Szatmár, 1909 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1909-02-14 / 7. szám
XXXV. évfolyam 7-ik szám. Szatmár, 1909. febr. 14. B 7 FÜGGETLENSÉGI ÉS 48-AS POLITIKAI LAP. ELŐFIZETÉSI AB : Helyben : Vidéken : Égése évre 4 kor. Egész évre 6 kor. Egyes szám ára IO fillér. FELELŐS SZERKESZTŐ: Dr. VERÉCZY ERNŐ. Szerkesztőség : Petőfi-utca 1. szám. Kiadóhivatal: Deák-tér 3. szám. Mindenn^n ű dijuk a kiadóhivatalban fizetendők. Megjelenik minden vasárnap. Az indokolás általános részében előadottakra, különösen a 11. lap első bekezdésében az adó arányosabb elosztására czélzó mondatokra megjegyeztem, hogy majd a házadó javaslatnál fogom bővebben kifejteni és bebizonyítani. hogy ez az elméletben szépen kifejtett nemes elv hogyan torzul el és fajul el a gyakorlati alkalmazásban. Az előtt aki az eddigi adórendszerünkben kissé elmerült, nem titok, hogy a legjobban megterhelt adózó osztály a házbirtokosság volt. Mi ház- tulajdonosok voltunk az utolsó vagy tán inkább az első teherhordói az államnak. Ha a sportolóktól veszek hasonlatot, akiknél az első, legkülömb legény az, aki legtöbbet teljesít, leg-, nagyobb terhet bir ; akkor mi háztulajdonosok büszkén verhetnek mellünket, hogy mi vagyunk az állam legelső teherhordói, csakhogy nagyon szépen köszönjük az államnak ezt az eddigi kitüntetését is. Az, ami a háztulajdonosokkal eddig történt, szembe állítva azokat a többi adózó osztályokkal, az egyenesen égbekiáltó. A jelenlegi javaslat készítői ezt az eddigi égbekiáltó igazságtalanságot vagy nem ösmerték föl, vagy az adónak j maguk által hirdetett arányos elosztásának jótéteményéből a háztulajdonosokat egyenesen kiakarják zárni. Ha, mint az indokolás általános részénél említettem, all. lapon olvasható annak a magasztos elvnek: „hogy levétessék a teher azok válláról, ahol az ma aránytalanul súlyos s a kikre az ma igazságtalanul nehezedik, s át- ; vitessék oda, a hová az igazság követelményeként átvinni kell“, ha ennek : a- magasztos elvnek hangoztatása nem porhintés a világ szemébe és annak nem az a célja, hogy annak fitogtatá- sával a törvényhozókat annál könnyebA házadó javaslat. ben megejthessék; fölhívom ünnepé- 1 lyesen a javaslat készítőit: mondják I meg nyíltan, világosan, melyik osztály az, amelyikre az adó ma aránytalanul j súlyos és amelyre az ma igazságtala- I nul nehezedik, és melvik az az őszJ : tály, amelyre azt az igazság követel- j menyeként átvinni kell. Mert, hogy j van olyan osztály mindkét irányban, j azt ők magok elösmerik. De ha ezt j j meg nem mondják világosan, akkor j I semmiféle szentelt viz le nem mossa j j róluk azt a vádat, hogy ők evvel a : fitogtatással csak azt az eszmét akar- I ták a törvényhozásnak szuggerálni, j hogy ime milyen nemes elvek vannak ! ebben a javaslatban lerakva. Lerakva le vannak az igaz, de hogy megvaló- j sitva nincsenek, az még igazabb. A I kormányférfiak, ha egy képviselő valami ! nem tetsző dolgot emleget általános- I ságban, mindjárt avval állanak elő: ; konkrét eseteket! Hát most én mondom azt a javaslat készítőinek, ne bújjanak | e mögé az általánosságban tett magasz- j tos kijelentés mögé, hanem mondják i meg konkrété : melyik osztály az, a melyik az ő szavaik szerint ma igazságtalanul van megterhelve, és melyik az, amelyiket még meglehet terhelni. A házadó javaslat általában azt a benyomást teszi, mintha annak készítői mind szocialisták volnának, vagy legalább a szocialistákkal versenyezni akarnának a háztulajdonosok nyomor- gatásában. Az uj javaslat készítőinek van azután egy vesszőparipája, amelyen nagy kedvvel lovagolnak. Ezt a vessző- j paripát megtaláljuk a 21. lap első bekezdésében, ahol ezeket olvassuk: „el- i viselhetővé (teszi t. i. a magasabb adókulcsokat) végül az a körülmény, hogy az t. i. a házadó épen a jövedelem növekedő irányánál fogva viszonyaink ! között átlag még jó ideig a bérlőre j hárittatik át s tulajdon képpen annak terhét képezi.“ Az 50. lapon meg ezt olvassuk: ..Ez utóbbi jelenségnek (ha t. i. a kereslet nagyobb, mint a kínálat) természetes következménye az adónak áthárítása, amely a házbéradónál többnyire be is következik.“ íme itt a vesszőparipa, az áthárítás. Hát erre az a megjegyzésem, hogy azt még el tudom képzelni, hogy ha a kormánynak eszébe jutna valami kis fészekbe hirtelen valami kis hivatalt, például csak egy adóhivatalt bedugni, ahol intelligens családoknak való lakásokban szűkös a kínálat, s igy a kereslet meghaladja a kínálatot, mondom, azt elbírom képzelni, hogy az a szerencsétlen, akit a sors ide dob, még az adófizetést is elvállalja, csak kapjon egy kissé megfelelő lakást. De csak egy 15000 lakosú várost mutassanak nekem a javaslat készítői, ahol a bérlő még az adót is elvállalja! Hogy azonban a fővárosban meg a 15%-os adó alá eső helyeken egy lakást sem fognak találni, ahol az adóátháritást megtudnák mutatni, arra majdnem nyakamat merném föltenni. Hátakkor hogyan mondhatják azt, hogy az adó még jóidéig a bérlőre fog áthárittatni. Nem állítom, hogy: ez a tanitás az áthárításról szándékos félrevezetés akarna lenni. De ha nem az, akkor már igazán nem tudom minek tartsam. De lássuk már most az egyes szakaszokat. A 13. §. igy szól: A házbéradónál az adókiszámítás alapjául vett haszonértéket az a nyers jövedelem fejezi ki, amit a bérlő a bérlettárgy használata fejében ellenértékűi fizet, illetőleg teljesíteni tartozik. Ide számitandó különösen 1-ször a szoros értelemben vett lakbér. Észrevételek az uj adó törvényjavaslatokra.
