Szatmár, 1909 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1909-02-21 / 8. szám
2 8 Z A T M A R febr. 21, Magyar messinaiak. A kalábriai földrengés után az egész világon mozgalom indult meg a szerencétlenek segélyezése érdekében. Nálunk e ^mozgalom bálák, kabarék, teaestélyek és egyéb mulatságok alakjában nyilvánult meg és legalább is kétséges, hogy jutott-e valami a sorsüldözött embereknek, mert hiszen nálunk minden jótékonycélu mulatság deficittel szokott zárulni. De nem ez a fontos. Régi magyar közmondás szerint más szemében meglátjuk a szálkát, mig a magunk szemében a gerendát nem. így van ez most is. Nagy, pusztító éhínségről hozott hirt a táviró az ország keleti részéből, Bereg vármegyéből. Rossz volt tavaly a a termés és a mi termett is, olfogyott hamar. Romlott kukoricalisztből piszkos marhasóval sütött kenyeret eszik a nép és kínos betegség árán menekül meg az éhenhalástól. A jószág, táplálék hij- ján elhull, ha ugyan el nem árverezted valamelyik hitelező a szerencsétlen adós egyéb ingóságaival együtt. Beteg, elgyötört alakok vánszorognak az ínségtől sújtott községek utcáiD, mert ősz óta nem evett húst a nép. Nem-e messinai nyomorúság ez ? Nem-e érdemelnék meg véreink, a kik hozzánk legközelebb állnak, hogy adományainkkal sürgősen enyhítsünk nagy nyomorukon ? Ki tesz valamit az ö érdé kükben ? Maguk a hatóságok is több gondot fordítottak a baj eltitkolására, mint annak elhárítására. A jótékonyságot tehát elsősorban itt kéne gyakorolni. Mert bár szánalommal tölthet el bennünket a messinaiak sorsa, ilyen helyzetben, mint a bereg- megyei éhínség, elsősorban testvéreinken kötelességünk segítem, mert a saját- érdekünkbe vág és csak ezután gondolhatunk a messinaiakara is. Egy túzok vadászat. Irta: Szlávi« Nándor. (Folytatás.) — Diskurálás közben a repcében imbotygó fehérbarnás csapatot figyelve, csakugyan meggyőződtem magam is, hogy az általam előbb juhoknak nézett állattömeg valóban túzok csapat, s igen megörültem a majdan rájuk tartandó vadászatnak. * * * Másnap nem mehettem ki, mert olyan sürü köd bontotta a határt, hogy szinte késsel lehetett volna vágni. Délután a köd még el sem oszlott egészen, a mikor az ólom szürke felhőkből megeredt a havas eső, a mi, amint leesett rögtön meg is fagyott. Úgy nézett ki a föld felülete, akárcsak egy üveg tábla. Alig fordulok be a jól fütött meleg szobába kivülről, egy kocsi gördül be az udvaromra, kinézek újra, hát egy nagy fene monstrum alak cihelődik, kecmereg ki A bálákat és egyéb mulatságokat rendezzük tehát a magyar messirriak, az éhínséggel sújtott, agyongyötört, beteg bereg megyeiek javára, még pedig lehetőleg úgy, hogy e bálák ne deficittel végződjenek, hanem tényleg jusson ne- ! kik valami. A megsinaiakat elsősorban a pápai j kincstárnak kel! támogatni, a mi az ott I lévő milliókból bőségesen kitelik. Közepén annak a világnak, mely az emberiességet és a jótevóst mindig fejlesztette, kötelességünk az itt elhangzottakat megszívlelni, főleg azért, mert magyar testvéreinkről van szó és hol találjanak ők támogatást elsősorban, ha minálunk nem ? A Gazdasági Egyesület közgyűlése. A Szatmármegyei Gazdasági Egyesület f. hó 17-én tartotta elnökválasztó közgyűlését, melyen a megjelent tagok nagy száma élénken bizonyítja azt a nagy érdeklődést, melvlyel a tagok az egyesület ügyei iránt újabban viseltetnek. A gyűlést dr. Fal ussy Árpád főispán vezette, ki megnyitó beszédében első- i rolta az előzményeket, az elnökválasztó értekezlet jelölését, a kiküldött bizottság eljárásának eredményét, végül feite te a kérdést, hogy hozzájárul e a közgyűlés az elnökjelölő értekezlet határozatához, s ki- vánja-e gróf Teleki Gézát az egyesület elnökévé megválasztani. Az egyhangú lelkesedéssel felhangzó éljenzés után elnök konstatálta, hogy a közgyűlés gróf Teleki Gézát közfelkiáltással elnökké választotta. Az uj elnököt küldöttség hivta a terembe s az egyesület nevében dr. F a 1 u s s y Árpád főispán üdvözölte, kérve őt, hogy pártolja és támogassa a vármegye mező- gazdaságát, mely ezer éven át a nemzet fentartó eleme volt. Gróf Teleki Géza elfoglalván az elnöki széket meleg, keresetlen szavakkal köszönte meg a személy# iránt megnyilvánult bizalmat s kijelentette, hogy a gazdasági egyesület ügyét mindenkor egész odaadással fogja szolgálni, s bár részletes prog- rammot a helyi viszonyok tüzetes ismerete nélkül nem adhat, mindig azon lesz, hogy az egyesület felvirágozzék. Ezután az alelnök választás következett. Két jelölt volt Cholnoky Imre és Dr. Böszörményi Emil, mindkettő régi j lelkes tagja az egyesületnek, kik egyaránt sokat tettek annak érdekében. A beadottól szavazatból a többséget dr. Böszörmé- n y i Énül kapta, ki ily módon az egyesület alelnöke lett. Gróf Teleki Géza zárószavai után, melyekkel hangsúlyozta, hogy az egyesület jogos igazát a ministeriumokban és az OMGEvel szemben is mindenkor raegvé- deimezi, a közgyűlés a tagok lelkes éljenzése között véget ért. Megszűnt tehát végre az az interregnum, mely a Szatmármegyei Gazdasági Egyesület életét annyira feldúlta. A megválasztott vezetők személye teljes garanciát nyújt arra, hogy az egyetértő, belsőleg me- I gerősödött egyesület kifelé is elfoglalja az őt megillető helyet a gazdatársadalmi faktorok között. A HÉT. A képviselőház igazságügyi bizottságának a darabont kormány ellenében követendő eljárásra vonatkozó javaslatát a Ház elfogadta. E szerint külön büntetés a paktum értelmében nem fogja sújtani a darabont kormány tagjait, s tetteik elbírálását a nemzet lelki.sineretére bízzák. Konstantinápolyban a szultán elleni ösz- szeesküvésnek jöttek nyomára. Az elégedetlenek külföldi diplomatákkal szövetkezve a szultánt detronizálni akarták, s helyét a trónörökös megkerülésével egy másik tőrök herceggel kívánták betölteni. l i a farkasbőr bundából, azt hittem, hogy egy i grönlandi eszkimó keresi nállam Andreét. Nvakig bundában; posztó botosban. Csak akkor ismertem rá, midőn egy öreg medvéhez is beillő bassus hang ream ordit, hogy segíts hát, nem látod összevagyok fagyva, minden tagom eí van gémberedve | ettől az isten verte komisz időtől, nem birok leszállani a kocsiról sem. Most ismertem csak fel, hogy vendégem a szomszéd uradalom hires kasznárja! — Szervusz Imre ! Isten hozott. Tedd magad kényelembe nállam. Mi szél hozott erre ? — Az ördögbe is, dehogy a szél, kocsi hozott, a vasútnál volt a városban dolgom. Beszélgettünk egyről-másról, a többek között a kasznár-számadónk által fizetett j bírság pénzről is, s véletlenül azt találtam mondani neki, hogy ezt még sem kellett volna tenned Imre pajtás a szomszédoddal, — Nem-e? Tudod is te, hogy mit érdemelt meg az az ember és még panaszkodni mert ? Kovács Gyula temetkezési intézete Szatmár, Kazinczi-utcza 15. sz. (volt Vajay-ház) alatt megnyílt. A hol a legmagasabb igényeknek is megfelelő í emeléseket a legjiiiányosaUban eszközöl. — No megállj kanász ! Sok volt a 80 forint ? — Igen 1 ?-- De Imre kérlek! nézd, amint én tudom, a ti jószágtok is át-át csap mi hozzánk, hát akkor mi is úgy bánjunk el veletek ? — Ha átmegy a mi jószágunk verjétek, üssétek agyői; mind. — Hallod e, a kasznár-számadó meg is esküdött arra, hogy a kölcsönt vissza fogja fizetni, csak alkalomra vár. — Ühüm ! jó lesz — én is itt leszek ám akkor! — Igaz, Imre pajtás, hogy el ne feledjem, a gróf ur megbízott, hogy a jövő ta- vaszszal a fácány tenyésztést kezdjem meg. A tojásokat már meg is rendeltük és ehez nekem költő pulykára lenne szükségem. A mint tudom kedves feleséged, őnagvságának vannak pulykái eladók, vennék belőllük, mi lenne az áruk ? — Hajajaj cimborám! Gazdag ember
