Szatmár, 1909 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1909-10-07 / 42. szám
XXXV. évfo lya m, 42-ik szám. Szatmárl909. okt. 7. FÜGGETLENSÉGI ÉS 48-AS HETI LAP. ELŐFIZETÉSI AH : Helyben : Vidéken : FELELŐS SZERKESZTŐ Szerkesztőség: Petefi-utca 1. szám. Kiadóhivatal : Deák-tér 3. szám. Egész évre 4 kor. Egész évre 6 kor. • Dr. VERÉC2Y ERNŐ. ;Vb itii-ünr ví ű a/ v.k a fe »adóhivatalban fizetendők Egyes szám ára !0 fillér. I Megjelenik minden vasárnap. A kisbirtokosok érdekképviselete. Szilárd meggyőződésünkként hangoztatjuk állandóan, hogy kisbirtokos osztályunk önálló szervezkedésére azért van múlhatatlanul szükség, mert azok, kiknek nagyúri gondozásukra van ma a kisbirtokosság érdeke bízva, különböző szempontoktól vezetve, hatalmas befolyásukat csak akkor érvényesíthetik a kisbirtokosság sajátos érdekében, ha az más érdekkel össze nem ütközik, főként, ha az nem jött ellentétbe a nagybirtokosok és azok hatalmas szervezeteinek érdekeivel. — Már pedig a két érdek annyira különböző, hogy ily kezelés mellett a kisbirtokosság legfeljebb koncot kaphat csak szemszurástól néha-néha. Állításunkat szomorú példa igazolja a közel múltból, a kisgazdák érdekében működött egy vármegyei szervezet erőszakos megbuktatása, melyet sok kisgazda sirat, noha a katasztrófát a hatalmas tanácsadóktól félrevezetett kormányzat még akkor is megakadályozhatta volna kevesebb áldozattal, mint amennyit a földmivelés- ügyi miniszter 2 vidéki lóverseny díjazására ad, amikor már ez az egy vármegye kisgazdáit az uzsora karmaiból kirántani hivatott szervezet a következetes üldözés nyomása alatt a tönk szélére került. Hiszen, hogy azt a szatmárvármegyei szövetkezeti központot, melyről beszélünk, hatalmas tényezők következetes üldözése kergette csődbe, az általánosan tudott dolog, csak nem tudja a közvélemény az <)kot. Ehhez akarunk tehát egy kis felvilágosítással szolgálni, mert nem tartanok igazságosnak, hogy egy ilyen kiszámított gyilkosság elkövetői véres munkájukat kivonhassák^a nyilvános bírálat alól. A latifundiumos urak Magyar Gazda Szövetsége magát tartja illetékesnek a kis gazdák érdekeit istápolni, szervez részükre a nagybirtokosok gyámsága alatt álló gazdaköröket, sőt megalkotott egy szövetkezeti központot: a Hangyát. Ez a Hangya évenként rengeteg államse gélyt kap, s természetesen nagy haszna van a szövetkezeteknek szállított portékából is. S bár azt hinné az ember, hogy a rengeteg államsegély ellenében ott istápolják a szövetkezeti életet, ahol arra legnagyobb szükség van, azt tapasztaljuk, hogy bizony nem alakit az szövetkezetei csak ott, ahol nagy a forgalom és elég pénzt raknak össze a község lakói. Ez pedig épen azoknak a kis embereknek az érdekeit nem elégíti ki, akik szegénységüknél fogva nagyobb tőkét összerakni nem képesek s akik a kis falusi szatócsok uzsorájának vannak kitéve. Szatmármegye gazdaközönsége tehát az arra leginkább rászorult kisgazdák érdekében alakította meg saját szövetkezeti központját, mely anélkül, hogy a Hangya szövetkezeteit érintette volna, mind olyan helyeken állított fel szövetkezeti boltokat, ahol a Hangya nem tartotta érdemesnek. És mégis, alig kezdett az uj szövetkezet működni, a Hangya azonnal rátört, s elébb a Gazdasági EgyesüleEgy felöltő regénye. — Felnőtt gyermekeknek — Irta : Zsürger Imre. Hol volt, hol nem volt, elég az ahhoz, hogy volt egyszer egy város, ahol nagyon sok szövetet és posztót készítettek az emberek. Itt született a mi felöltőnk, csakhogy akkor még szövet volt a neve. Alig, hogy kikerült a szövő-gépből, bezárták egy ládába s utazott hajón, vasúton, mig egy nagy városba érkezett, hol újra meglátta a napvilágot. Eleinte csak a kirakat üvegén keresztül láthatta az embereket, az emeletes házakat, de egy őszi délután elvitték a műhelybe, hol ollócsattogás gépzakatolás között telt-mult az idő s egyszer csak a szövet arra ébredt, hogy fényes fekete selyemmel bélelték be, csontgombokkal disziiették fel: a szövetből felöltő lett. A mintabábon áliott készen, kivasalva s hallgatta a görnyedt hátú szabólegénye- ket, akik arról a gazdag arról beszéltek, ki ezentúl gazdája lesz. Megörült erre a hirre a felöltő s büsz kén gondolt jövendő gazdájának garderab- jára, hol ő fogja vinni majd a vezérszerepet. Szinte érezte már azt a puha asszony kezet, mely gyűrődéseit majd elsimítja s bizony a körülette levő félig kész ruhadarabokat nem a legbarátságosabban nézte, sőt a szabólegényekre sem gondolt hálával, pedig azoknak köszönhette életét. Neheztelt rájok, mert valami komisz szivarból füstölték tele a szobát, egy szóval hiú volt őkelme, mint akinek felvitte az Isten a dolgát. És itt kezdődött a szegény felöltő regényének szomorú része. Hogy, hogy nem — kideríteni nem lehetett, az egyik komisz szivarról lehullott a parázs s oda égett egyenesen a felöltőre s mielőtt megkezdhette vplna szereplését, melyre olyan büszkén gondolt, hatalmas lyuk éktelenkedett az oldalán. Lett is érte ne mulass, A szegény sza- | bóiegény karjára akasztották a felöltőt s | kitették az ajtón. A felöltő nem értett a dologtól semmit I Örül:, hogy végre szabidon mozoghat s ! alig várta a percet, hogy gazdáján megfe- | szülve végig sétálhasson a korzón. Szombat este volt. Munkások sit ttek az utcán, boldogan nevetve köszöntötték társukat s ö szegény könnyezett. Otthon várta az asszony, két gyermekkel s neki nem volt eg}' krajcárja sem. Dühösen nézett a felöltőre, szerette volna darabokra tépni. Jó ideje járkáltak már, mikor egy ház előtt felderült a legény arca s belépett a kapun. Végre megérkeztem — gondolta a felöltő. Sok ember volt már a szobában — ahová bementek — s legtöbbének a kezében volt egy-egy ruhadarab, ékszer, s a felöltő most már bizonyosra vette, hogy valami rettenetes nagy úrhoz került. Mikor rákerült a sor, megtapogatta egy nagy szakállu ur s odakiáltott a szomszéd asztalhoz. — Egy szürke felöltő. Huszonöt korona — és azzal se szó se beszéd, bekötözték egy kendőbe s a sarokba dobták. Meg sem mert mukkanni a felöltő erre a barátságtalan fogadtatásra s csak akkor mert eiőbujni a kendőből, mikor már eltávozott mindenki s bezárták a nagy vasajtó kát. 1^1
