Szatmár, 1910 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1910-05-15 / 20. szám

május 1.

S Z A T M A R

A közkórház 1909. évi zárószámadását és 1911. évi költségvetését, a belügyminiszterhez felterjeszteni rendelte.

A Dinnyés-kertben újabban keletkezett 3 utcának az Uj-utca- Böszörményi Károly-utca és Jókay-utca nevet adta.

A közgyűlés 4 óra előtt véget ért.

HÍREK.

Olvasóinknak és munkatársainknak kellemes pünkösdi ünnepeket kívánunk.

— Istenitiszteleiek sorrendje a szatmári ref. templomban, f. nap d. e. fél 10 órakyr prédikál Rácz István r. lelkész, ágendázik Biki Károly r. lelkész, d. u, 3 órakor prédikál Tuba Endre s lelkész. Második nap d. e. fél 10 órakor prédikál Biki Károly r. lelkész, ágendázik Tuba Endre s, lelkész, d. u. 3 órakor prédikál Boros Jenő s. lelkész. — A nérnetii részi ref. templomban az ünnepi istentiszteletet a két segédlelkész felváltva végzi.

— Leikés zváiasztás. A nérnetii lel- készi állást vasárnap töltötték be. Választást megelőzőleg isteni tisztelet volt, melyet Kiss Bertalan keéri lelkész végzett s ugyan ő tartott beszédet, figyelmeztetvén a hívőket a jlelkészi állás nagyfontosságára. 10 óra utánvétté kezdetét a választás Kiss Bertalan egyházi s Uray Géza világi egyházmegyei kiküldöttek elnöksége alatt, d. u. 5 óráig tartott. Összesen beadatott 543 szavazat, melyből Kovács Lajos pa- nyolai lelkész, tanácsbiró 368, Szarka Károly vetési 86, Botor Elemér esen- geri 49, Kovács Károly gulácsi 14,

i Inczédy Márton vámosoroszi 14, Sipos József milotai 7 s Kovács Lajos kis- várdai i szavazatot nyert s igy a választás Kovács Lajos panyolai lelkész győzelmével végződött.

— Perük a főispánt. Hirt adtunk annak idején a „Szatmár-Nérneti“ megszűnéséről és azzal egyidejűleg a „Szatmári-Újság“ munkapárti napilap

i alapításáról. A lap a kormány tárnoga- i tása reményében nagy hanggal kezdte I működését, de szellemi erő és el nem

i

nyert szubvenció hiányában rövid hat nap után ki is múlt. — Azóta talán már el is felejtettük volna a silány kis jószágot, ha most az ügy egy újabb I formában felszínre nem jön. — Boros Adolf ugyanis pert indított Csaba Adorján főispán ellen, aki a kereset előadása szerint a iap alapítást kezdeményezte és azt létrehozta, valamint annak pénzügyeit is magáévá tette és kötelező Ígéretet tett, hogy évi 4500 K kormány segélyt szerez Borosnak, ha a lapot kiadja.

A kereset részletesen adja elő a lap keletkezésének részleteit, melyek a munkapárt működését fényesen illusztrálják. Maga a főispán járt szerkesztő után és a titkárja 400 korona előleget adott Borosnak az első évi segélyre, melynek tanúja volt a munkapárt egész vezetősége. Az érdekes kereset csütörtökön lett beadva a helybeli Mr. törvényszékhez 4100 K követelés iránt.

— Eljegyzés. Dr. Friedmann Árpád ügyvéd eljegyezte Moskovits ig- nácz birtokos és szesznagykereskedő leányát Saroltát Sárospatakon.

— ProgratTíRibeszéi!. Dr. Kelemen Samu a függ. és 48-as párt népszerű

jelöltje Pünkösd hétfőjén t'd. u. 3 órakor tartja programmheszádét a Vigadó erkélyéről.

— Visszalépett képviselőjelölt. Dr.

Gaál Endre a krassói kerület képviselőjelöltje a jelöltségtől a hót folyamán visszalépett. Gaál ugyanis Tenkén Bi- harmegyóben is tellépet és erejét oda akarja koncentrálni.

— Gróf Károlyi József a nagykárolyi függ. pártonkivüli jelöltje Kedden d. u. tartotta meg programmbe- szédót Nagykárolyban. A sok ígéretben benne volt az is, hogy nem engedi Szatmárra vinni a megyeszékhelyet.

— A szatmári járás uj szolgabi- rója. Szatmármegye közgyűlése csütörtökön töltötte be a megüresedett szatmári főszolgabírói állást. — Két pályázó volt: berencei Kovács Sándor és Gal- góczy Árpád. — A választási küzdelemből Galgóczv Árpád került ki győztesen 269 szavazattal, mellyel szemben Kovács csak 122 szavazatot kapott. — Galgóczy megválasztásával a függ. párt aratott fényes győzelmet. — Galgóczy helyére a csenged szolgabirói áliásra Jékey Istvánt választották meg. — Elhatározta a várt egye közgyűlése, hogy az ököritói tüzkataszírófa színhelyére emlék oszlopot állít.

— Halálozás. Anderkó László ud- varii gör. kath. lelkész f. hó 10-én hosszas szenvedés után 61 éves korában elhunyt. — Temetése 13-án délben ment végbe nagy részvét mellett.

— Orfeum. A Hungária újonnan berendezett kerthelyiségében egy 15 tagból álló társulat tegnap este kezdte meg előadásait.-- Színházi esiély. A ref. főgim— __- Jhik _oldal.

— Nos megfogja látni. Ha én egyszer kimondom önre, hogy nagy művész, akkor önnek minden aláírása kincset ér. Tízezer frank ! Nem is pénz. Olcsóban nem is szabad adnia, mert a műkereskedő húszezer frankon alul nem hozhatja a maga nevét forgalomba, A kit én, a modernek vezére felfedezek, annak nem szabad olcsó Jánosnak lennie, különben engem kompramitálna vele. Jöjjön velem a Rue Lafitieba Burand- Cruelhez . . .

— Ahhoz a milliomos céghez ? Nem, azt nem tehetem. Egyébként az üzérkedés nem mesterségem. Soha életemben nem léptem át egy műkereskedő küszöbét.

— Ne ellenkezzék. Tegnap a Café des Artistesban voltam és egyebet sem hallottam, mint az ön nevének és legújabb képének dicsőítését.

— Mégis kellemetlen volna nekem oda elmennem — a kollegák — talán más kritikus jelenléte is, a mely helyzet vitát provokálna festményeim fölött . , .

Vitát ? Hisz ez a legszerencsésebb helyzet, Minél nagyobb az ellentmondás, a kritikai zaj, annál értékesebb a festmény. Ön még nagyon naiv. Igazi gyermek ? Primitiv ! Valóságos lángész !

— Lángész, éhes gyomorral 1 Minő iróniája a sorsnak !

— Ezt hamarosan itt is megoldhatjuk. Nekem teljhatalmam van. Én teljhatalmú kritikusa vagyok a Burand-Cruel cégnek Ha van kedve, leköthetem önt azonnal szerződésileg. Ha biztosit róla, hogy ezentúl minden alkotandó müve Burand-Cruel cégé lesz, úgy én már is átadhatok önnek ötezer, frank előleget, a melylyel ezt a festményt mindjárt le is foglalom.

— Kénytelen vagyok, — azaz pardon, örülök az ajánlatnak. Ön kitüntet vele. (A kritikus az asztalhoz megy, a hol tintát, papirt lát. Pár sort firkant az egyik papírra, aztán a festőnek adja át a tollat.)

— Tessék aláírni.

— Oh kérem. Aláírja.)

— Rendben van. Tessék. Egy, kettő, három, négy, ötezer frank.

— Igen, ötezer frank. (A festő kissé megtántorodik.)

— Ön nagyon el van gyöngülve. Ezt jóvá kell tennie. Egy kis pihenés, üdülés nem fog ártani.

— Bizonya, ez régi vágyam. Ha lehetne, még ma elutaznék — Svájcba. Az idegeim úgyis teljesen tönkre vannak téve.

— Különös dolog. Ön előbb csak a gyomráról panaszkodott, most, hogy pénze van, már az idegeit is kezdi észrevenni. Ilyen a világ. No, de Isten önnel. Mielőtt elutazik, olvassa el a Journal cikkét!

(Másnap kora délelőt. A festő ajtaja előtt több festő ismerőse áll. Némelyek kopognak.)

— Marcel! Marcel! Nyiss ajtót! De büszke lettél egyszerre ! Ne bolondozz ! nem pumpolni jöttünk, csak gratulálni. Legfeljebb öt, űz, húsz frankot fogsz kölcsönözni. Ej, hát hallgatsz ! Pedig itthon van !

Ilóyav Ílwillíl wi’ éH ,,öi cziPéssfi inüiielye

M~r JälK5 J XJ% J Szatmár Ivmizsi-utcza &2. szám.