Szatmár, 1909 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1909-12-25 / 52. szám
XXXV. évfolyam, FÜGGETLENSÉGI ÉS 48-AS HETI LAP. FELELŐS SZERKESZTŐ: Dr. VERÉCZY ERNŐ. Helyben : Egész évre 4 kor. Vidéken : Egész évre 6 kor. Egyes szám ára 10 fillér. Szerkesztőség : Petőfi-utca 1. szánt. Kiadóhivatal : Deák-tér 3. szám. Mindenií-o ű diiak a kiadóhivatalban fizctmi IliA Megjelenik minden vasárnap. Szathnfár 1909. decz. 25. Karácsony. Valahol messze, a regéket termő Kelet egy kis városkája mellett, ott egy utszéli istállóban valóra vált a legszentebb rege, beteljesült az isteni Ígéret, megszületett a Messiás ! . . . Az ég kiengesztelődött s keblére ölelte a bűnös földet... Megnyílt ä menny s a szeráfok zenéje mellett angyali kar zengte az dicsőségét. .. „Dicsőség a magasságban !“ . . . A düledező istálló csodás fénybe burkolózott, — a menyország költözött dohos megrepedezett falai közzé . . . Ott 'zik szalmán, szegényes darócok >zött egy kicsiny újszülött gyermek. Mellette az édes anyja ... A kis elhagyott istálló felett bájos, ragyogó csillag mosolygott. Bűvös, csodás éjjel csodás eseménye ! A hit rejtelmes fátyolt vont a kicsiny elhagyott istálló ajtaja elé... Glóriával hímezte körül a poros uti- ruhákat, melyek körülvették az ég királyát és bájos szűzzé, a szent léEÜenségek. Az éjjeli menedékhely, mely két souért hajlékot nyújt a nyomorgó emberiségnek, zsúfolásig megtelt. Az ajtó becsapódott a két szánalmas alak előtt, aki a küszöbön várt. — Nincs hely ! — volt a válasz félénk kérdezősködésükre. Nem ismerték egymást és eddig ügyet sem vetettek egymásra. Most azonban tekintetük összetalálkozott. — Szépen vagyunk 1 — szóit a nagyobbik. — Akár megfagyhatunk ebben a csikorgó hidegben. Hosszú szakálla volt és kopott, sárga felöltőt viselt, mely alól kilátszott piszkos fehérneműje. Mellénye nem volt. A másik gazdagabban volt öltözve s kevésbbé szánalmas külsőt mutatott. Gondosan megvolt borotválva s kefével tűrhetően megtisztított inggallért viselt. A két férfi, kit közös balsorsuk összehozott, együtt távozott. lek arájává magasztositotta az édes anyját. Az óta 1909 év múlt el. Sok karácsony öltöztette ünneplő ruhába az embereket . . . Sokszor zengte vissza a föld az angyali kor éneket . . . . „Dicsőség istennek, békesség a földön ! . .Valami hamisítatlan őszinte áhitat költözik a szivekbe minden karácsonykor ... A kis Jézuska ajándékokat hoz, Betlehemes legények, csörgő botos pásztorok parodizálják ős néphumorral az eseményt ..» A kis Jézuska születését mindenki megtinnepli. . . De a Krisztust, a# élő Krisztust mikor fogjuk már egyszer ünnepelni ? . .. Nem csak*.. karácsonykor, hanem mindig, a szü'A hétköznapokon ! Nem hangzatos szóval, hanem cselekedettel, egész élettel! . . Az emberek csak az istent keresik benne, csodává színezték születését, hogy — imádhassák . . . Nem ! — Hogy — ne követhessék !! . . Pedig Ő ember is volt! Ember ! Igazi nagy, hamisítatlan, egész ember. És nem maradt ott a jászolbölcsőben ! . . A kisded nagy hőssé lett, ki egy élet felséges túráiban, istenien egyetemes eszméi szolgálatában, elvei mellett tántoríthatatlan kitartásban és — önfeláldozó vértanú halálban — az egyetemes emberszeretet hitvallásáért, — dicsőült istenné ! . . A templomokban az 0 szolgái veszik ajkaikra csodás szavait, az Ő nevét hirdetik minden nyelven. Neki zeng az ének, Hozzá száll a fohász... Isten O ..! A templomban lakik . . . Keresem itt az emberek között . . . De hajh . . . Farizeusok feszitik keresztre . . . Judások árulják el .. . Péterek, gyönge hitü péterek tagadják meg . . . Vagy mélyen elrejtve alszik a lélek mélyén a megtépett hit rongyai között a kis gyönge Jézuska ! Az igazi krisztust mikor fogjuk ünnepelni ? ? . . . Őt megkísértette a Sátán csengő Kileoc óra volt s a kivilágított, tarka és csillogó Montmartre készült az éjszakára. Az utca néptelen volt. Időről-időre megnyíltak a Métro bejáratai s tarka néptömeg ömlött ki rajta, mint földalatti vakondok raja, de már az ajtóban szétoszlott s gyors léptekkel tartott hazafelé a csípős szélben. Egy söröző-terem bejáratánál megcsapta őket egy belépő hölgy parfümje. A két kiéhezett alak az ablakon át láthatta, amint a hölgy leült a fényesen kivilágított asztal mellé. Nagynak s egyben s mégis kicsinynek látták: hasonlított azokhoz a ritka és drága gyümölcsökhöz, melyek gazdagon be vannak burkolva finom papirosokkal s alig látszott ki prémjei közül. Egy csúnya pincér sietett hozzá, valóságos kutyafejjel s kezében egy adag marhasülttel — és ezt a szörnyet szebbnek látták, mint a fiatal nőt. Tovább mentek. Egy gyógyszertár előtt zöldes fénysugár hullott mindkettőjük arcára. Mindkettőjük agyán egy az a gonde- lat villant keresztül s beléptek egy borozóba. Közel az ajtóhoz egy kocsis ült nagy, világos cilinderben, mely úgy ragyogott, mint a porcellán. Tegezte a vendéglőst s közben sűrűn kancsalitott egy leány felé, aki a terem másik végében kávét ivott. A langyos levegőt ánizs- és absinth- illat töltötte be. A két jövevény leült és egy liter bort kért. Eleinte szótlanul iddo- gáltak. A harmadik pohárnál megjött a kölcsönös bizalom. A kisebbik, aki kopasz volt, rákönyö- költ az asztalra és beszélni kezdett. Rekedt hangon, révedező szemekkel, élénk arcjáték közben tudatta a másikkal, hogy jövőjét egy nő tette tönkre. Lírai dalmüvész volt s egy hangverseny alkalmával ismerkedett meg a nővel, kire! együtt énekelt. Dicsekedve beszélt művéKarácsonyi ajándéktárgyakban ! :osár és a bőr müipar mindennemű remekei, éppen úgy a téli úri- és női diratkülönlegessó- ;ek felhalmozva: leak-íéf színi. n1(1 L
