiny, de hű utódok, követjük szavatokat, együttesen küzdünk a nemzet nagy céljaiért. (Szűnni nem akaró zajos éljenzés és taps.)

ii többi szónok.

Ezután Benedek János országgyűlési képviselő reményét fejezte ki, hogy amint 48-ban is a szabadság felébredése meghozta a népjogokat, úgy most is a magyar nép felébredése meg fogja teremteni ez alkotmánynak széles alapokra való fektetését. Megragagja az alkalmat itt is, hogy csodálkozásnak adjon kifejezést azon küzdelem felett, melyet az ellenzéki delegátusok Bécsben kifejtettek és reméli, hogy ennek is meg lesz a kellő visszhangja. (Hosszas éljenzés.)

Jármi/ Béla országgyűlési képviselő kifejti, hogy ez a kormány a jutalmazást és büntetést kortesszempontból végzi és hogy minden bűnt megbocsát, ha az hatalmi érdekeit elősegíti. (Helyeslés.)

Förster Aurél a kormány eddigi rombolásait sorolta fel és rámutatott arra, hogy a magyar népnek kell szembeszállani teljes erejével az erőszakosságokkal szemben és támogatni a küzdő ellenzéket. Humoros részletekkel tarkított előadását zajos tetszéssel fogadták.

Jaczkó Pál országgyűlési képviselő mondott még lelkesítő beszédet.

Thurner Albert terjesztette elő a határozati javaslatot, melyben bizalmát nyilvánította a nagygyűlés az országos függetlenségi és 48-as pártnak és felhívta a kormány elleni további küzdelemre és kimondták, hogy az országos függetlenségi szövetség tagjaiul belépnek.

Társas vacsora.

Nagygyűlés után gróf Apponyi Albert rövid látogatást tett Boromisza Tibor püspöknél, azután pedig dr. Nagy Vince ügyvédnek volt a vendége, akinek házánál a többi orsz. képviselővel s a városi és vármegyei függetlenségi párt vezérembereivel együtt kedélyesen töltötte el az időt az esti bankettig.

Fél nyolckor érkezett meg Apponyiék társasága a vacsorára, amely az Iparos Otthon dísztermében több mint 200 ember részvételével folyt le impozánsul s mindvégig lelkes hangulatban.

Az első felköszöntőt Jármy Béla képviselő mondotta Apponyira. A test erejének imponáló hatásánál sokkal nagyobb, fönségesebb a lélek ereje és nagysága. A nagy férfiak között is fokozott bámulattal tekint gróf Apponyi Albertre, akit az egész világ nagyrabecsülése övez. A vármegyei függetlenségi párt nevében s mint félig-meddig szatmári ember élteti Apponyit, az ellenzék büszkeségét. (Zajos éljenzés.)

Utána dr. Nagy Vince a következő felköszöntőt mondotta:

Mélyen tisztelt Uraim 1 Senki sem vonhatta ki közülünk magát a gróf Apponyi Albert mai, nem vidéki gyűlések színvonalára szánt beszédének hatása alól. Az ő személyének látása, szavainak hallgatása egy képet elevenít meg előttem, azt a képet, amikor néhány esztendővel ezelőtt az Egyesült Államok büszke parlamentje nyílt ülésén ünnepelt egy idegen államférfiul, aki a messze Európának sötét keletjéről, egy aprócska országból indult el a földgolyó másik felére: hirdetni egy kis faj külön létét s az általános béke és emberi boldogság nagy eszméjét. Apponyi Albert gróf volt az, aki e diadalutján a magyar nemzeti különség és a legszélesebb körű humanizmus és demokratizmus kettős szentségét apostol-szóval prédikálta az egész művelt-világ csodálata mellett. (Éljenzés.)

E két gondolat egysége: külön faji- ságunk, nemzeti önállóságunk és a legtisztább ember-boldogitás eszméinek a függetlenségi programúiban megtestesült és annak keretein belül — merem állítani — megvalósítható egysége az, ami most engem megragad.

Ez az eszme, amely láthatatlan energiaként kell hogy elömöljék minden függetlenségi ember érzés-világán, gyűjtött a kiváló vezérek köré egy összetartó, lelki közösségben élő harcos-tábort. E harci sornak, különösen a mai válságos időben, erősnek, soha el nem csüggedőnek, soha el nem tántorodóuak kell lennie. (Zajos helyeslés.)

E lelkes és hű tábor néhány jeles alvezérét és bátor katonáját üdvözölhetjük körünkben.

Én a jelenlevő országos képviselő vendégeinkre és küzdőtársaikra, az ő elszántságukra, erejükre, kitartásukra és elérendő sikereikre emelem a poharamat. (Nagy eljenzés.)

És városunk e helyén, ahol egykor a Szamos folyó rakoncátlan hullámai kanyarogtak, amely meder helyén a folyó szabályozása után békés lakóházak, kultur- épületek és templom épült, — azt kívánom a küzdő ellenzéknek, hogy sikerüljön nekik a Szamosnál sokkalta rakoncátlanabb elemet, azt a garázdálkodó, nemzeti tersünket, nemzeti létünket elpusztítással fenyegető Tiszát megszabályozni, kiszorítani önérdekvájta medréből és a rombolás helyén sikerüljön nekik becsületes alkotó munkával az elhanyagolt, nyomorgó ország dologházait, a termékeny béke és a nemzeti dicsőség templomát felépíteni! (Zajos éljenzés.)

Gróf Apponyi Albert köszönte most meg gyönyörű beszédben az üdvözléseket, Elhárította magától a sok dicséretet, ö csak lelki szükségből dolgozott egész életében az országért, u népért. Nem tartja nagy érdemnek az ellenzéki vezérek munkáját. Sokkal nagyobb dicséret illeti meg azokat a kisembereket, függő sorsban élő polgársainkat, akik pályájuk és kenyerük kockáztatásával kitartanak elveik, ellenzéki meggyőződésük mellett. Ezek az ezrek azok, akiknek lelki nagyságán a szebb jövő felépülhet. Ezekre az igazi névtelen hősökre, a névtelen szabadsághősök utódaira üríti poharát. (Viharos taps és éljenzés.)

Laehne Hugó orsz. képviselő mondott köszönetét tartalmas szavakban a többi jelenlevő képviselő nevében is a lelkes fogadtatásért. Hangoztatta az ellenzék egységének s a választópolgárság kitartásának szükségét. (Lelkes éljenzés.)

Thury Zsigmond ref. esperes Benedek Jánost, Csomay Győző pedig hangulatos beszédben a sikerült nagygyűlés és ünnepség rendezőjét, dr. Falussy Árpadot köszöntötte fel nagy éljenzés mellett.

Jngliü S

elsőrangú katonai és polgári szabó-üzlete ^$3- Deák-tér, Városház-épület.

Legújabb szabású katonai, vasúti, sport egyen-ruhák, polgári öltönyök, papi reverendák, magyar díszruhák, a legjutányosabb árak mellett. — Tényleges és tartalékos tisztek, egyéves önkéntesek pontos felszerelése ! !