Szatmár, 1910 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1910-12-18 / 51. szám
2 SZATMAß decz, 18. amelyek olcsó húst ordítottak, bálok szezonján csak kurjongatnak : Sohse halunk meg ! Városi közgyűlés. Hétfőn, dec. 12-én tartotta városunk törvényhatósági bizottsága rendes havi közgyűlését, melyről részletes tudósításunk a következő : Az elnöklő főispán megnyitó beszédében — tekintettel az ez évi utolsó közgyűlésre — rövid visszapillantást vet a város 1910. esztendei történetére s elismerését fejezi ki a bizottsági tagok működése felett, majd búcsút vesz a kilépő tagoktól, abban a reményben, bogy a kimaradók becses közéleti tevékenységének ismét akcióba vonására majd megtalálja módját a törvényhatóság, A főispán szavaira Kelemen Samu dr. elismeréssel válaszol, ö is reméli s .a törvényhatóságnak mintegy kötelességévé teszi a kimaradt jelesek visszaszerzését, kik közéleti munkásságukkal rászolgáltak a pártokon felül álló elismerésre. Szavait élénk helyeslés követte. Utána a polgármester jelenti, hogy kassai útja eredménnyel járt: kilátásba helyeztetett a kassai honvéd zenekar egy részének a sziuházi zene céljára 'leendő megnyerése. Lépéseket tesz a zenekari rósz áthelyezése ügyében, A digesztor és gözfertőtlenitó telep épitése közeleg a befejezéshez. A tanács az épitósi határidőt — tekintettel a vállalatbaadás nyélbeütésére, meg a rossz időjárásra — dec. 31-ig tolta ki. A szinház tűzbiztonságát fejlesztő intézkedéseket a tanács megtette Megyasszay 1 István rnüépitó tervei szerint, de az átalakítási terv valószínűleg meg fog halni, mert a mi színházunk nagyon — szűkkeblű: s e ki bővítés olyan nehezen menne, hogy tán jobb volna egy vadonatújat csinálni a haladó idők gyarapodó müpártolásának befogadására. A vízvezeték és csatornázás ügye se nem csurran, se nem cseppen, inig a belügyi és földmivelésögyi minisztériumok jóvá nem hagyják a tervet s j a fedezetet. Addig szomjazzunk. A kórházunk igen kedvelt, doktor- rának Török Istvánnak emlékezete az őszinte részvét hangján talált kifejezést a polgármesteri jelentésben s közgyűlés részvétét fejezte ki a gyászolóknak. A 40,000 bor. állami segélyre ; vonatkozólag a közgyűlés elfogadta a i : tanács és a szakbizottság javaslatát : a j ; f. évben már részesülnek városunk j tisztviselői a fizetéskiegészitésben. Hosszas és nagy mérkőzés után a | központi választmány tagjai lettek — 1 titkos szavazással — : dr. Fechtel János, | dr. Fejes István, Femicz Ágoston, j I Horváth Bertalan, Jákó Mihály, dr. | Keresztszeghy Lajos, Korányi János, ! dr. Lehóczky János, Litteczky Endre, dr. Pap Zoltán, PethŐ György és Thurner Albert. A közigazgatási bizottság tagjai: Korányi János, Jákó Sándor dr. Fejes István, dr. Kelemen Samu, Losonczy József és Visky Károly; az igazoló választmányé : dr. Dómján János, dr. | Glatz József, Jankó vies János, Jeney | György és dr. Szűcs Sándor. A főispán az igazoló választmány tagjaiul Bölönyi 1 Lászlót, dr, Haraszthy Bélát és Jákó í Sándort, elnökéül pedig Korányi Jánost nevezte ki' — A nómetii határ tagosítására vonatkozó tanácsi javaslatot többek hozzá szólása után elfogadta a közgyűlés, mely szerint a belterülete nem vonatkozik, a tagosítás, úgyszintén a határos magas- telkekre sem. \\ A jövő évi költségvetés tárgyalásánál heves vita fejlődőt ki, midőn dr. Fejes István megtámadta a költségvetés valódiságát s a községi pótadót 51 százalékra kivánta leszállictatni. Szerinte a három évi átlagos bevétel az előirányzottat 66 ezer koronával meghaladja : a fedezet pedig mesterségesen van lejebb szállítva igy a polgárság indokolatlanul viseli a tulterkeltetést. A vármegyei gazdasági egyesület Jövő évi kiállításának költségeihez 5000 koronát s ingyen területet adott, Török János rendőríizedest nyugdíjazta s Pofi o?Ícs Mária szülésznő oklevelét kihirdette a közgyűlés. Több leiek és városrendészeti ügy elintézése után a közgyűlés este 7 órakor véget ért. Kardos kalapja tartós í HÍREK. — Eljegyzés. Kölesei Kölcsey íbyt, Kölcsey Ákos és neje Kölcsey Margit leányát eljegyezte Politovszky István, vezérkarhoz beosztott főhadnagy, Debrecenben. > — Uj szsntszéki orvos. A püspök az elhalt dr. Török István helyére szentszéki orvosnak és a papnevelőintézet házi orvosának dr. Góbi Alajost nevezte ki. — Tévedsz kedves "barátom, de én nem nősültem meg. — Mi a manót, ezt én nem is tudtam, hát füstbe ment ez az egyetlen ideális házasság, melynek eljegyzésekor én büszkeséggel emlegettem, hogy íme még nem veszett ki a jóérzés, az idealizmus a fiatal Ságból, mert még akad néha-néha olyan házasság is hol a szerelem a közvetítő kapocs s nem valami öreg dáma, avagy ur, aki előzetes kérdezősködések után ismerteti meg egymással a fiatalokat ? — Pedig úgy történt ! — Hát hogyan történhetett ez ? H^ld el kedves barátom nem pusztán a kíváncsiság az, mely ebben a kérdésben érdekel, hanem én, ki távolból mindig örömmel s vágyódással tekintettem a ti viszonyotokra, most, hogy a végkifejlődés oly gyönyörűen szinte régi regénystilusban alakult, egyszeribe ismét csak a modern rósz befejezéssel a sablonok szintjére sülyedt. Már pedig én téged, ne hogy bóknak tekintsed, soha sem tekintettelek a sablonok emberének. — Hosszú sora lenne annak, ha mindazt elbeszélném, hogyan és miképen alakultak a dolgok, hogy végeredményben azután ezt a lehetetlen, ezt a visszás hely- | zetet teremtették, Sok olyant kellene el- I beszélnem, amelyre már jómagam se emlékezem, csak úgy távolból csillog ki valami fájdalmas, más most ösmeretlen érzés, mint ahogyan arra tudunk visszaemlékezni, ha kis korunkban valami nagyobb baleset okozott testi fájdalmat nekünt. Fatalista ember vagyok. Lehet, hogy vesztemre, de az sem lehetetlen, hogy szerencsémre. S ez a fátum, mely ellen én soha se szándékozom küzdeni, játszotta ebben a históriában is a legnagyobb szerepet. Nem mondom, hogy tisztán és egyedül ez vitt bele ebbe a lehetetlen helyzetbe, mert én j ennek tartom mostani állapotomat, de nagy, ! igen nagy szerepet játszik benne az, hogy én a legkisebb jelből is kutatva keresem a jövendőt s legkisebb különös helyzetből a magam sorsára vonom le a következményeket. — Nem térnénk be valami melegebb helyre, hogy ezt a históriát kissé alaposan meghányjifk-vesük, — veté közbe Lázits, meg borzongva a hűvös szellőtől, mely az utcasarkon, hol éppen megállották nyakuk közzé sodort egy pár csöpp hideg vizet, melyet a házak tetejéről mosott le száguldó futásában. — De bizony jólesz, — szólott Domonkos, ki még most is örömmel kapott az alkalmon, a füstbe ment házasságáról valaki beszélgetni akart. Valami pervers élvezet volt abban az önsanyargatásban, mit a visszaemlékezés elmúlt boldogságára okozott. Szívesen beszélt élete hajótöréséről, mert az emlékezés egymaga is boldogsággal töltötte el sivár, kiégett lelkét. Betértek egy kávéházba. Egyik eldugott sarok asztalánál telepedtek le s mig a pincér a rendelt italokkal megérkezett, körülnéztek, hogy ugyan micsoda társaság gyülekezett ebbe a helyiségbe, melybe más körülmények között ugyancsak nem tették volna a lábukat. Bizony nem nagyon épületes látvány tárult szemeik elébe. Ha a rossz társaságra is alkalmazhatjuk azt a kifejezést, hogy válogatott, akkor itt ugyancsak válogatott társaság adott egymásnak találkát. De sem Domonkost, sem Lázitsot nem érdekelte annyira a környezet, hogy beszélgetésükben megzavarta volna. Sőt tálán még örültek is, hogy zavartalanul átadhatják magukat az elmúlt események tárgyalásának, senki ismerős nem háborgathatja őket érdekes témájukban. Domonkos folytatta ahol elhagyta. Elvállal mindennemű^ papi munkák * CSAPÓ LAJOS FÉRFI SZABÓ. pontos gyors elkészítését, ijí (emelet.) SZATMÁR, Deák-tér 7 Legfinomabb szövetekből "" .... ~ k Ő B Z 1 t " i^ F polgári ruhákat a legjutáuyosabb árakban.
