Szatmár, 1909 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1909-03-07 / 10. szám
XXXV. évfolyam Szatmár, 1909. márc. 7. ELŐFIZETÉSI ÁS : Helyben : Vidéken : Egész évre 4 kor. Egész évre 6 Egyes szám ára 10 fillér. kor. FELELŐS SZERKESZTŐ : Dr. VERÉCZY ERNŐ. Szerkesztőség: Petőfi-utca 1. szám. Kiadóhivatal : Deák-tér 3. szám. Mindennvu í dijak a kiadóhivutalban fizetendők. Megjelenik minden vasárnap. Korunk hibái. A biblia ó-testamentomi részében ezt a kérdést olvastam: „Mi az oka, hogy a régi idők jobbak valának?“ Ugyancsak e thémát hallottam egyszer a templomban fejtegetni, az idézett jelige alapján. Érdeklődéssel hallgattam a beszédet, mert magam is sokat gondolkozom a társadalmi átalakulások okai, előzményei, hatása felett. Megvallom, hogy engem s az én igazság után szomjazó lelkemet nem elégítette ki a tartalom. Nem pedig azért, mert a mai valláserkölcsi állapotokat föléje helyezte a régieknek. Én olyan beszédet vártam, mely a mai kor romlott erkölcseit ostorozza s összehasonlítja a régi, taián tüiszigoru, puritán erkölcsi világgal és ez lesz a felelet az alapige kérdésére. Jóllehet, a tudomány, művészet, irodalom, ipar stb. tekintetében haladás, óriási haladás van, melyet megmagyaráz a fejlődésre képes emberi elme, a folytonos kutatás utáni vágy, a titkok- titkába tekinteni vágyás, midőn az ember igyekszik e portekét elhagyva kutatni a földöntúli világok rejtelmeit. De a mily mértékben halad az ember a szellemi élet terén az anyagiság felé; a mily mértékben igyekszik a lelkében szunnyadó álmokat, az idealizmust valósággá, realizmussá változtatni: oly mértékben vesz a hit, az istenség magasztos eszméje, oly mértékben szűkül a vallásosság, oty mértékben válik az játékszerré a felvilágosodott ember szemében, csakis a tudatlanoknak tartatván fel. Vájjon hova fog vezetni ez a de- generálódás valláserkölcsi téren'? Vájjon a tudományok csakugyan homlokegyenest ellentétbe lépnek a hittel, az istenséggel ? Hovatovább csakugyan el fognak némulni a templomba hívogató harangok, felváltván azok szavát az anyagiság, érdek, önzés vásári zsibaja ? Hát csakugyan be fog teljesedni a XIX. I század egyik legnagyobb gondolkozójának, Madáchnak jóslata ? Szomorú idő lenne az 1 Az a vásári zaj volna utolsó vérkeringése a minden- | felől hibás, fogyatékos, erőiden szerve- | j zetnek. Szomorú világ volna az, midőn j ! nem volna hit egy boldogabb jövőben, ! midőn a lélek a felfogás szerint csak j egy életet élvén, nem törődnék egy s ; másik világgal, egy újabb élettel, hanem igyekeznék leszakítani a perc örö- | meit s ha már a test és létek megelégli j a kéjt, a boldogságot, úgy vetné bele magát a halál forgatagába, mint az j élettelen, sárgult falevél, mely élvezte ; a tavasz üde levegőjét, a nyár melegét, j az eső- és harmatcseppek áldásait s S aztán lehull a tél szelének fuvallatára. Az én hivő, bizni tudó, az Istenség örök eszméjével megtelt szivem és lelkem borzadva gondol egy ilyen időre. Mondja bár a vallás embere, hogy hiszen a templomok ma is megtelnek hivő néppel s beszéljen bár a hit, a tudás, a meggyőződés hangján, én hiszem, és vallom, hogy az elvetett j mag nem jól fejlődik, sőt elpusztul igen gyakran; én hiszem és vallom, hogy ma már ez a módja a vallásosság fáklyája lobogtatásának, a hit ápolásának nem elégíthet ki, nem teljes munka, mert élet van a szentegyház falain kívül is, még pedig olyan élet, mely a maga bűneivel, másféle gondolkozásmódjával, élvet nyújtó változatosságával sokkal jobban képes lenyűgözni a mai kor gyermekét. Ma már nem elég a Szentirás alapján csak oktatni, ma szükség van a szoktatásra, a nevelésre is; ma intenzivebb munka igényeltetik. ! Ugyanez áll az iskolákra is, melyek tultömik ismeretanyaggal, szürke realizmussal az elmét, a helyett, hogy egészséges világnézetet tárnának fel a | fejlődésre képes, még hinni tudó, meg | nem fásult szivek előtt; a helyett, hogy a lelket olyan kies mezőkön legeltetnék, melyeken nem kap csömört, melyeken a szükséges tiszta igazságokra szorítkozó tanítás/mellett ott csörgedeznék a szeretet, hit, reménység, megelégedés, becsület kristálypatakja is. Olyan tanításra van ma szükség, mely szoros kapcsolatba hozza a hitet a tudománynyal, a vallást a reális élettel. Olyan nevelésre van ma szükség, mely inkább műveli a szivet a tiszta érzések befogadására, ápolására, megőrzésére, mint a lelket az anyagiak megismerésére pusztán anyagi okokból. Olyan nevelésre van ma szükség, mely megszeretteti a földi életet azért, mert ez készület egy szebb, egy igazabb életre s alkalom arra, hogy ott is érvényesülni lehessen. Olyan nevelésre van ina szükség, mely az életre készit, az életre nevel, mely megtanít arra, hogy a veszedelmek között a hit, a bizalom megtart, melyben el nem keseredik a lélek, nem hasonlik meg önmagával, az emberekkel s gyakran az istenséggel is. Olyan nevelésre van ma szükség, mely az erkölcsiséget nem szóval tanítja, hanem tettekkel gyakorolja. Olyan nevelésre van szükség, mely nem kényszerit az oktatás legalsó fokán is az egyéni természettel taián teljesen ellenkező ismeretek (művészetek) elsajátítására; mely nevelés nem ad ugyan tudósokat, művészeket (a művészetek úgy is a fejlődés későbbi folyamának alakulatai), hanem ad jellemes, becsületes, tisztességtudó polgárokat; vallásukhoz, hazájukhoz erősen ragaszkodó hazafiakat. Látok ma e tekintetben némi haladást, törekvést, de azok nem általánosan foglalkoznak az emberrel, hanem a nevelőoktatásnak pusztán vagy egyes ágazatait ölelik fel, vagy pedig a társadalom bizonyos rétegére szorítkoznak és igy szétválasztásra adnak alkalmat. (Vége köv.) FÜGGETLENSÉGI ÉS 48-AS HETI LAP.
