Szatmár, 1910 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1910-08-07 / 32. szám
aug. 7. 9 A kereskedelem és ipar győzelme. (G) A magyar kereskedelem és ipar jövendőjének legfontosabb problémája Magyarország belső piacának kiépítésé, vagy ami azzal egyértelmű, a magyar falu meghódítása. Magyar- ország háromnegyed része falu, nem fogyaszt semmit, s igy nem szolgálhat egy hatalmas ipari termelés és kereskedelem alapjául. A falu meghódítása tehát az az igen fontos feladat, mely a magyar kereskedelemre és iparra hárul. A falu meghódítása elé azonban óriási akadályok gördülnek. A falusi nép elmaradottsága, konzervativismusa, a mezőgazdasági cselédek és munkások olcsó munkabére az agrárizmus politikai és gazdasági hatalmának alapja. Ezt a hatalmi alapot támadja meg az előretörő és kulturterjesztő kereskedelem, ezt védelmezik kétségbeesetten az agráriusok képviselői, a nagybirtokosok, s azért egész bátran állíthatjuk, hogy az agrárismus és a merkantilizmus közötti küzdelem ütközőpontja a falu, Az agrár hatalom fellegvára a falu, s bár a falu meghódításától függ a magyar kereskedelem és vele együtt az ipar fejlődése, az agrárok minden hatalmukkal a falura feküsznek s a kereskedelem útját eláll ják. A kereskedelem szempontjából, a falu lakosságának tulajdonképpen csak három nagy csoportja bir különös fontossággal. A mezőgazdasági munkások és cselédek, valamint a kisbirtokosok. Az első két csoport, a mezőgazdasági cselédek és munkások Magyarország lakosságának csaknem a felét teszik. S ez az óriási tömeg, mint fogyasztótömeg alig jöhet számi- tásba. A mezőgazdasági cseléd és munkás elmaradott tudatlan. Kulturszükség- Jetei nincsenek, beletörődött a fennálló bérviszonyokba, melyet főképp természetben kap. Ruhát, lakást és élelmiszert. Készpénzjövedelme alig nagyobb 50 — 50 koronánál. A mezőgazdasági munkás pedig szintén kedveli a természetbeni munkabért, ezért vállalja el részért az aratást és a cséplést, ezért miveli ' meg részért a burgonya, vagy kukoricaföldet, úgy hogy jöve- i del mének aránylag csekély része kész- S pénz. Ha még ehhez hozzávészszük, j hogy a mezőgazdasági munkabérek j általában igen alacsonyak, teljesen ; tisztán ál! előttünk, hogy a magyar falu lakosságának legtekintélyeseb része | a kereskedelem és általában a fogyasztás szempontjából a városi lakosság j mellett messze elmaradt. A kereskedelemnek. s a piacot kereső magyar . iparnak tehát elsőrangú érdeke, hogy í a mezei munkabérek emelkedjenek, s hogy a mai naturális szolgáltatásokat i lehetőleg pénzértéken alapuló tiszta ' bérviszony váltsa fel. A cseledek es munkások mellett a l harmadik fogyasztótömeg a kisgazda, j A kisgazdák azonban Magyarországon j rendkívül elmaradott gazdálkodást foly- j tatnak. Tudatlanok, igen sok helyen ' még régi háromnyomásos gazdálkodást ' folytatnak, a nagyhozamu gumós nö- j vényeket nem kedvelik s a termelési ______ S Z A T M A R______________ ; eszközeik primitívek. Ami kevés kész- | pénzt keresnek, az elmegy adóba, úgy, hogy tulajdonképpen kulturfogyasz- tásra kevés esik. A kereskedelemnek ■ elsőrangú érdeke hogy a kisgazdák ! száma a nagybirtokosok rovására növe- í kedjék, hogy a kisgazdák tanuljanak \ intenzív gazdálkodást folytatni, s hogy a kisgazdák kifosztására alapított ma- : gyár adórendszer gyökeres változáson menjen át. Meg kell tehát hódítani a falut a j magyar kereskedelemnek ! És s foiy- j tonos előretörő kereskedelem el is in- j dúlt a hóditó utón. A kereskedelem kultúrát terjeszt, kulturszükségleteket i ébreszt, s azért önmaga váltja ki j azokat a hatásokat, amelyek a magyar I faluból egy nagy fogyasztó telepet \ teremtenek. Azonban a cselédek és I munkások munkabérkövetelése, a kis- ! gazdák terjeszkedése és kulturális emel- j kedése a régi nagybirtokosok politikai | és gazdasági hatalmát gyökerében tá- I madja meg. S a nagy birtokosság egy szer csak azt vette észre, hogy inog a talaj, a magyar falu megmozdult, ki akar lépni régi konzervativizmusából. S ekkor a hatalmi pozícióját fél- , tékenyen őrző nagybirtokosság kiadta : a jelszót: Ki a faluból a kereskedőkel! A falu a merkantilizmus és a nagybirtokosság közötti küzdelem ütközőpontjává lett s megindult a harc a j falu körül. A szövetkezeti mozgalom, j a végrehajtási novella, a mezőgazda- ! sági cseléd — és munkástörvény, a telepítési javaslat stb. bizonyságai annak a harcnak, mely a falut akarja ! elzárni a kereskedők elől. Mügén. Négy százas sem ár érte. A vevő drágái ja. Mihály gazda fölfortyan. Hogy ez az állat drága. Hiszen nem is ár érte három bankó. A párja is drágab ban kött el, Vón lelke az urnák elkívánni ingyen. — Nem nemes faj. Ez-e ? Hogy még ez nem nemes faj. ? Nem tudja azt az ur. Az apja verseny iu vót. Az ám. Majd hozzá teszi.: Még hogy ez nem nemes faj . . . Zabon élt ez uram. — Felezzük meg az utolsó százast... Egy krajcárral sem alább uram. Annyiér nem eladó. Inkább magam verem agyon. — Az utolsó árát mondja meg. Mögmondtam. — Alább nem adja ? De nem ám. — Hap 280-at. Tegye e! az ur. — No no okoskodjék Mihály gazda. Lássa b-\ hogy nem ér többet. Nekem mögéri. Tudom én a mit tudok. Hát nem adja ? Megmondtam. — Tehát 300 . . . ? . ! Se több, se kevesebb. — Kezet reá . . ! Itt van. A vevő leolvassa a három ropogós százast Mihály gazdának. Megírják arédiátis No gyerünk, igyuk meg az áldomást, unszolja Mihály gazda. Én fizetőm. — sok a dolgom. Annyit szakíthat. Hamar megvan. S már tuszkolja befelé a vevőit. Leülnek egy asztalhoz s boroznak. Előbb egy üveggel, aztán jön a többi. Mindketten bele melegedtek. Mihály gazda tűzzel magyarázza a ló jó tulajdonait. Holtig roegemleget az ur, Úgy fut az a lu, hogy öröm nézni. No meg hogy ugrik. A másik kétkedik: — Gyenge a iába. Megmutatom; — erőlködik Mihály gazda. S már készül is felfelé. Fizet s mennek kifelé. Kint fölüli a lóra. Nehezen megy. Nehéz a feje Huzza lefelé. De ö erőlködik. Már a nyeregben van. A ló oldalába veri a csizma sarkát. Az megszalad. Viszi magával a régi gazdát. Szériis Mihály egy ideig tartja magát. Aztán megszédül s leesik a lóról. Oda a kövezetre, úgy szedik fel onnan, Gummi talpú kocsi jön érte. Azon viszik ol. Harmadnap eltemették. Nem siratta meg senki. A falubeliek mikor^megludták, összebújtak s úgy mi adogatták. : “Kár vót érte. Ha a derest el nem issza, hóttig élt vóna.“ (Vége.) Elvállal m i w d e n n e m ü tar papi munkák pontos gyors elkészítését $ (emelet.) FÉRFI SZABÓ. SZATMÁR, Deák-tér 7 f Legfinomabb s z ö v e t e k bői ..... .. — készít po lgári ruhákat a legjutáuvosabb árakban.
