Szatmár, 1911 (37. évfolyam, 1-48. szám)
1911-06-25 / 26. szám
XXXVII évfolyam 26-ik szám. Szatmár, ISII, junius 25. TÁRSADALMI-, GAZDASÁGI- ÉS SZÉPIRODALMI HETI LAP. ELÖFIEETÉSÍ AH : Helyben : Vidé-ken : figész évre 4 kor. Egész évre 6 kor. Egyes szám ára ÍO fillér. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Deák-tér 3. szám. Minden».aű dijak a biadóbivatalban fizMendS&. Megjelenik minden vasárnap. A Prohaszka ügyről. (B. 6.) A Prohászka üggyel nem kívántunk foglalkozni. Nem akartuk szitni a felekezeti békétlenkedés lángját. Nem akartuk jobban felkavarni a vallási türelmetlenkedés portengerét. De foglalkoznunk kell vele most, mikor némileg lecsillapultak a szenvedélyek hullámai. A Prohászka ügy voltaképen nem is olyan feltűnő, nem is olyan szokatlan tünet az utóbbi időben. Amióta Rómát uj emberek uralják, amióta a katholikus emberi lelkeket uj kezek irányitlák: napirenden vannak az e fajta pápai intézkedések. Nemrégiben egy a protensláns hitfelekezeteket közelebbről érintő pápai rendelet kavarta fel a vallási egyenetlenkedés hullámait, I Alig csendesedett el a rendelet nyomán életre kapott tiltakozás, újabb rendelettel izgatják az amúgy is eléggé felkavart felekezeti rendet. A Prohászka ügy külömben is legközelebbről az indexre helyezett művek szerzőjét érinti. S csak azután jönnek számításba azok a felvilágosult gondolkozók, akik a Prohászka ügy felszínre vetődésével .a maguk eszméinek az igazolását látják. Azalatt a pár hét alatt, amióta az indexre helyezés hivatalosan publikáltatok, mindent elkövettek a maradiság hirdetői, hogy ezt az egész ügyet jelentéktelennek tüntessék fel. Maga Prohászka is tett olyasforma nyilatkozatokat, amelyek tényleg enyhítik az indexre helyezés tényét. De csak akkor, ha abból a szempontból bíráljuk az egész dolgot, amely szempontból ők bírálják. De ha fontolóra vesszük az indító okokat, a fenálló körülményeket, lehetetlen más következtetésre jutnunk, hogy ez az ügy túl csapong az egyéni, s felekezeti korlátokon. Ez az ügy mindannyiunkat érdeklő droggá nőtte ki magát. Egy eddigelé még ismeretlen feljelentés alapján a „pápa az átkok átkával sújtja a kérdéses müveket, az egyházból kiközösíti, terjesztését megtiltja s indexre helyezni rendeli.“ Ennek a műnek a szerzője egy püs- pük, Egy magasan szárnyaló, és szabadon gondolkozó egyházi férfiú. A magyar katolikus egyház büszkesége, Emlékezésem sötét ködén át... Emlékezésem sötét ködén át Hideg borzalem futja lelkemet; Sejtelmem esdve, kérve száll Hozzád: Igazat szólsz-e, ha majd kérdelek ? Vagy Te is az lész, mi a régi volt: Hűtlen, egykori, csalfa ideál, Ki némán, hidegen nézed majd el, Hogy egy forró szív szürke porba száll. Kit csak egy „Más“-ig érdekellek én, Addig, mig sorsod Feléd többet vet : Rangban nagyobbat, pénzben vágyóbbat S zajló világban játszibb színeket. S ami enyém volt szüz-szereleramel: A leány, a szív, a mámoros. Élet, — Lehet-e, hogy az semmivé váljék S jöjjön helyébe rideg Enyészet. Futnék e tájról, hisz borzaszt a Múlt, Nem kérdeném én mind-mindezeket, De settenkedő képén a múltnak Hideg borzalom futja lelkemet. Lehet, hogy Szent vagy, fénytiszta Lélek S általad lesz majd nyugtom, éjjelem, — S hogy mégis kérdem, bocsáss meg óh, de Borzaszt a múlt g egy szürke sejtelem. Bállá Gyula. Az én collegám. Irta: Kovács Jsnő. Bármennyire erőszakolom emlékezőtehetségemet, semmikép sem tudom megállapítani azon idő kezdőpontját, amióta ös- merek itt Szatmáron egy előttem nagyon Sympathikus alakot. Ö smeri őt biztosan az egész város. Csak a nevét nem tudják, meg azt, hogy mi a foglalkozása. Ruházatára nézve: úriember-forma. Testhordása után ítélve: mágnás. Beszédje: egy elkésve születet szónokra emlékeztet. Szóval az emberiséget tanulmányozó egyén előtt egy egész histoolyan férfiú, aki többet használt a katholikizmusnak. mint az indexre helyezők. S ezt a fenköltgondolkozásu ember akarja most elhallgattatni Róma. Ennek az ékesen szóló papnak nyelvét akarja megbéniteni a maradiság szele. Nem kívánunk felekezeti szempontból foglalkozni az üggyel csak általánosságban, a felvilágosodottabbak észjárásával konstatáljuk, hogy ez az újabb pápai rendelkezés csak azoknak számát szaporítja, akik nyűgnek tartják Róma beavatkozását a magyar egyházi kérdésekbe. Nemrégiben, mikor egy pápai rendelet a papok életviszonyairól intézkedett, felvetődött az az eszme, hogy a magyar katholikus egyház kivonja magát a pápa fönhatósága alól. Most ez a kérdés ismét időszerűvé teszi ezt a mozgalmat. Ennek pedig a Róma maradisága, minden uj eszmétől való idegenkedése az oka. Ha nem sütnék reá mindenre a kiközösítés bélyegét, ha nem zárkóznának el olyan ridegen minden uj eszme elől, ha nem tekintenének el a nemzetek érdekeitől, ha szem előtt ria ő. Ha úgy néha- néha a pohárfenekére néz és kissé elázik : ilyenkor az utcán mentében különös előszeretettel monologizáL Póldául igy : — Nem bánom! Sohsem fizetem meg neki a három krajcárt. Ha megittam, jói tettem. Megszógáltam én neki azért. Még a pipámat fogta le zálogba azért a rongyos három krajcár áru kupica pálinkáért. — Do kiváltom! Mégis, első a becsület. Meg a pipámra is nagy szükségem van . .. Különben azt ígérte nekem Hüppencs ur, hogy vészén egy pipát . . . Akkor nem is váltom én ki a rongyostól azt a rósz, kozmás pipát. Úgysem ér az már három krajcárt. Kapok én helyette egy újat. Aztán fütyülök a becsületre. Ilyen és ebhez hasonló magánbeszédeket folytat a jó öreg egész hangosan, a járó-kelők épülésére. Én, hacsak időm engedte, utcáról utcára kisértem őkéimét és élveztem monológjait. Nagyon szerettem volna személyesen megismerni, vagy legalább (GAZDÁK LAPJA)
