Szatmár, 1911 (37. évfolyam, 1-48. szám)

1911-03-26 / 13. szám

4

S Z A T M Á R

március 26.

nyesek közgyűlésével egybehangzóan, kiválóan hazafias és emberbaráti jeientőségüek- nek ítél. A közoktatásügyi miniszter a nagylelkű áldozatkészségért, ameiylyel az Első Magyar Általános Biztosító TVirsa3ág ismét fényes tanujelét adta a közügyek iránti érdeklődésének, meleghangú átiratban mendott köszönetét Ormódy Vilmosnak.

— Nemzeti ünnep Méhtelek községben.

63-ik évfordulóját ülte meg a nemzet e hó 15-én a szabadság ujraébredesenek. Egy «jabb emlékezés volt e a nap, a nagy időkre nagy emberekre. Miden magyar szívnek lángra kellett gyűlni ezen a nagy napon Mert hisz a költőszerint : A nagy világon ekivül nincsen számunkra hely. Bármenyire emlékezetes azonban március 15 ike sajnos még törvénybe nem iktatott nemzeti ünnep, és igy kisebb falvaink közül azokban szokták intenzivebben megünnepelni, melyekben hivatásuknak igazán megfelelő tiszta magyar érzelmű lelkészek és tanítók vannak. Vargha Jenő méhteleki ref. lelkész és Katona Zoltán ref. tanító évek óta péUái az ilyen lelkésznek és tanítónak. Mim máskor, úgy ez évben is meghatóan szép ünnepélyt rendeztek községünkben, hogy ierójják tiszteletüket a haza egykori dicső ferfiai iránt. Az ünnepély Varga Jenő tiszteletes magasztos beszéden kivül az az iskolás gyermekek szavalásából s Katona -Zoltán tanító vezetese mellett a Szózat es Himnusz elénekléséből állott. Hogy mily jelentőségő volt, és mily érdeklődést kellett ez az egyszerű külsejű és mégis lélekemelő ■ünnepély, mutatja a helybelieken kivüi a vidékiek nagyszámú jelenléte. Ha minden magyar lelkész és tanító így ápolná a hazafiasságot, ha minden magyar község igy tudna lelkesedni, tálán örökké élne ez a hon, mert: „Él a nép, mely igy ünnepel.“

Kézbesítői tudomány. Két végzést küldött e héten a helybeli kir. tszék telekkönyvi hatósága a szomszéd községbe. Az egyik a községi hitelszövetkezetnek, a másik pedig a hitelszövetkezet névszerint megnevezett elnökének volt címezve. A kézbesítő lelkiismeretesen vélte teljesíteni kötelességét, amikor -av első vétivre ráírta, hogy : „Nem kézbesíthető, mert kinevezték Bikszádra kántornak.“

Az Első Magyar Általános Butosilo Társaság e hó 19-én tartotta évi rendes közgyűlését Csekonics Endre gróf valóságos titkos tanácsos elnöklete alatt. Az 1910. évi üzletet lezáró számadásokat és mérleget az igazgatóság és felügyelőbizottság jelentései kapcsán Ormody Vilmos főrendiházi tag, vezérigazgató terjesztette a részvényesek ele.

Az igazgatóság jelentése, előrebocsát- ván, hogy az alaptőkefelemelési művelet, ■melyet a folyó évi január 10-iki rendidvüli közgyűlés határozott el, teljes sikerrel már is befejeztetett, megállapítja, hogy az 1910, évi üzlet egészében hasonló igen kedvező végeredményt mutat, mint az előző évi s ezért az évi nyereségből, mely összesen 5,052,904 korona 21 fillér volt. az alapsza- bályszerü levonások után minden egész részvényre 700 korona osztalékot hoz javaslatba. A társaság üzletének nagyszabású növekedése az egész vonalon, a múlt évben is fokozódó irányzattal folytatódott. Az impozáns tartalékok közül ezúttal az üzletév nyereségéből a külön tartalék nyert rendkívüli’ emelkedést, úgy hogy az előző évi 5,460.085 korona 05 fillér összegével szemben 7,314.554 korona 83 fillér összegre növekedett, a többi tartalékoknak az a’.apszabálv- szerü részeltetésén felül rendkívüli növelése most már az alaptőkefelemelésen nyert összegből történik. Az alaptőkefelemelési művelet a folyó évre esvén, az erre vonatkozó elszámolás már az 1911. üzletév mérlegébe tartozik.

A közgyűlés az előterjesztett számadásokat és mérleget általános nagy megelégedéssel egyhangúlag elfogadta. A fölment- [ vényt minden irányban megadta s az összes javaslatokat határozattá emelte. A társaság félszázados évfordulója emlékére alkotott

500.000 korona tőkeösszegü hazafias köz- és ! jótékonycélu alapból a krassószörénymegyei j árvízkárosultak még a múlt ev folyamán

10.000 korona összegű segélyben részesültek, az alapnak folyó évben kiosztandó 20.000

kamathozamát pedig felerészben az Országos Gyermekszanatórium s felerészben a Szeretet Gyöngeelméjüket és Siketnémákat Gyamolitó Egyesület nyerte el. Ezenkívül a közgyűlés, mint évenként rendesen, számos erdemes köz- és jótékony célra is 25.000 korona adományösszeget szavazott meg a társaság évi nyereségéből, Végül a részvényesek neveben 1 m r é d y Kálmán udvari tanácsos meleg köszönetét mondott az egész kormányzótestületnek az elért kitűnő eredményért, külön is méltatva az üzlet irányításában nagy koncepciójú, intézésében pedig fáradhatatlanul gondos vezérigazgaiónatí. Ormody Vilmos főrendiházi tagnak kiváló érdemeit. Ezután a választmányba Károlyi Gyula ! grófot választották meg közfelkiáltással. A i társaság a biztosítás összes ágazataival foglal- [ kozik s evégből szatmári főügynöksége a t. j közönségnek bármikor rendelkezésére all.

— TŰZ. Két helyen fénylettek e héten városunkban a rémitő lángnyelvek. Szabó Lajos Toldy-utea 21.

j szám alatti házának udvarán a gyerekek sárból sertést formáltak és a kocsiszín inellett lévő félszerben per- I zselni kezdték. A lángok az ereszbe kaptak és az egész tetőt hirtelen el- : borították, A ház egészen leégett, a | benne lévő bútorokat és az istálóban lévő lovat a helybeli tanító képző in- ; tézet dicséretreméltó önfeláldozó hősies- ; sége mentette meg az elhamvadástól.

I Üdvözöljük jövő nemzedékünk dicső ' ifjait. A tűz tovább terjedését a köz- | ben e'ősiető tűzoltók megakadályozták. — A következő napon pedig a Reiter Mór Bányai-uti fatelepén gyuladt ki egy istálló eddig még ismeretlen okból. A gyorsan megérkező tűzoltóknak sikerült a tüzet lokalizálni.

— Borzalmas halál. Pável Anna nagybányai lakos gondtalanul hajtotta álomra fejét e hó 20-án Lajos nevű 5 eves kis fiával, de nem ébredt fel többé. Éjjel a kályhából kipattant egv szikra az előtte lévő 1 kgrnyi szénre. Az eként fejlődött mérges gáz aztán végét vetette a szerencsétlenek életének.

Értesítés. Mély tisztelettel érte- | sitem a n. é. közönséget, hogy évek óta fent álló s jó hírnévnek örvendő : Kakit szí és Daróczy szobafestő és mázoló cégből kiléptem és azt saját nevem alatt tovább fogom vezetni. Miért is a nagyérdemű közönség to- I vábbi becses pártfogását kérve vagyok I tisztelettel Daróczy József szobafestő, j Kisfaludy-u. 8. Május 1 tői lakás I Bercsényi-utca 37. szám.

— Vén asszonyok öngyilkossága.

Nagyon terhére volt már az élet Deák Jánosné nagypaládi lakosnak. Nem akarta egészen betölteni a 77 esztendőt. Éjjel felkelt ágyából és a kút fenekén keresett orvosságot aggkori betegségére ;

| mire észrevették már halott, volt. — Ugy- j szintén Zsukán Jánosné szaniszlói lakos sem akart már ez árnyék világban to- i vább nyomorogni, azért hát végső elkeseredésében fogott egy kötelet és a . mestergerendára felakasztotta magát.

Kardos kalapja tartós !

Szerkesztői üzenetek.

„íré kis leányának !

Beküldött dolgozatai igen kedvesek. Most azonban nem szólok bővebben ezekről, mert levelében egy olyan kérdést érint,

melyre vonatkozólag szeretném eloszlatni aggályait.

Maga ugyanis azt Írja nekünk, hogy nem tudja helyesen teszi-é, ha irodalommal foglalkozik, mert a szerkesztőségek nem jó szemmel nézik a nők irodalmi térés való munkásságát. Napról napra olvashatni olyan szerkesztői üzeneteket, melyekből világosán ki tűnik, hogy nem csak nem helyeslik, hanem valósággal ellene vannak.

Nos tehat .... Erre mindenek előtt kijelentem, hogy beküldött munkái s levele után ítélve — maga bármilyen okos leányka is, — eme feltevése helytelen.

Higyje meg, ama szerkesztői üzenetek oly értéktelenségek Íróinak szólnak, akiket : a szerkesztőség-k nem minden ok nélkül ! igyekeznek lerázni a uyakukról.

Hiszen a szerkesztőségük nem hiva- ! tottak arra, hogy minden tehetség nélküli i nőt is, aki irodalmi kísérletekkel fordul ! hozzájuk, munkára ösztönözzenek, mert hisz | a nőknek az életben erre nincs is fői tétle- ; nül szükségük.

De vannak tehetséges nők is. Ezeknek a munkáit megbecsülik a szerkesztőségek,

! s azon vannak, hogy ösztönözzék őket s helyes irányt adjanak munkásságuknak.

S ugyan miért is ellenezuén a tehetséges női irodalmi munkásságát?

Hisz a költészet, a műveszet egy neme ép úgy, mint a zene, festészet, szobrászat stb. A művészetek pedig finommá, nemessé teszik a leiket. Miért ne foglalkozhatnának tehát a művészet e nemével: az irodalommal is a tehetséges nők ?

Hisz az ily nőnek a természet adja leikébe a poezist, attól nyeri az ihletet, a termeszét maga alkotja művésszé őt.

Az ilyen léiek Isten adománya, melynek érzelmeit kontároknak eltanulni, erőszakolni nem lehet..

Az iiy művész lelkű nőt nem a feltűnési vágy készteti az irodalmi munkásságra, hanem a lelke, melynek érzelmei olyanok mint a forrás, amely a kemény grániton is utat tör maganak, hogy szabadon folyhasson.

Az ilyen nők munkásságát nemhogy elleneznénk, sőt nagyon is helyeseljük, mert a nő mint művész, igen értékes lehet.

Részemről szeretném, hogy minél több nő bírna az igazi Írónak tapintatos, finom leikével, mert tény az, hogy az ily lélek gyöngéd «égében óriási erő rejlik. Az tud igazán érezni másokkal, ... az tud sirui tud nevetni, ha kell, ... az az igazi barát ■ mert annak szeretete mély és kiolthatatlan.

Az a lélek megérzi a mások fajdal - | mát, s igyekszik gyöngéd leikével enyhíteni I azt.

Erős, s edzett az ily lélek, azt nem dönti meg a világ ezer baja, a nagyobbak közepett is keményen, dacolva áll.

Gyakran, ha egy-egy, a folytonos életküzdelemben elfáradt, munka képességét, vesztő férfi mellett ily edzett lelkű nő állana, nem veszne el annyi férfi-munkaerő, mert e nő tapintatos lelke megértené a kialvó lélek kétségbeesését, s gyöngédségével uj reményt öntene a fásult szívbe, magasztos lángjával uj tüzet gyújtana a már-már kialvó férfi lélekbe újra.

S higyje el, az igazi írónő lelke nem vágyik elérhetetlen célok után, azt nem foglalják le nemtelen érzelmek soha, s nem mint életcélt tűzi maga elé művészete gyakorlását, hanem felfogja élethivatása magasztosságát, s mintaszerüeu igyekszik betölteni azt.

A szerkesztőségek minél több nemes érzelmű írónőt óhajtanak, mert minél több a nemes lelkű nő, annál kevesebb a világ^ fertője.

Oszlassa el tehát aggályait arra nézve hogy mi ellene volnánk a nők irodalmi működésének, mert ott, ahol tehetséget fedezünk fel, szívesen látjuk a nők irodalmi munkásságát, de a kontárokét, akik csak feltűnni, szerepelni vágynak, soha sem fogjuk helyeselni hanem ostorozzuk keményen, szigorúan.

Befejezésül még csak azt írhatom, hogy : írjon. Igen, írjon minél többet. írjon novellákat, verseket, később ha úgy tetszik.