Szatmár, 1911 (37. évfolyam, 1-48. szám)
1911-02-12 / 7. szám
XXXVII övfolyam ^ 7-ik pzám. Szatmár, 1911. február 12. TÁRSADALMI ÉS SZÉPIRODALMI HETI LAP. ■ELŐFIZETÉSI ÁH ; Helyben: ' Vidéken: Egés-z évre 4 kor. Egész évre 6 kor. Egyes szám ára 10 fillér. Egy szép gondolat, Volt idő és pedig hosszú, nagy idő, — mikor a református lelkészek árvái ki voltak téve annak a szomorú sorsnak, hogy vagyontalanul elhalt szülők után nem örökölve egyebet koldus tarisznyánál. — A világ bujdosói. Kegyelem kenyeren előszerencsétlenek lettek. Az ínségtől sanyargatott, lelki és testi gondok alatt nyögő református lelkész! kart az Istenen kívül nem segítette senki, sőt maga sem tudott segíteni magán, — mert drágább volt előtte a haza, — az egyház közügye ; magáról s övéiről, Jmintegy elfelejtkezve, lelkének testének minden erejét másokért költötte el, s ha rátette hideg kezét a halál, mint életében, — úgy halálában és háborúsággal nyugtalansággal volt körülvéve, mert elibe meredt a szörnyű kérdés: mi lesz hátrahagyott gyermekeiddel, — ki neveli fel őket, — hol lesz hideg ellen, mostoha sors ellen menedékhelyük ? ! Ekkor, — végső nehéz tusakodásokban csak az Isten vigasztalta az ő szegény szolgáit mondván nekik: hagyd el a te árváidat és én eltartom. Élők meghaltak, egyik ember öltő a másik Szerkesztőség és Kiadóhivala! Deák-tér 3. ízám. | Mindemi <t ű ifijük h k’>ili'ibi v.tii I i>m n fizetendők Megjelenik minden vasárnap. X **•<».* | után ; nem ihlette lelkét egyiknek sem a nagy, — a szép gondolat: hogy teremsenek a református lelkész árvák számára egy alapot, — létesítsenek egy olyan intézményt, — melyben gyámoltalanul maradt gyermekeik sorsuknak megfelelő ellátást, kiképez- tetést nyerjenek, — s igy a társadalomnak az egyháznak a hazának hasznos polgáraivá fejlődjenek, Távol legyen tőlem, — hogy legkevésbé is bántani akarnám nyugvó apáink szent emlékét. Ok a magok helyén, — a maguk korában megtették azt, a mit tehettek. Legyen emlékűk áldott ! De eljött az idő, mikor a lélek ihlette a magyarországi református lelkészek szivét, s egy szép gondolatot teremtett abban. — azt gondolatot, hogy hagyjanak árváiknak nem csak koldus tarisznyát, nem csak Ínséget, nyomott, hanem egy olyan menedékhelyet, a melyben letörlik az árva szeméből a könyüt, nevelnek leikébe vallásos hitet, — honszerelmet, — lelki erőt — s kezökbe adják a kenyérnek botját. Az időnek emez áldott teljessége most jött el. Kivan adva a jelszó : építsünk a lelkész árváknak otthont ; A fiuknak Hajdú Böszörményben, — a leányoknak Losonczon. Azért pedig e két városban, mert az egészországban ez a két város adta legfényesebb tanujelét annak, hogy milyen szép milyen Isten leikétől ihletett gondolat volt a kiadott jelszó, tanujelét adta azzal a gyönyörű, lelket hóditó áldozat készséggel, hogy ezreket ajánlott fe az otthon felépítésére. De volna-é olyan református egyházközség, — vagy református ember, a ki be nelátná e gondolatnak Istentől származását ? a ki ha erre felszólittatik, — megvonná ettől segítő kezét ? Kern képzelek ilyet. A református lelkészek ország szerte 100 koronás alapítványokkal sietnek megvalósítani a szép gondolatot. Felszólítok azért minden református embert, hogy e célre jóbarátai és jóösmerősei között rendezzen gyűjtést s a begyült összeget küldje be dr. Székely József ref, lelkész címére szentmárton kátára. Pest megy. Pótor Elemér. A színész és a sajtó. A szatmári színpadról csütörtökön este durva támadás érte a sajtó egyik tagjának a személyén keresztül az Kossuth és Janku. A szabadságharcnak egyik legérdekesebb mozzanata, a mikor Kossuth Lajos kormányzó a Janku alatt fölkelt oláhokat alkudozásra és kibékülésre hivta föl. Az alkudozásoknál Kossuth követe Dragos János volt, a ki tudvalévőén áldozata lett ennek a missziónak. A szabadságharcnak ezt az érdekes, de egyúttal szomorú epizódját Jancsó Benedek, az Aradon jól ismert tudós, volt aradi tanár megírta Antoneszku István aradmegyei földbirtokos följegyzései alapján. Antoneszku Dragos titkára volt s igy feljegyzései, amelyeket itt közlünk Jancsó könyvéből, szavahihetőek. A feljegyzések ezek: Drágos Debrecenből Kossuth levelével elindulva, május 3-án Abrudbányára érkezett. Csütörtökön május 3 ik napján — irta Antonesku István egykorú jelentésében — Becsesdről több tibunok, kapitányok s az ettlevő román tábor parancsnoka, Jámbor kíséretében délben érkeztünk Abrudbányára. Itt a főbírónál szállásoltak el, az öröm, melyet a városi néppel éreztettünk, leírhatatlan ; rögtön a városban tartózkodó román vezérek odajöttek mint megváltójuk tiszte letére; este beérkezett Janku is Topán- falváról. Axente ellene volt a békealkudozásoknak és rögtön, mihelyt értesült Drágos szándékáról, azonnal irt a hegyek között időző prefekteknek s óvta őket mindenféle alkudozástól. Jankunak is azt a tanácsot adta, hogy mielőtt a magyarokkal véglegesen egyezkednének, hivjon össze népgyülést, hogy a nép is nyilatkozhassók az ügyekben. Janku, bár nem értett teljesen egyet Axentével, de a népgyülés eszméjét elfogadta és tényleg megelőzőleg Topánfalvára népgyülést hívott össze. Május 4-én L umdbánya főbirájának Boer alprefektnek lakásár Drágos előleges értekezletet tartott Janku, Buteanu, Dobru, Molduvanu Yasilie stb. prefektek társasa i gában s ott részletesen megállapodtak a békepontozatokba s a holnapi népgyülés elé terjesztendő határozati javaslatban. Az értekezlet vége után Drágos tiszteletére Sulutiu Simon a prefekteket megához ebédre hivta. Szombaton május 5-én reggel Drágos a prefektek társaságában Topánfalvára ment a népgyülésre. „A tenger nép — Írja Antoneszku István már idézett jelentésében — már tudva némileg miért, nagy örömmel eljött és pedig fegyvertelenül. Az emberek arcán olvasni lehetett az óhajtott szent békességre való hajlandóságot. Déltájban Janku összeszedvén embereit, a város melletti szokott helyen szabad ég alatt beszédjét elkezdette, melyben előadta összejövetelük okait és a békeségre híven intette s egyszersmind az említett küldött személye sértetlenségéről, tiszteletéről is beszélt. Azután a nép kebeléből egy négytagú küldöttséget nevezett ki, mely azonnal küldött után ment s ötét a nép kebelébe nagv vívótok között vezette be. '
