Szatmár, 1911 (37. évfolyam, 1-48. szám)
1911-06-04 / 23. szám
2 S Z AT M A 8 junius 4 minden színben 35 kr., 120 széles szövetek 29 kr., valódi színtartó festő kartonok, saját készítésű, férfi és női fehérnemüek. — Nagy vászon raktár MOLDOVÁN JENŐ divat üzlete Deák-tér 14. sz. Gazdaság köréből’ Különfélékről. Ez évi búzatermésünket tönkretette a téli esős időszak, minek következtében a búza kiveszett. A májusi fagy elpusztította a búza helyére vetett tengerit. Tehát már kétszeres mag veszett kárba. Gazdáink közül igen helyesen jártak el azok, akik a fagy után a tengerit ismét kiszántották és ujonan bevetették a földet — a dér által megcsípett, vagy épen megfagyott növény ujjáébredésébe már csak azért sem helyezhetünk reményt, mert az esetleges fiatal hajtások, sarjadzások sohasem teljesen életképesek és határozottan nem hasznothozók. Lehet, hogy felnőnek és száruk eléggé kifejlődik, de azért csak satnya gyümölcsöt hoznak, ami még a mag és munkáltatás költségeit sem fedezi. Még most sem késő a májusi fagy által megrongált vete- mények, különösen pedig a kukorica kiszántása. Remélhető kedvező időjárás esetén a tengeri szeptember végéig még beérik és a dupla magot, valamint munkáltatási költséget busásan megtéríti a teljesen kifejlett és egészséges termés. A idei búzatermésünkhöz már úgy sem fűzhetünk semmi reményt, igyekkezzünk tehát azt némileg a tengerivel pótolni. Legalább is annyira, hogyha a már piacra való nem is kerül ki belőlle, de szükségletünket ne kelljen drága pén- j zen beszerezni. A sertéshizlalás főkellékét a tengeri képezi, amire a mostani husdrágasági viszonyaink közt égető szükségünk van. Gazdáink úgy is csak a sertés és szarvasmarha tenyésztéssel elégítik ki országunk husszükségletét, s ha ez is elmarad, valóban husinség fog bekövetkezni, A szerb husbehozatal május 6-ik óta szünetel, aminek hus- fogyasztó közönségünk drága pénzzel fizeti az árát. A román husbehozatal a m gas vám és nagy szállítási költség miatt nem érvényesülhet, mert mire hazánkba érkezik kocsinként 160—180 frank költségbe van és minőségileg ekkor is csak másod, harmadrangú. Okszerűen és szerfelett gazdaságosan járnának el gazdáink, ha az állattenyésztés mellett a baromfi és házinyul tenyésztés is felkarolnák. Hogy mi módon lehet ezt könnyen és célravezetőén elérni, arról lapunk előbbi számaiban bővebben értekeztünk. Szintúgy elhanyagolják gazdáink a gyümölcstermelést és konyhakertészetet, pedig okulhatnának az idegen világrészekből ideszakadt bulgárok művészetein. Ezek, mint szegény, éhenkórász- nép jönnek be városunk, avagy falvainkba és 4—5 évi itt munkálkodás után, mint gazdag emberek távoznak,.pedig csak egy, ritkán 2 hold földet müveinek konyhakertészettel. Hogy gazdáink a gyümölcstermelés és konyhakertészet jövedelmezővé tételében nem érvényesülnek, annak főokai a tudás és vezetők hiányában keresendők, Gazdáinknak jellemző tulajdonsága, hogy szívesebbe í vannak például a borozó, avagy pálinkázó társaságban, minta faiskolában. Gazdasági szaklapokat egyáltalán nem olvasnak. Ha feltűnési tekintetből újságot járatnak, annak csak a hírrovatát olvassák el, azután szalonnát göngyölnek bele. Ezért aztán nem is tanulnak semmi újat, megelégszenek az átöröklött ósdi hagyománynyal, szokásokkal. A gyümölcstermelés és konyhakertészetről lapunk következő számában fogunk elmélkedni. Kardos kalapja tartós! Üzlethelyiség: Kazinczy u. szám. Karcolatok. Az élettel való örökös tülekedésben mindenhez kell megfelelő képzettség, minden iparághoz kell tehetség, minden foglalkozási ághoz kell irányitó szellem; s létezni kell egy olyan valaminek, amely áthasson bennünket, amely gondolatainkban, cselekedeteinkben irányítson, — amely mintegy harmóniát létesítsen az emberi akarat, az emberi szenvedélyek, indulatok s emberi könyörületlenség között. Nem zárkózhatunk el ridegen olyan dolgok elől, amelyek a jó magának ehhez az én esetemhez való valamelyes vonatkozást. Volt egyszer, hol nem volt, valahol emitt napkeleti Európában egy (no, nem éppen a szerb) királyfi. Ez a királyfi nagyon, de nagyon — hogy is mondjam csak ? — gyámoltalan volt. Elannyira, hogy a szegény édes apja, az öreg király egyelőre sehogysem merte rábízni az uralkodást erre az ő gyámoltalan fiára. Eltökélte tehát magában a jó öreg, hogy minekelötte a trónusra ültethetné a fiát, előbb még megpróbálja valahogyan, — amint mondani szokás: embert csinálni belőle. Ámde hogyan ? — Ez itt a kérdés 1 Nekiereszti hát egy szép napon a nagy világnak a gyámoltalan fiút; egyúttal erősen a lelkére kötvén, hegy — azt mondja : rögvest induljon és menjen akármerre, amerre csak a szeme lát. Csakhogy haza Elvállal mindennemű gr papi munkák pontos gyors elkészítését, ne kerüljön eladdig, amig „ember“ nem lészen belőle. Nos, elindult a mi királyfink bús bizonytalanságban. Merthogy azt se’ tudta az istenadta, hogy hová, avagy hogy meddig menjen, valamig aztán „e m b e r“ lehessen őbelőle. Hát. amint emigy menne, mendegélne, valahol útközben egyszerre csak ráesteledik a királyi fiúra. S aki ekkorára már persze nagyon kimerült, elimett a nékie kivált szokatlan terhes úttól. Bekérezkedik tehát, a szegény, egy, éppen az útjában eső paraszti háznál éjszakai nyugodalomra. A házigazda jószivü szánakozással be is engedi a jövevényt; főképpen miután lelátta róla, hogy az út fáradalmaitól igen nagyon kimerülhetett. (Hanem, — hogy el ne felejtsem: azt az egyet a világárt sem volt ám szabad elárulnia a jámbor vándornak, hogy kinek is az ija, fia lett légyen ö.) Elég az hozzá, hogy csakhamar alvásra tért, mély álomba merült a királyfi. CSAPÓ LAJOS FÉRFI SZABÓ. (emelet.) SZATMA.R, Deák-tér 7 Elannyira, hogy egész éjjel még csak föl sem ébredt; akkor sem, amikor pedig, (megszokáshoz képest) már ki kellett volna mennie, t. i. egyszerű falusi jó szokás szerint, valahová, legalább a ház háta mögé ... Meg is esett hát őkelmével a szégyenletes baj; no, ami már ilyenkor más gyámoltalan kölyök-emberfiával is ugyancsak meg szokott esni. (S amit egész nyíltan elszólani dehogy illenék; ámde talántáa nem is éppen szükséges. Ugy-e bár, én nyájas olvasóm ? !) Node, azért már csak mégse hagyjuk emitt anuyibau ezt a fura kis mesét. Hauern fejezzük be izibe’. Ugyanis, késő reggelre kelve, amint fölébredt a királyfi, még a szemét is alighogy jól kidörzsölheti vala, mély alvásától, hát hallja, hogy a gazda szörnyű mérgesen ráripakodik|a háznépre, hogy „hej, vájjon, miféle fene szag lehet itten ?“ .Hacsaknem a macska, vagy talántáa a kutya hagyhatta meg ezt a ronda sza$ Legfinomabb szövetekből- kOBielt — WtT polgári ruhákat $ a legjutáuyosabb árakban. ANGOL BIA VÁSZNAK
