Szatmár, 1911 (37. évfolyam, 1-48. szám)

1911-05-21 / 21. szám

xxxvil évfolyam

21-ik szám.

Szatmár, 1911. május 21.

(GAZDÁK LAPJA)

TÁRSADALMI-, GAZDASÁGI- ÉS SZÉPIRODALMI HETI LAP.

ELŐFIZETÉSI AS :

—

— --------------'--------------------------------------——He

lyben :

Vidéken :

Szerkesztőség és kiadóhivatal:

Mindemen ű dijak a kiadóhivatalban fizetendők.

Egész évre 4 kor.

Egész évre 6 kor.

Deák-tér 3. szám.

Megjelenik minden vasárnap.

Egyes szám ára 10 fillér.

____________________

Ne bántsuk a

Várdomb utcát.

(K.) Errare humánum est ... . Úgy látszik, hogy ez igazság alól nincs kivétel. Tévedünk mindnyájan. De tévedésünket helyrehozni kötelességünk.

Arról van szó, hogy helyes-e a Várdomb utcának Hieronymi Károly utcává való elnevezése? Ez a „Szamos11 javaslata és ha ez megvalósulna, egyedül az övé volna az érdem, de az Övé volna a kegyelet megsértése iránt való felelősség is. Tagadhatatlanul megvannak néhai Hieronymi Károly volt kereskedelemügyi miniszter, városunk díszpolgárának városunk naggyá tételére irányuló mindazon kiváló érdemei, melyeket a „Szamos“ felhoz, de ha az ő nevének maradandóbbá tétele érdekében egyik történelmi nevezetességre emlékeztetőnket semmisítjük meg, bizonyára nem leszünk kegyeletesek.

Csodálkozva olvastuk, hogy e célra a „Szamos“ városunk egyetlen

történelmi emlékű utcáját hozta javaslatba, amely feltogásunkat megerősítette, a „Szamos“ pénteki számában „Egy szatmári polgár“ aláírással ellátott ellentmondó cikk, ami annál bizonyítóbb, mert köztudomású, hogy polgáraink eféle lépésüket rendesen egymás közt jól meghányják-vetik és csak a köztetszésre találó határozatot hozzák nyilvánosságra.

A Várdomb-utca a jelenlegi kálvária dombon lévő hajdani vártól kapta elnevezését, amely várban nemzetünk dicső emlékű nagyjai is megfordultak. Az egykori ‘várból Erdőd váráig vezető alagút még ma is megvan, de az idő vasfoga annyira megrongálta, hogy járhatatlan.

Igaz, hogy e nagy emlékhez fűződő utca görbe mivoltánál és rendezetlenségénél fogva nem nagyon méltó a hozzáfüződő emlékhez, de városunk minden irányban épül. fejlődik és hisszük, hogy ez sem fog a többi utcától elmaradni. Már is a haladás utján van, mert itt épül a kir. kath. főgimnázium, amely bizonyára

nagyban fogja emelni az utca szépségét és csak növendékei fogják értékelni tudni az utcanevéhez fűződő történelmi emléket.

Ne fosszuk meg hát ez örömtől nemzetünk jövő reményeit, azokat a fejlődő ifjakat, akik még tudnak lelkesedni hazánk felvirágoztatásának eszméjén, akik előtt szent lesz az a hely, amely történelmi emlékénél fogva városunkban egyedüli.

Oroszlánrésze van Hieronymi Ká- rolynak faipariskolánk létesítésének megvalósításában. Nevezzük el tehát az ezt mag; b m foglaló Teleki-utcát az ő nevéről. És ha ez némi akadályba ütköznék, mi a magunk részéről a Szivárvány-utcát, vagy pedig a sürgős rendezésre váró, széles és hosszú Pázsit-utcát hozzuk javaslatba. Mindkettő a város belterületén és szép helyen fekszik, s a célnak teljesen megfelelő.

Kardos kalapja tartós!

Üzlethelyiség: Kazinczy u. szám.

Azt hiszed, hiszem . . .

Azt hiszed, hiszem a tettetett mosolyt,

A gúnyt, a marót s vidám kedveset,

Mely ámít, hitet s hogy mégse’ hihessem, — Másoknak szól, másoknak integet.

Azt hiszed, hiszem, hogy szó és suttogás Mely ajkadon kél, ajkadon támad, —

Az nem nekem szól, az mind nem az enyém S nem belém lehel szerelmet, vágyat . . .

Hiszek a bűnben, a megbocsátásban, Hiszem az Istent, ha tetszik neked,

Hiszem üdvömet, a bukást, a poklot, Hiszem benned az egész életet.

Hiszek én mindent, ami felettem van: Vallást és felhőt, — mindegy az nekem ;

De azt, hogy Téged nem én érdekellek, — Elhinni több kell, mint az én hitem.

Hiába’ a fagy, a tettetett közöny,

Hiába’ mindaz, mi ámitni kész:

Tudom, hogy minden parányod értem ég, Tudom, hogy velem, tudom bennem élsz.

Lehet, hogy szép lány, lehet kedvesem vagy

S bírni egykor feléd nyújtok kezet.

De érzem, egyre érzem, hogy úgy, mint most, Soha, soha nem érdekeltelek.

BÁLLÁ GYULA.

A természetiül a termeszeiig.

Irta : Berki Géza.

Mert bizony orvos lett a fiúból. Valóságos orvos, akihez azért megy az ember, hogy visszanyerje az egészségét.

Ahogy felkerült az egyetemre, a tanulás helyett élni kezdett, ügy ahogy ott lehet élni. Nem úgy, mint azt a jámbor észjárású ember fel képes fogni. Szabadon élt, pénze is volt bőven, barátok is akadtak. S folyt a mulatozás. Fenékig itta a könnyű boldogság gyönyörteljes poharát. Mígnem megundorodott tőlle. Egy kicsit későn. Egy kicsit épen idején.

Aztán a tanulmányainak adta idejét, Igyekezett lelke meglibbent egyensúlyát

helyre állítani. Dorbézoláshoz, kicsapongásokhoz nem szokott szervezetét megtámadta a kór. S az eddig egészséges talajban, a betegség csirái kezdtek gyökeret verni.

Tanulni kezdett. Nehezen ment. Éjt, napot eggyé tett. Megundorodott önmagától s visszaakarta magát erőszakolni a régi mederbe.

Csodálatosan erős volt az akarata. Folyton tanult. Szinte ette a betűket. S mikor végre bevégezte összes tanulmányait, már beteg volt. Érezte, hogy az. Hogy nagyon, halálosan beteg. Életpályául tűzte ki magának a betegségek gyógyítását, s most tudta, hogy csődöt mond a tudománya. Magán nem igen tud segíteni.

Ajánlották, hogy menjen pihenni. Valahová csendes eldugott fészekbe. Ott magához jön. Ember lesz újra.

Egy kissé nehezére esett határozni. Volt valak,i aki visszatartotta. Egy leány, akit a fertőből emelt magához. Akiről gondos-