Szatmár, 1910 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1910-09-04 / 36. szám
XXXVI. évfolyam FÜGGETLENSEGI ES 48-AS HETI LAP. ELŐFIZETÉSI ÁR : Helyben : Vidéken : Egész évre 4 kor. Egész évre 6 kor. Egyes szám ára IO fillér. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Deák-tér 3. Nem keli megijedni! Alig múlik el nyár, hogy a kolera rémhíre be ne járja a világot. Vannak már neki olyan nyaralóhelyei, amelyekre olyan hűségesen látogat el, mint a nagyvilági asszonyok a tengerpartra, a gyomorbajos férfiak meg Karlsbadba. Ilyen nyaralója neki a szent Orosz birodalom. Szinte megszoktuk nyári olvasmányul az oroszországi kolera- hireket. Az idén már egy kissé komolyabban kell vennünk e híreket. A veszedelem közeledik. Hála azonban a tudománynak és a civilizációnak, ma már azt mondhatjuk, hogy a kolerakérdés egyszerűen közigazgatási kérdés. A civilizáció megtanította az embereket arra, hogy minden járványnak és igy a kolerának legfőbb ellensége a — szappan és a fogkefe. — A civilizált embernek tehát könnyű a védekezése ; csak a szokottnál is még több szappant fogyaszt kezére, testére, ruhájára ; és a szokottnál is többször használja napjában a fogkefét. A tudomány megtanította a közigazgatást arra, hogy a coléra betegségtől megtámadott embert minél jobban el kell különíteni a többi embertől. De ha jó közigazgatással el is lehet hárítani a nagyobb veszedelmet az emberiségtől: már maga a védekezés kényszerűsége az emberi és áruforgalomnak olyan korlátozását vonja maga után, amely egyértelmű . egy nagy gazdasági válsággal. Emlékezzünk csak vissza ezelőtt 16—18 évre, mikor behurcolták a kolerát, hogy az ennek elfojtására életbeléptetett forgalmi korlátozások minő gazdasági válságot idéztek elő. — Legalább tiz év kellett, rnig e válságból a vármegye kilábolt. Legdrágább jószág az emberi élet; ue drága jószág az élőnek a kenyér is: azért kell kellő gondossággal ügyelni, hogy a veszedelmet egyikről is, a másikról is elhárítsuk. Százados tapasztalatok bizonyítják, de közvetlen emlékek megerősítenek bennünket abban a tapasztalatban, hogy a tudatlan köznép az ilyen járvány esetén a maga ősbabonái alapján indul el inkább, mint az okos tanácsokon, vagy az elmaradhatatlan közigazgatási parancson. Ehhez hozzájárul az a csak lappangó, de kitörésre mindig kész gyülölség, amely a tudatlan köznépet az úri rend ellen eltölti és amely tápot nyer nemcsak a lelkiismeretlen izgatástól, de annak tapasztalásától, hogy a járvány aránylag sokkal jobban dúl a köznép körében, mint az úgynevezett úri rend körében. Csak a legközelebb múlt járványkor is katonai segítséget kellett igénybe venni, hogy az okvetlenül szükséges izolálást keresztül lehessen vinni. Még most nincs itt a veszedelem ; a kedélyek is nyugodtak még ; most van tehát szükség és alkalom arra, akik a néppel közvetlenül érintkeznek, világosítsák fel arra, hogy a kolera olyan betegség, amelyek nekünk szabad szemmel láthatatlan kis sejt, a , bacilus, idéz elő és amely csakis érintkezés utján terjed egyik emberről a másikra, vagy emberről egy tárgyra és arról az emberre. De ezt a bacilust ártalmatlanná lehet tenni a tisztasággal, mértékletes élettel. Ezt hirdessék most a papok a szószékről, a tanítók a katédráról; Mindennemű fizetendők, vasárnap. 36-ik szám. Szatmár, 1910 Rácsos kapu rácsos ablak . . . Azt mondják az emberek, hogy ősz van. Meleg ruhát vesznek magukra és készülnek dideregni. Az utcasarokra kiül a marónis, az ég hol borongós, ho! napfényes és a kávéházak nyári „kertjében“ az elárvult székeket belepi az utca vastag pora. A kávéházi őslakók nem kérnek már „citromot szalmgval“, — visszatérnek a forró pikkolóhoz és behúzódnak vele a füstös, fojtó ievegőjü kávéházba, ahol betakaróznak a Neu Freie Pressével. Furcsák is az emberek vagy magam vagyok az. Mese az egész őszi hangulat. Estenként egyedül ülök a kávéházi kert poros, szürke asztalainál. Nem érzem az őszt. Melegem van. Forróság ül rám. Majd kicsattan a két arcom a melegtől, a homlokom izzad. A Nap nem bolyong ilyenkor a Föld túlsó oldalán. Imbolyog, jár-kél le-fel. Az ón Napom. Ott, előttem. Ezért nincsen ősz, ezért van most nyár. Ezért van meleg, forró hangulat. És a cigány ezért játsza bennt a füstös kávéházban : . . . Rácsos kapu, rácsos ablak . . . * Azt mondják az emberek, hogy ősz van. Hogy sárgul a falevél, pusztul, hull, hull, egyre hull és valami kutyafülü alkalmi költő azt Ígéri beküldött versében: ő is lehull majd az utolsó levéllel. Csillagászattanilag a Napnak már az egyenlítőhöz kellett érnie, sőt észak felől délnek már az egyenlítő alá kellett haladnia, — há ugyan a Nap tanulja a csillagászati cimü tantárgyat. Humbug az egész. Szamárság. Pusztaság. Humbug az emberek beszéde, a levelek hullása. A költő, az szamár. A csifia- gászattan üres pusztaság. Nincs ősz, nőm hull a levél. Forró meleg nyár van. Virágok nyílnak. Madarak csicseregnek. És a Nap ragyog . . . ragyog . . . vakítóan . . . köny- íakasztö fényben ragyog az én Napom, az én világom, a boldogságom. Nincs ősz, nem igaz. Nyár van. Szerelmes, forró nyár. Látom a nyár virágait nyilai, érzem illatukat, hallom az apró, aranyszínű madárkák csicsergését, amint ágról-ágra röpködve tisztán, világosan csipegik, csattogják, éneklik : . . . Rácsos kapu, rácsos ablak . . . * Azt is mondják ; a nap 24 órájának egy pontján elszáll a világosság, sötétség borul a földre, elül a zsivaj, csak a női zenekaros kávéház fényes ablakai mögül hallatszik az élet. Nem igaz. Nincs éjszaka. Most egy idő óta mindig nappal van. Fényes, ragyogó, vidám, szerelmes nappal.
