Szatmár, 1910 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1910-05-08 / 19. szám

XXXVí. évfolyam 19-ik szám. Szatmár, 1910. május 8. FUGGETLE) <8-AS HETI LAP ELŐFIZETÉSI AH : Helyben : Vidéken : Egész évre 4 kor. Egész évre 6 kor. Egyes szám ára 10 fillér. FELELŐS ÉBRESZTŐ: DUSZIK LAJOS. Szerkesztőség :Vörösmarty-u. 16. szám. Kiadóhivatal : Deák-tér 3. szám. Muhlen i'i> ű dijuk a kiadóhivatalban fuetendők. Megjelenik minden vasárnap. A gyermeknapok. Mintha májusban nemcsak a föld kebele nyílna meg és nemcsak a vi­lágok nyílnának ki, hanem kifakad a jótékonyság ritka, szép virága is. Ezen virágnyitás zsebnyitással jár, mely utóbbi sokszor nem oly kelle­mes, mint a virágnyilás. Itt vannak a jótékonyság általános kötelezettségével terhelt — gyermek­napok. Az utcák ismét ünnepi szint öltenek. Valóban, kétségtelen ünnepi szint. Az ünneplés a megnéptelene- désben fog nyilvánulni. Sőt amit nem korlátoz sem a nagyböjt, sem a ka­rácsony, sem a hideg, sem a meleg, sem a szárazság, vagy esőzés (példa rá a belváros) a gyermeknapok korlá­tozni fogják a — korzói. Vagy legalább is más térre szorítják. Mert a „Bobherceg“ Albion nótája aktu* álissiá lesz. . . . Lesz sok utca s az utcákon sok sarok . . . Minden saikon egy egy urna s mindeniknél asszonyok . . . Szép ez az általános védkötelezett- ség — gyermekvédkötelezettség, szép a nemes buzgalom, melylyel uriasz- szonyok, úri leányok felkarolják a sok nyomorult kis védtelen gyermek ügyét, szép az az áldozatkészség, melylyel a ; fillérek, koronák oda dobatnak az urna mélyére ... \ De . . . és ennél á „de^-nél némi ' megilietodes reszketi éti meg a tolla- j mat ... De ebben is, ebben a szép, nemes cselekedetben,. mennyi fonák­ság, mennyi hiúság, mennyi kény­szerűség !.. Sokszor restelkedve léptem egy-egy urna elé . . . Szégycltem magam . . . Egy szerény 20 filléres lapult meg ; szerényebben tárcám fedőihez s akarva nem akarva a krisztusi morált kö- ! vettem: — észrevétlenül szerettem j volna odacsusztatni adományomat. Az urna körül meganyi vidám csevegő leány, körülvéve finom gavallérokkal, bizony bizony bármennyire kész volt adakozási szándékom — szerettem volna nem ott lenni. Nem kénysze- j riti senki sem az embert az adakozásra, megállítják, ha el is távozik az urna előtt, ; de mégis a legerősebb kényszer a helyzet kényszere ; s a munkából jövő munkába térő emberek felé némán kiált az utcasarokra kiállított urna s hang nélkül is intenek a fölötte ér­deklődő bájos leány szemek. Nem lehetne-é azokat az urnákat egyedül hagyni az utcasarkon egy polgári rendőrre bizva ?.. Igaz igy kevesebb gyűlne össze. így sokan elmennének, a nélkül, hogy eszükbe jutna az a szomorú jajkiál­tás, melyet azoknak az egybeguruló filléreknek kell elfojtani. De osztassanak ki a jövő-menő emberek között rövid röpiratkák, me­lyek számoljanak be : mit cselekedett már a Gyermekvédő liga az össze­gyűjtött filléreken, mennyi gyermeket emelt ki a bűn piszkos mocsáréból s adott vissza a becsületnek, a munká­nak, a tisztaságnak ? .. Nem volna-e még célszerűbb, hogy az ország ösz- szes 'templomaiban egy napon a szent­beszédnek nem volna más tárgya, csak a mire a Gyermekvédő ligát ta­nítja a legszentebb és legigazibb Gyermekvédő — a krisztusi könyörü- let ? .. . S minden templomban a fil­lérek ezen célra gyüjtetnének össze ? így tudná a gyermek is, hogy egy testvérkéjének ad kenyeret, tudná a koldus is, hogy ma azoknak en­gedi át a neki szánt filléreket, kik még koldusabbak. Nem volna-e szép ünneppé emelni ezt a napot az őszinte tettetés és kénvszerüség nélküli áldozatkész sze- retet ünnepévé ? Hadd legyen ez az ünnep egy hatalmas tiltakozás a bűnös szerelem a méltatlan nyomor ellen, hadd forr­Egy tanító noteszjegyzetei — Megtalálták halála után — Nov. 3. Pribula, a gondnok máma bent volt az iskolában és igy szólt hozzám : — No, tanétó ur, meg lesz ám a nél­külözési általány. Tézenhét pöngö kará­csonyra. Akkó iszunk egy kis áldomást. Nov. 4. Az általányból nem lesz fene se. Nov. 5. Az éjjel az általányrul álmodtam. Jó zsíros szaga volt. Szinte rosszul esett felébredni. Nov. 6. Csernyus Ferke keddre kikéredzett az iskolábul. Aszongya: disznóölés lesz náluk. Vájjon óghivnak e ? Nov. 7. Csernyus Ferkó máma egyesre felelt számtanból. Valószínűleg meghívnak arra a disznótorra ! Nov. 8. Csernyusék háza felől csakugyan holmi disznóölési zörej hallatszik. Borsót temek nyilván, meg a késeket fenik, Egyébiránt még nem hívtak meg. Nor. 9. Máma nagyon szép mesét montam a gyerekeknek az engedelmességről, ilyen­formán : Egyszer a kis Palkó gyereket el­küldte az apja a tanító bácsikoz, hogy vigyen neki kostolót. Gyönyörű hurkák, kolbászok voltak berakva a ruhásvékába, meg egy szép szelet orrja is, tudjátok, a tokájából. Hát a hogy kis Palkó viszi a kostolót, a templom mellett aszongya neki a sánta Gyuri: — Palkó te, gyere pilinckézni. A kis Palkó gyerek nem is kérette magát kétszer s hamarosan megfeledkezett a kostolóról. Oda tette a kereszt tövébe és verte a pilinckét. Mert nagyon szófogadatlan, | rossz gyerek volt. Hát mikor úgy egy óra múlva keresi a kostolót, bizony már csak hűit helye volt. Mert a mig ő ott játtszott, mind megette a biró kutyája. Lássátok gye­rekek, azért ha titeket elküld édes apátok kostolóval a tanító úrhoz, nehogy úgy csináljatok ám, mint a Palkó gyerek. Le­gyetek engedelmesek, szépen, vigyázva ví­gjáték a hurkát és meg ne álljatok játszani, se el ne ejtsétek. Nov. 10. Csernyusék csakugyan nem hívtak meg a disznótorra. A guta üsse meg. Nov. 11. Csernyus Ferkó máma hárombul be- dacizott és egész délelütt térgyepült, Como- nius Ámos János tisztelendő ur ugyan na­gyon helyteleníti az ilyesmit, de én tudom, hogy mi köll a magyarnak. Nov. 12. A kostolót is végképen a fene ette meg, nem én. Le fogok szokni az ábrán­dozásról és a reggeliről. Nov. 13. Le fogok szokni a vacsoráról.

Next

/
Thumbnails
Contents