Szatmár, 1910 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1910-09-11 / 37. szám
XXXVI. évfolyam 37-ik szám. Szatmár, 1910. szept. fí. \ FÜGGETLENSÉGI ÉS 48-AS HETI LAP. ELŐFIZETÉSI All : Helyben : Vidéken : Egész évre 4 kor. Egész évre 6 kor. Egyes szám ára 10 fiilér. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Deák-tér 3. szám. Mindemen ű dijsk a kiadóhivatalban fizetendők Megjelenik minden vasárnap. Az iskolák reformja. A beiratások szeptemberi napjain újra megindul a vitatkozás a magyar közoktatás immár égetően fontos, megoldásra megérett kérdése körűi. A haladás ebben a dologban kétségkívül megtörtént. Kostatálhatjuk, hogy a közéletünk konzervatív faktorai is beismerik az iskolák megreformálásának szükségességét. A tanítók és tanárok szintén az újítások mellett vannak, hiszen ők tapasztalják a legközvetlenebbül, hogy az iskoláink mai állapota sem szellemben, sem formában nem kielégítő. Csak az elmúlt napokban történt: az ország tanítóságának hivatalos testületé állásfoglalt az iskolák államosítása mellett. Érzik a nemzet szegény, rosszul fizetett napszámosai, hogy az államosítás, eltekintve kulturális hasznaitól, az ő sorsukon is segítene. Nem mondjuk, hisz hirtelen, máról-holnapra kell államosítani az elemi iskolákat. A fokozatosság, az átmenet itt is szükséges. Ha a felekezetek politikai okokból ellene is szegülnének némileg az államosításnak, anyagi tekintetben nagy terhektől szabadulnak meg. Ez pedig még a felekezetek életében is fontos kérdés és azért remélhetjük, hogy az államosítás nem fog nagyobb társadalmi harcokat fölidézni. A középiskoláknál a legfontosabb a tananyag reformja. Különösen a gimnáziumok, a latinos műveltség csarnokai avultak el. A gimnáziumba járó ifjúság óriási fáradtsággal rengeteg olyan dolgot kénytelen megtanulni, aminek később parányi hasznát sem veszi, viszont arról szó sincs, hogy praktikus tudásra és praktikus gondolkodásra oktatnák. Ámbár a hajlamot nem lehet korlátozni és elképzelhetetlen egy numera clausus bohozatala, szinte arra gondol az ember: helyes volna, ha az ifjúságnak a gimnáziumokba való özönlését az állam valamely módon megakadályozná. Már a reáliskolák némileg közelebb állnak a praktikus élet követelményeihez, de szintén számos nézőpontból hiányosan készítik elő növendékeiket. Talán csupán a felsőkereskedelmi iskolák felelnek meg többé-kevésbé kitűzött céljaiknak. Általában egész közoktatásunknak a legsúlyosabb hibája az, hogy mer- kantilis szellem helyett a lateiner szellem dominálja. A latinnak pedig vajmi kevés hasznát veszi a huszadik század embere. A modern embernek nem | arra van szüksége, hogy Homerost ! vagy Cicerót könyv nélkül tudja, ha- | nem az angol, a német és francia i nyelvre. Nem árt, sőt a műveltséghez tar- | tozik a klasszikus irodalom ismerete, i ám praktikusság, kenyérkereset szem- ! pontjából fontosabb a kereskedelmi ; törvény paragrafussaiban való jára- tosság. Már pedig hozzávetőlegesen megállapíthatjuk, hogy az iskolákat , elhagyó fiatal nemzedék nyolcvan I százaléka az élet forgatagába belejutva, tudatlanul és félszegen áll, helyét betölteni alig tudja és a tanulás a számára tulajdon képen csak akkor kezdődik, amikor már befejezte az iskolázást. Bátran visszakérheti a többség a tandiját. A probléma tehát újra és folyton aktuális : az élet és az iskola problémája. Abban a nagy átalakulásban, Magyarországnak abban a föifrissitésé- ben, amit az uj korszak maga elé tűzött, az iskolák reformja el nem maradhat. Mert csak ennek a révén remélhetjük, hogy kielégítő és tökéletes lesz a reform, amelynek az a hivatása, hogy életerőssé, tartalmassá, gazdaggá és boldoggá tegye a jövő magyar nemzedéket. Tragikomikum. Irta : CSEHOV ANTAL. Egy este Dmitries Cerviakov Iván végrehajtó zártszékben ült a második sorban és gukkerén át nézte a Corneville-i Harangok-at. Kellemes helyzetének és kitűnő hangulatának magaslatán érezte magát, amikor hirtelen — elbeszélésekben gyakori ez a fordulat, hogy „hirtelen“ és igazuk van az Íróknak, az életben oly sok a hirtelen fordulat! — mikor hirtelen, mondom, elhúzódott az arca, könybe lábadtak a szemei, megakadt lélekzete ... a gukker aláhanyatlott kezében, Cerviakov előre hajolt és ápci! tüsz- szentett, amint látni tetszik ; tüsszenteni mindenkinek szabad és mindenhol. Parasztok, törvényszéki elnökök, sőt némelykor a belső titkos tanácsosok is tüsszentenek. Mindany- nyian tüsszentünk és azért Cerviakov sem jött zavarba, előszedte zsebkendőjét és udvarias ember létére körülnézett, vájjon tüszszentésével nem alkalmatlankodott e senkinek ? Hát ekkor mégis csak zavarba jött. Látta, amint egy öreg ur, ki előtte az első sorban ült, keztyüjével gondosan megtörölte a tarkóját, miközben valamit mormogott. Az öregben pedig felismerte Brisgalov tanácsost a közlekedési minisztériumból. — Rátüsszentettem, — mondja magában Cerviakov. — Idegen ugyan és nem fellebbvalóm, de azért mégis kínos dolog. Bocsánatot kell tőle kérnem. Cerviakov köhögött, előre hajolt és odasugta a tanácsosnak : — Bocsánat, Excellenciás Uram, én tüsszentettem önre — véletlenül . . , — Nem baj, nem baj . . . — Az istenért bocsásson meg Excel- lenciád, én . . . nem akartam ! — De kérem, maradjon ülve, engedje, hogy az előadást hallgassam. Cerviakov ismét zavarba jött, bárgyún mosolygott és a színpadra nézett. Odanézett" ugyan, de a kellemes hangulatnak vége volt. A nyugtalanság kezdte bántani. Szünetközben odalépett Brisgalovhoz, kis ideig mellette járkált, majd leküzdve zavarát: — Én tüsszentettem Excellenciádra ... bocsásson meg . . . nem akartam . . . azt akartam . . . — De ugyan, hagyja már . . . hiszen már elfelejtettem és most újból kezdi ! — modta a tanácsos és türelmetlenül vonogatta a szája szélét. — Hogy felejtette volna el, hisz a méreg csak úgy szikrázik a szeméből, — gondolja Cerviakov és gyanakodva szemlélte a tanácsost. |Még csak szóba se akar állni az emberrel. Ki kellene még fejtenem előtte, hogy ezt valóban nem akartam . . . hogy ez természeti törvény . . . különben meg azt gondolja, hogy rá akartam köpni. . . vagy ha most nem is gondolja, úgy utóbb az eszébe juthat! . . . Odahaza Cerviakov elbeszélte az esetet a feleségének, az asszony a történteket kissé könnyelműen fogta fel. (Vége köv.)
