Szatmár, 1910 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1910-11-06 / 45. szám
TÁRSADALMI ÉS SZÉPIRODALMI HETI LAP. Szerkesztőség és Kiadóhiva'al: Deák-tér 3.>«zám. Mindennonű dijak a kiadóhivatalban fizetendők Megjelenik minden vasárnap. tömeg szunnyad, vele együtt szunyádnak azok az erők, amelyek az emberben eredetileg megvannak. — Szunnyadnak pedig a mi bűneink miatt, akik nem akarjuk magunk közé felemelni nyomorult embertársainkat. Csak egy jó tulajdonságát ismerjük e tömegnek: híven, pontosan szolgálI tatja a pénz és vér adót századok óta, ■kifogyhatatlanul, báránytürelemmel. S ■ hogy mit kapnak cserébe mindezekért, | arra nem szeretünk feletet adni, ez i elől kibúvókat igyekszünk találni. Az emberi méltóságot sérti tehát j mindazoknak, akik ezen általános em- í béri oknál fogva hívei az általános választói jognak s akik meg akarják és meg tudják becsülni az emberben | az embert! Össze kell tenni erőinket, hogy a hatalmas eszmét diadalra juttassuk, mert enélkül megmaradunk az évszázadok óta nyomasztó helyzetben. Félre kell tennünk minden aggodalmat, mely az általános választói jog behozatalával felmerül, éljen egyedül ! a hatásaiban messzekiható eszme ! Kardos kalapja tartós! gggj'iu1.’1 .gLLLl-J ■ ■■■ ' ■!! I . Ki a ludas ? Az asszony, a ienvirágszemü biróné asszony, kidugta szép fejét a muskátlik között az ablakóu s dallamos hangon kérlelni kezdte az urát, aki az utcán az egyik ákácfának támaszkodva bámult nagy merően a levegő-égbe. — Gazdám, édes gazdám, ne tartson haragot. Már mint ő ? Van is eszében 1 Minek haragudnék ? Kire haragudnék ? Hanem ami sok, az sok! Nem akar ő mindig az asszony szoknyája körül sertepertélni, megunta azt az örökös nyalakodást is. Igaz ugyan, hogy ebben sokáig nem volt a biróné aszonynak része, mert betegen feküdt jó hosszú ideig. Már-már halat- ták is. Akkor történt, hogy kisegitőkénk a házhoz került Sebestyén Eszter. Eh, erről jobb nem is beszélni! A muskátlik közül, mintha valami elfojtott zokogás hallatszott volna s az az a helyzet, hogy a népmillióknak elvesszük a pénzét, .elkívánjuk a vérét s cserébe nem adunk semmit, kizárjuk őket az alkotmány sáncaiból, elzárjuk előlük az utat, mely az emberek világába vezet. Meg kell adni a módot arra, hogy a művelődés körébe bejöhessenek. Mert mig a jelen helyzetben ügyet sem vetünk a választói jog nélküli tömegre s az improduktív, lusta életet él, a jogok kiterjesztésével önként jár a közeledés s a nép felemelkedése. Egyesülni és tömörülni kell tehát asszony szemeiből lepergő könycseppeket mohón itták be a tikkadt levelek. A csökönyös gazda fölrezzent s fél szemmel odasanditott. — No? — Nem jön be ? Igazán nem jön be ? Még egy ideig kéreti magát, aztán beadja a derekát. Kemény léptekkel megy, minden mozdulatán meglátszik, hogy nem igen régen került ki a katona sorból, mert még mindig van belőle valami a néhai Windischgrätz huszárból. — Miért kérette annyira magát ? — Csak kötődtem lelkem. — Kend mindig kötődik ; kend már nem szeret engem. Van talán valakije ki- vülem ? Kívülem, aki nálamnál szebb, iga- zabb, hűségesebb ? Ott van la, ha az asszony még néhányat szól, menten eltörik a mécsese. Ezt meg kell akadályozni, mert könyebb munka megfordítani a patak folyását, mint egy Városatyákat választunk mához , három hétre. — A választópolgárok | ismét divatba jönnek. — Megkezdődnek az értekezletek, a polgártársak napról-napra kapják a meghívókat, a j bizalmas megszólitásu leveleket. — A szegény gazdálkodó, a soha észre nem vett iparos egyszerre nagy fiú lesz. Lekezel vele az orvos ur, az ügyvéd ur, a bankdirektor ur. —Számottevő ember lesz belőle, mert szükség van a voksára. Ha aztán leadta, újra mehet. A leendő jelöltek eddig még nagyon csendesen viselkednek. — Most szerelmes szép asszonyt, akinél megeredt a jóság forrása, megvigasztalni. A gazda átöleli azt a kívánatos teremtést's magához szorítja édes öleléssel. — Te mindig olyasvalami^ forgatsz a fejedben lelkem. Hát találnék én a föld színén olyant, akivel összemérhetnélek ? Te se olyant, mint én, ugy-e ? — Soha, Sohase, édes gazdám, mex-t nem is keresek. Künn az árnyék már hosszúra nyúlik. A levegő hülni kezd s az akácvirágok fázva zsugorodnak össze. A [gáderban nagy hangon beszél valaki. — Itthon van, ha mondom. Meg ne retiráljatok. Pszt. egy szót se I Nem hagyom a hivatalos tekintélyt. Nem én ! Igenis 1 Biróné asszony liliomkarjai fonódnak az ura vállairól. — Ez a Rázós hangja, — mondja a gazda. — Ugyan mi szöszt akar ? Egy kis torokköszörülés hallatszik ki. JW EkŐFIZKTBSI Ali • Helyben : Vidéken : Egész évre 4 kor. Egész évre 6 kor. Egyes szám ára ÍO Plfér. A milliók joga. Nyomorban születni, egy hosszú életet nyomorult sorsban végigküzdeni és nyomorban meghalni: erre vannak kárhoztatva a népmiüiók. Nagyon, de nagyon kicsiny az a percent, amelyet születés, a vagyon, a szellemi felsőbb- ség kiválaszt a milliók közül s bejuttat abba a világba, a melyben kinek- kinek megvan advá a lehetőség arra nézve, hogy emberi mivoltához kellőkép élhessen. S e nép milliók ott élnek lenn a posványbán tehetetlenül fetrengve s nincs megadva a lehetőség arra, hogy emberek lehessenek, úgy élhessenek, mint az embernek élnie kell. Ennek az állapotnak a bűnös, müveit társadalom az oka, mely köny- nyelmtien elnéz e felett az állapot felett. Nem törődik a rajta teljesen kívül álló milliónyi néptömeggel s mig az baromi módra huzza, vonja a terhes életigát, ez csak saját érdekeit tartva szem előtt élvezi azokat a javakat, melyeket neki kiváltságos hely- j zete adott, juttatott. És e milliónyi
