Szatmár, 1910 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1910-04-03 / 14. szám

X

XXXVI. évfolyam 14-ik szám.

__________________ Szatmár, 1910. ápril 3.

FÜG

GETLEN SÉGI ÉS 48-AS HETI LAP.

ELÖFIZK-PEST Á'T?T'

Szerkesztőség :Vörösmarty-u. 16. szám.

Helyben :

Vidéken :

FELELŐS SZERKESZTŐ:

Kiadóhivatal : Deák-tér 3. szám.

Bg

ésa évre 4 kor.

Egész évre 6 kor.

DUSZIK LAJOS.

VOiden-i' i, ű deák a K'adftiivjtalUan fizetendők

Egyes szám

ára 10 fillér.

Megjelenik minden vasárnap.

Az ököritói katasztrófa.

Ököritói kis község, melyet Szatmár- megyén kívül alig ismerték valahol, Husvét vasárnapján világhírnévre vergődött. A kis község neve melyet eddig csak mi ismertünk egy nap alatt bejárta a világsajtót. Az ország, a világ ma nem beszél egyébről, mint az eddig nem ismert Ököritóról. Ismerete ; örökké nevezetessé tette' a magyar jámbor népáltal lakott kis íalut az egész világ előtt a Vasárnap esti tűz katasztrófa, melynek nem kevesebb, mint négyszáz halottja van.

Ennyi magyar ember élete, enyi munkás ■ kéz, egy virágzó község, dísze, virága, teljes nemzedék kellett ahhoz, hogy ököritó neve ismertté legyen az egész világon. — Négyszáz embernek kellett egy rövid óra alatt tíizhalált halnia, hogy Ököritót beírhassuk a szomorú katasztrófák világtörténetébe. Mert az ököritói katastróíahoz hasonlóra nem emlékszünk. Ily rövid idő alatt, ily kicsi helyen még talán sohasem pusztult el négyszáz ember.

A szoinoiu esemény hire az egész világot bejárta és mindenütt óriási részvétet keltett. — Nekünk magyaroknak pedig nemzeti gyászt jelent. Örökké gyászos és emlékezetes marad előttünk ez a nevezetes húsvéti szomorú esemény, [mely egy virágzó magyar községnek teljes nemzedékét pusztította el. *

Hétfőn délelőtt jött meg városunkba az első hir, hogy Ököritóban Vasánap este egy csűrben, hol hatszáz ember volt táncmulatság alkalmával egy lampion kigyulladt és rövid pár perc alatt az egész csűr tűzben állott. A kijáratok hiányossága, a tűz gyors tova harapózása, az ijedség okozta fejvesztetség következtében alig tudott valaki menekülni és háromszázötven ember pusztult el egy rövid óra alatt;

Erre az első jelentésre kivonultak városunkból a mentők és több orvos a tűzvész színhelyére, hol már munkában találták Mátészalkáról és gyarmatról odaérkezett orvosokat is. Találtak azon kívül vagy háromszáz összeégett hullát, majdnem féli anyi sebesültet, és egy kétségbe esett falut, melyben c-utk öreggek és gyermekek vannak ' mert a fiatalok már kitoltak terítve, hol I az utszélére, hol már a temető környékére. Mentőink azonnnal munkához láttak és több j sebesültet beszállítottak a helvbeli kórházba.

A végzetes táncmulatság.

A táncmulatságot az ököritói újonnan alakult fuvózenekar felszerelési költségei j fedezésére rendezték evy korona belépő- j díjjal. Vasárnap este hót órakor kezdődött a mulatság, nyolc órakor már közel négy- ' száz ember tolongott a csűrben és amikor : a veszedelem kitört, ötszáznál többen lehettek benne. A mulatságra összegyűlt a I a falubeli fiatalság és a környékbeli közsé- | gekből is volt ott sok fiatal legény és I leány. Nyolc óra felé a csűrben már ak- i kora tolongás volt, hogy táncról szó sem | lehetett és a párok csak nehezen mozog- , hatlak.

A tűz kitörése.

A mulatság fél kilenc óráig fesztelen i jókedvvel folyt. Ekkor, nem tudni hogyan, egyszerre meggyuladt az egyik papirlámpa és nagy lánggal égni kezdett. Amikor a I tánczolók észrevették a tüzet, valaki elki- I áltotta magát, hogy senki se nyúljon hozzá, j hanem egymás vállára állva akasszák le az égő lámpát. Szűcs László 15. huszárezred- beli közkatona azonban nem hallgatva erre a figyelmeztetésre, kardjával le akarta ütni a lámpát, de oly szerencsétlenül csapott j feléje hogy a lámpa odacsapódott a száraz gályákhoz, amelyek nyomban tüzet fogtak. A sistergő lángok azután villámgyorsan terjedtek tova, egy két pillanat | múlva pedig lángot fogott a tető is fül- : lasztó füst töltötte be az egész csűrt. A tűz elfojtására ekkor természetesen gon- ; dőlni sem lehetett és mindenki a kijárat felé tódult. Előbb a két nagy kaput igye- j keztek kinyitni, de útjukban állottak a padok és amint a füstben a padokon átbukdácsoltak és egymásra hágtak, a kapukhoz jóformán hozzá sem fértek. Az egyetlen I remény a kis ajtó maradt. Az egész tömeg most azon keresztül akart menekülni. A nagy tolongásban velőtrázó jelenetek játszódlak le. Akik már közel voltak az ajtóhoz, egymás hátára vetették magukat és úgy igyekeztek előbbre jutni, hogy azután a szűk ajtón át kijuthassanak a szabadba. ! Csak nagyon kevésnek sikerült a kis ajtón |

kimenekülni. Az egész nagy kavarodás azonban alig tartott öt pefczig, amikor a nádtetőzet leszakadt és ráomlott a bent- iévökre.

A mentési kísérletek.

A faluban a katastiófa hire gyorsan terjedt el és az emberek mindenünnen elő- siettek, hogy az oltási, meg a mentési munkálatokban segédkezzenek. Sokan a szűk ajtón át be akartak hatolni, hogy valamelyik hozzátartozójukat kimentsék és ezzel is akadályozták a kifelé igyekvőket. A kis ajtó körül valóságos csata fejlődött ki. Egetverő jajgatás, a sebesültek hálái- hörgése és az ajtó körül az életért küzdők vad orditozása töltötte be a levegőt. A kiknek sikerült végül az égő pajtából kivergődni, azok égő ruhával és eszeveszetten jajgatva rohantak végig a falun, amig csak össze nem rogytak, vagy a segítségekre sietők meg nem állították. Égő fáklyák szaladtak végig a falun. Szamos megmenekültél igy találtak meg azok, akik keresték ŐKeí,

Szemtanuk elbeszélése.

A helybeli kórházba beszállított sebesültek közül a legtöbbnek életben- ntaradására nincs remény. A sebesültek közül B a t a i Gyula a következőket mondotta el a katasztrófa részleteiről :

— Én a szerencsétlenség bekövetkezte idején a csűr közepén táncoltam egy Nagy Anna nevű leánnyal. Amikor észrevettem, hogy a papír lámpa meggyuladt, karonfogtam a táncosnőmet, s az ajtó felé igyekeztem vele, azonban azon nem lehetett kijutni. Másfelé kerestem menekülést és találtam is, jóllehet odáig kottákon és sebesülteken kellett keresztül gázolnom és a ruháink is meggyuladtak. Táncosnőmet erősen tartva, nagy nehezen ki is jutottunk egy nyíláson, ott azonban úgy a táncosnőm, mint én, a nagy izgalom miatt összeestünk. Azontúl nem tudom, mi történt velem . . .

S z é c s i Antal 26 éves, földmi- ves gazda, a ki szintén ott volt a mulatságon, igy mondotta el a borzalmas végű szerencsétlenség okát és menekülésének történetét :

— Nyolc óra körül mentem a táncmulatságba. Ekkor már annyian voltak a mulatság helyén, hogy tán-