Szatmár, 1911 (37. évfolyam, 1-48. szám)

1911-03-12 / 11. szám

2 S Z AT M A R március 12. lcet különösen a szegényebb néposz­tályoknak szentelik. A szegény ember szívesen önt le egy pohár borral, de még inkább az olcsóbb, de annál pusz- titóbb pálinkából többet a garatra, hogy elfelejthesse mámorában az élet keser­veit s nem gondol azzal, mennyit árt ez neki. Számos család jut a feles­legesen ivott pohárka pálinkákkal a tönk szélére. Hazánkban mértékletességi egyle­tet hiába keresnénk. De ilyenek hiá­nyában is módjában állana az intel­ligens társadalmi osztálynak, hogy a mértéktelenség, különösen pedig a szeszes italok élvezete körüli mérték­telenség ellen eredményesen síkra száll­hasson. Azoknak a férfiaknak, kikre a nép lelki és szellemi fejlődése van bízva, hallgatagul háruló kötelessége, hogy ily irányban felvilágositólag, min­denek előtt pedig jó példaadás segé­lyével hassanak az alacsonyabb nép­osztályokra és megmentsék őket a zülléstől, mely a mértéktelenség leg­hívebb követője. Sok bajt, sok szerencsétlenséget lehetne a szegény emberekről elhárí­tani, ha sikerülne őket arra a tudatra vezetni, hogy az élet valódi élvezete nem abból áll, hogy minél többet együnk-igyunk, hanem épp ellenkező­leg, a legnagyobb boldogság abban rejlik, ha mindig marad még valami, amit élvezhetünk, de azt inkább ké­sőbbi időre hagyjuk Sz. V. Kardos kalapja tartós! A prókátor dikciózni kezdett. Csak úgy az asztalnál ülve : Igyunk ! Igyunk a baba egészségére ! .Éljen az anyja! Ittak s nevettek. A mérnök tóditotta ; Az apja romlására. Megérdemli. Eldo­bott magától egy bájos gyermeket. Züllésbe taszította. Tomboltak. Csak a járásbiró kelt ki a színéből mikor kiálltotta : — Hallgass . . .!! A vén rókák nem értették az öreg felháborodását. Kérdőlég tekintettek reá. A mérnök elégtétellel fenyegetődzött. A töb­biek csititgatták, Már . . . már botránnyá fejlődött a dolog. Az öreg járásbiró halkan megszóllalt: — Figyeljetek . . . Lecsilapodtak. Várakozókig tekintettek a könnyes szemű remegő ajkú öreg emberre, aki az izgatottságtól reszkető hangon kez­dett beszélni: Régen történt. Ott valahol az alföldi Választás előtt. Március hó 26-án tartja évi rendes közgyűlését a szatmári I. sz, temet­kezési társulat, melynek legfontosabb az elnökválasztás lesz. Tudvalevőleg az eddigi elnök Rácz István ref. lelkész volt s elhalálozásával ezen állás meg­üresedett. A társulat tagjai a megürült elnöki állást Regéczi Sándor ref. tőgimnáziumi tanárral óhajtják betölteni, ki ezen dí­szes állásra a társulatban eddig ki­fejtett munkássága miatt aleghivatottabb. Alapítása óta választmányitagja a társu­latnak, részt vett annak alapításában, munkálkodott ennek felvirágoztatásán. Odaadó és önzetlen mukásságát a tár­sulat tagjai mindig igyekeztek meghá­lálni és már két ízben tisztelték meg bizalmukkal. Két Ízben akarták megtisz- í telni az elnökial, álláss ö azonban vona- j kodott azt elfogadni, mig Rácz István az állást betöltheti. Most hogy az elnöki állás tényleg betöltés előtt áll hiszük, hogy a tagok ' bizalma egyhangúlag Regéczi Sándor | j mellett fog megnyilvánulni, és hogy a j I 26-iki közgyűlés nem elnökválasztó, hanem elnök kikiáltó gyűlés lesz. Egy- j hangú közfelkiáltással kell megtisztelni « azt a férfiút, akinél a társulat ügyeit ; még senki jobban szivén nem viselte. j Egyhangúlag kell megválasztani azt a kiváló férfiút, ki ezen díszes állásra a j leghivatottabb. b. Színház. Az elmúlt hét két estéjén Beregi Ősz- ’ kár, a budapesti Nemzeti Szinhaz kivaló | keleti részén, egy folyómenti vidéki város­ban. Járásbiró voltam s fiatal. Tele vidám­sággal. jókedvvel. Bohém voltam épen úgy mint most. Egy mulatozás után megismer- ; kedtem egy tüzes szemű nővel. Perzselt a | tekintete, s fénye elvette a látóképességemet. Besugározta a lelkemet. Szép volt izgató volt, én pedig fiatal és tüzes vérü. Nem néztem, hogy színésznő volt, nem néztem, hogy könnyű vérü romlott teremtés. Nem is láttam. Bírni vágytam. Egyedül . . . Fele­ségemmé tettem. Boldog voltam, hogy enyémnek mond­hattam. Elvakitott az én naiv beldogságom. Megajándékozott egy kis babával. Egy ró­zsás ajkú, visító hangú, kékszemü édes kis babával . . . Mintha most is látnám. Olyan volt mint az anyja. Gömbölyű arcú édes | kis baba . . , Szerettem a feleségemet, j Rajongok a gyerekekért. így hát érthető a i boldogságom. Naiv voltam nagyon. Mosoly- j gós arccal jártam a hivatalomba. Örvendtem i az életnek. Szépnek {találtam. Verőfényes- 1 nek a családi élet egét. művésze vendégszerepeit. Hamletben és Kí­sértetekben lépett, fel, magával ragadva mű­vészi játékával a zsúfolásig megtelt háza­kat. Hamletben Sipos, Vidor és Zöldi Vilma, Kísértetekben Honiokai, Károlyi Sári és ifj. Baghi járultak hozzá az est sikeréhez. Monna Vanna szombati előadásán Ká­rolyi Sári az újonnan szerződtetett drámai szende mutatkozott be a címszerepben. In­telligens megjelenésű, a színpadon ottho- niasan mozgó színésznő. Kellemes hangja van, játéka ügyes, beszédmodora szimpati­kus, csak sok helyen elsieti a szerepét. Ha erről leszokik jó színésznő lesz belőle. Vasárnap este a Gyerekasszonyban Komáromi Gizi, Horváth Lenke, Sipos és Káldor játéka szórakoztatta a közönséget. A hétfő esteli Erdészleány előadása nagyon is alatta állott az eddigi előadá­soknak. Maés mindeneste a „KIS P!PA“ vendéglőben zz s z i n h á z. Be!épti-aij nincs I HÍREK. — Róth Ferenc kir. törvényszéki elnök állapota, mint megdöbbenéssel értesülünk,' pénteken váratlanul rosz- szabra fordult. Az orvosok állítólag belső vérzést konstatáltak s ez olyan komplikációt okoz, hogy a beteg felgyó- gulására kevés a remény. S ez a fény teljesen elvette a szemem világát. Fátyolt vont szemeim elé. Meg­részegítette a lelkemet. Nem láttam a mi körülötte történik. Nem is gondoltam arra, hogy az én feleségem megcsal. Szentségtörés­nek tartottam volna még a gondolatot is. Hiszen olyan tiszta volt a tekintete, derűs az arca . . . Elábrándozott. A többiek halkan koc­cintottak. A járásbiró folytatta: Pedig már széltéban beszélték. Elitél­ték a bűnös asszonyt, engem pedig sajnál­tak. Nem hittem. Nem akartam, nem mer­tem hinni. S féltem attól, hogy hinni fogok. Nem mertem utánna járni. Féltem. Hátha ... S akkor az én boldogságomnak vége . . . De nem maradhatott igy sokáig. Bus- komorrá tett a tépelődés. Rideg, zárkózott lettem. Előbbi lényem ellentéte. Mit tehet­tem egyebet: megbizonyosodtam. Tisztán akartam látni : láttam. Félve közeledtem hozzá. Aggodalommal. Gyöngéden tettem szemrehányást. A szemem közzé kacagott. Elvállal mindennemű! var papi munkák pontos gyors elkészítését, $ CSAPÓ LAJOS ÉLegfinomabb szövetekből FÉRFI SZABÓ. Készít polgári ruhákat A 1H (emelet.) SZATMAR, Deák-tér 7 $ a legjutányosabb árakban.

Next

/
Thumbnails
Contents