Szatmár, 1910 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1910-07-03 / 27. szám
XXXVI . évfolyam Szatmár, 1910., julius 3. FÜGGETLENSÉGI ES 48-AS HETI LAP. EJ 'áfcttKB&’fSfcl AB : Heíyt -én: ''Idék**.: Egész óv* -3 4 Jht&\ feSgész évre-.Jew. ! Egx ss «ám.*éra:.;0 fi!lér. Szerkesztőség es Kiadóhivatal: Deák-tér 3, szám. Mindemi-n ű d'y-h a fcimi'hiv f»Ibaii f'teremli’k. Megjelenik minden vasárnap. A, i^av©ÍBs. ."Z síi .'.gar !ei«í. Mikor . i; 5? ajár eigiin bezárják agg iskolák kapu k :S * -»ok -ványadt képű gyerek embt r vidám «hiiw-uszavába« bele beledörren e, ?J — jól — rosszul iréiry- zott revolver hangj*, a ..hosszú délutánokon elgond oliíodliaiLk.iW ember rajta, hogy mi az a féielraót&s -csoda, amely tavaszi fagy módjába leszedi az élei szivét, a moso ‘-ygásá .a .jutái nemzedék arcáról s holy óbe .plántálja önmagát és mint valami ieielmvjtes..soníhaz mered ki a mélyen bermöső .szemek mögül. Mi az, ami fekete golyót, fegyvert ad esenevész, f> jloílert ^etrber vázak kezébe V Mi az a ré r*h _áiai «másodpercek alatt évtizedek léle ^ őrlő m.i.nkajár elvégzi s a kipréselt emberanyagot, mint száraz levelet szaki« ja 1c. Ha az óra tinó !ri alkatrészei között babrálunk s csak J pillauatra megmozdítjuk a rugó fii kiél, viUáiggyors:»»i berregni kezd a ’szdi ’kezet sajtót napig is eljáró óra másodperek alatt megáll. Hát az emberi IÁ 1 'ek no lenme any- nyira érzékenny ? Ne 1 eagálua aisa, ha avatatlan kezek legrejUtl óbb részei; >nieg- bölygatják ? Az a léisk-őrlő nsijika, mely&tjnai tülekedő, lázas elet-vl&zonyok k&sött mindnyájunknak osztályrésze, már az iskola padjai között mellénk szegődik, j belénk ragad, mini a kullancs s csak az utolsó szivdobuanáskor hagy el mindnyájunkat ez az örökös jó barát. Amilyen mértekben szipolyozza a testet hűséges eiettarsunk, olyan rnér- .tékten táplálja azt az ember s ezzel a mérleg helyre billen, „A lélek, mely mindenkor magasabb rendű szerepet játszik, ugyancsak megKÍvánja azt a kit gyeuhtést s épen ez a pont az, hol oly gyakori a weg- csuszatnlág, hol durva, avatatlan kezek munkája-annyiszor billentette már félre azt a leiki egyensúlyt, melynek log csekélyebb -'megrázkódtatása sok ezer fiatal életet őftou ki. A lélek munkájának eme kiegyenlítődése a nevelésben leli támaszpontját 8 mert a nevelés nem más, mint a gyermek karakterének befolyásolása külső tényezők által, már maga a fogalom ily értelmű maghatározása világosan mutatja, hogy mily óvatosan kell megváltoztatni eme külső tényezőket. De a meghataroza meg egy dolgot mutat. Azt, hogy a növeli* egy bizonyos meglevő valami megváltozta- j tására, befolyásolására irányul. Egy már létező valami . . . Tehát a gyermeki lélek nem a I régi filozófusok „fabula rest«.“-ja, hanem ; határozott vonalakkal, ábrákkal teleraj- j zolt kaleidoskop, mely oly alakot ölt, j amilyenné a mester keze alakítja. Ez sem áll azonban teljes egészében, mert amely alkatrészek, vonalak a gyermek leikéből hiányoznak, olyan irányban a gyermek nem fejleszthető. a nevelés nem képes oly tehetségeket fejleszteni, melyeknek csirája hiáuyzik i a gyermekből. Az átöröklés híveinek a neveléssel j szemben tanúsított ellenszenve teriné- j szeresen szintén nem indokolt, mert ; hiszen ha a gyerrnek-emberidfáráktére ; valami meg nem változtatható volna, akkor céltalan, hiába való munka lenne a nevelés. Tekintetbe veendő tehát a neve- j lésnél úgy az átöröklés által szerzett tulajdonság, mint a lehetősége annak, : hogy mily mértékben és mely irányban fog az egyéni karakter a nevelés ! folyamán meg változhatni. Nem szabad továbbá figyelmen kívül hagyni azt sem, hogy a nevelésnek nincs módjában a már létező képességeket megváltoztatni, de igenis módjában áll az, hogy a létező képességek közül kiválassza azt, mely fejlesztésre legrnóltóhb s a természet örök törvényének következménye-az, hogy a nem fejlesztett képességek elcsenevé- szednek. Az sem igaz, hogy a gyermek lelke inkább hajlik a jó, mint rósz felé, vagy megfordítva. Egy formán képes befogadni a gyermek úgy a jó, mint a rossz tulajdonságokat s illetve egyformán meg van lelkében az a képesség, hogy a már benne meglevő jó, vagy rossz tulajdonságokat fejlessze, illetve visszafejiessze, ami természetes is, mert a gyermekben lévő képzetek kevés volta A férfi meg az asszony. Egy balaton melletti fürdq, .szezon vé- jgén. Szép nyár utói #lkonyaJ, A park árnyas tál között kevesen javnak. Itt, ott ,egy szerel n isi», vagy érzékiség után vágyódó pár gy'iÖoyörködik a természet által bőven megáldott vidék szépségeiből.. A park közepén fekvő' -villaszerű épület aranyos kupolái megtörik a .napsugarakat. A vilkz teraszáról bájos keringőf mámorba ringató melódiái hozzák rezgésbe a .levegőt. A park egyik félreeső részében, a fehér pádon egy fiatal pár ül. Egy férfi, meg egy .asszony. Az asszony huszonnyolc év körüli, szép termetű bájos j arcú, ábrándos tekintetű nő. A férfi pár évvel fiatalabb. Mélytüzű fekete szemekkel. Arca nem szép, de érdekes. Férfias vonásokkal. Fekete bajusszá gondosan megigazítva . . . Az asszony a kezében levő ernyővel guritja az ut fehér kavicsait. A férfi merően nézi az ide oda hajiéi asszonyt A nő egy nagyon tehetséges s épen olyan öreg politikus felesége. Már ötödik ■hete unatkozik itt a fürdőn, feltűnést keltve szépségével, alakjával s toiletjeivel. A fürdő valamennyi férfi tagja kegyét kereste. Lesték ,az alkalmat, hogy megismerkedhessenek vele. Az asszonyok irigyelték. Nem az udvarlói, de a drága ruhái miatt Némelyek inkognitóban utazó heicegasszonynak tartót- j ták. Senkivel sem érintkezett. Magányosan í járt, kelt s a tolakodókat elutasította. A fiatal emberrel is csak véletlenül j* ismerkedett meg. A nő unalmában a népte- j lenebb, csöndesebb utakon sétált. A férfi j természeténél fogva kereste a csöndet, — a magányt, Pihenni küldték ide. No meg fe- ( lejteni. Nagyon előkelő családból származott. ! Itt aztán annyira kigyógyult , r betegségéből, hogy azonnal egy másik, veszedelmesebb betegségbe esett. E magányos helyen mindennap találkoztak. Csak úgy ismerel-enül. Eleinte alig ' vették észre egymást. Később már érdeklődtek egymás iránt. Ha az egyik elmaradt, a másik aggódva tekintett körül, szemével az ismeretlent keresve. így tartott ez két hétig. A férfi szeretett volna megismerkedni az asszonnyal, de annak tartózkodása nem nyújtott elég garanciát arra, hogy vájjon nem kell e visszautasítástól tartani. Végre a szerencse segítségére sietett. Szép nyári délután volt s tikkasztó volt a levegő. Az asszony fáradtan dőlt hátra a nádszéken. Gondolatai elkalandoztak, s nem vette észre, hogy vihar van kitörőben. Csak az esőcsöppek térítették magához. Lakosztálya messze volt s nem volt nálla esernyő. A szép, irigyelt ruha s kalap tönkre ment volna. A fiú segítségére sietett. Bátortalanul, félszegen kért engedélyt, hogy felajánlhassa ernyőjét. Az asszony meg köszönte s elfogadta. Azóta gyakran találkoznak s megkedvelték egymást. A barátságból a fiú részéről szerelem, a nő részéi..-! vonzalom fejlődött. Az asszony tőré meg a csöndet. — Tehát megegyeztünk, — monda s kezét nyujtá a fiatal embernek, aki áhit-ttai