Szatmár, 1909 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1909-01-24 / 4. szám
2 S Z A T Ä1 Á R jan. 22, [ I a világosság, a nemzeti, táji öntudat j terjesztői. Nekünk is sok a kötelességünk, i Még sokkal több, mint amennyinek | eleget teszünk. Mert mulasztottunk sokat s mulasztunk ma is eleget. De ébred a közszellem. Ébred a faji politika tudása, érzése. És ez azt tanítja, | hogy ti magyarok élhettek délen vagy j északon, otthon-e vagy idegenben, a föld egyik oldalán vagy a másikon, azért mégis egyek vagytok, egy nemzet fiai, egy test, egy vér, egy szív, i egy érzés, egy gondolat. Ezt érezzük mi. Ezt érezzék önök is. Nem tudom : mit érez a kábeldrót, mikor a földgömb egyik oldalát ösz- szekötik a másikkal, mikor az óceán egyik partján megindított áram ugyanazon rezgéseket adja vissza a másikon. Beszél, repül, összeköt, felsóhajt, üzenetet vált, együtt sir és nevet. De én azt érzem most, mikor e sorokat irom, hogy az önök szivében ugyanaz az érzés dobban meg, midőn olvassák, ami az enyémben lük- j tét. Azt érzem, hogy kiszélesült a ma- ! gyarság láthatára, megsokszorozódott a száma, tengerek, hegyek, folyók, világrészek választanak szét, de mégis egy maradt a szívünk. Ápolják tehát bensőséggel, szeretettel, élő hittel magyarságukat. Ápolják és erősítsék összetartozandóságun- kat érzésben is, intézményekben is. El kell jönnie az időnek, mikor a mi hazánk is szabad lesz. Erős lesz, hatalmassá válik. A népjogok s a demokratikus haladás teljes győzelmet arat. A munkának meglesz az értéke és a munkásnak megbecsülése. Élünk és halunk ezért. Akkor szükség lehet azokra is, kik már végleg letettek arról, hogy egyszer viszontlássák Árpád népét, Szent István országát. Akkor mi adunk uj hazát azoknak, kik a régit elhagyni kényszerültek. S az uj hazába visszahozzák a régi magyarságot s ez uj munkakedvet, szabadságszeretet, vállalkozási hajlamot. Két testvér vagyunk. Az egyik otthonmaradt, az ősi fészekben, kínlódik, szántja a rögöt, vesződik a helyi kicsinyeskedések között és megtarja a hajlékot. A másik elmegy világba. Sokat lát, tanul, dolgozik. Modern emberré lesz és gazdag. De hazavágyik. És hazajön, és a megtartott, megmentett ősi hajlék helyén palotát emel. Ez a kép áll előttem. Isten adja, hogy igy legyen. Ebben a reményben fogadják tőlem, az uj Magyarországért küzdő testvértől forró üdvözletem ! Á HÉT. Hiába, no, hiába. A Felség már idős ember; nem csoda, ha konzervaíive nem szívesen lát még uj arcokat sem maga körül; annál kevésbé nyerik meg hozzájárulását az uj intézmények. Főleg az olyan lényegbe vágó uj berendezkedések, minők az önálló bank s önálló vámterület. Őt bele nevelték s hosszú életén át még inkább beleszoktatták az összbirodalom gondolatába. Az osztrákmagyar monarchia, mint egységes nagyhatalom ideájába. Azok az alkotmányos fenttartások, melyek törvénytárunk papírlapjain olvashatók, nem voltak akadályai a kedvenc eszme megerősödésének. Mert nem :vz a valóság, amit Írnak, hanem a mi tényleg létezik. E létező pedig voit és van: közös hadsereg, közös bank, közös vámterület, közös külképviselet. Vagyis teljes politikai és gazdasági össze forrottság. Szinte az Egység. A Felség hatvan éves uralkodása alatt ezt látta, ezt tudta maga előtt. És ez fölöttébb kedves volt előtte. Nem csoda tehát, ha most, amikor ez össze- forrottságot legalább gazdaságilag meg akarják szüntetni, amikor a létező egységet az írott külön álláshoz akarják idomítani: a Felség védelmére kél ideáljának s elénk szegzi az ő rettenetes, rideg váltóját. Es még csak rossz néven se vehetjük ezt tőle. Az apák hibái bűn telik a fiakat hetedizigien .. . Mindezt pedig ama nagyon valószínű hir mondatja el velünk, hogy a Felség nem akar sem önálló, se kartelbankot. Maradjon a régi: A közös . .. A VÁROS. Miniszteri jóváhagyások. A belügyminiszter a városi közgyűlésnek azt a határozatát, melylyel a kir. kath. főgimnázium Pázmány-tápintézetének építkezésére 12.000 K segélyt szavazott meg. valamint a kereskedelemügyi miniszter azt a határozatot, melylyel a közgyűlés az útadó minimumát kézi napszám után 3 koronában, igás után 6 koronában és Hajnali világítás. Bálban történt, hogy Szakolcav Márton odaszólt a mellette álló Vértes Zsigmondhoz : — Nézdd azt az asszonyt. Kacsalábaival milyen szemtelenül billeg a tömegben.-— Közönséges asszony — tette hozzá megbotránkozva. ' Nem vette észre, hogy a barátja elsáppad. — A feleségem — mondta felindulva. Avval faképnél hagyta Szakolcayt. A lovagias ügy, hála a segédek tapintatos eljárásának, barátságos utón elintéződött. De nem úgy az ezt követő lakoma. Reggel négy óra volt és ők együtt ültek egy kis teremben. Sajátságos világítása volt a szobának, az ablakon beszűrődő, sáppadt, hajnali sugarakat elnyomta a villanylámpák ragyogása és csodálatos barna fényt vetett a férfiakra. Azokon meglátszott az átvirrasztott éjszaka. Mind a hatot megviselte az éjszaka fáradtsága, apró poharakból pálinkát ittak s halk, tört mondatokban szóltak egymáshoz. Leginkább kezükre hajtották fejüket és érzéketlenül néztek az asztalra. Egyszerre Vértes felkapta fejét. Idegenül nézett körül, mintha nem tudná, hol van, azután - mint akit meglep a mámor közlékenysége — szokatlan hangon szólt : — Ostobaság volt, amit most gonoltam, de .valami azt súgja, igaz volt. Homályos képek, vonultak el előttem, jóformán érthetetlenek.-- Úgy érzem, mintha már harmadszor élnék a világon és csodálatos erő elmondta a múltam történetét. Lehet az egész csupán fantazmagória, de el sem tudnám képzelni másképen az Életet. — Az első Élet jéghegyek között folyt le. Három hatalmas jégóriás emelkedett a szürke égig, emelkedéseiken csupa hó és középen sima hómezőt alkottak. Távol a | hegyek csúcsánál vörös, fénylő tűzgolyó | szórta erőtlen sugarait, beborítva az ormokat j sáppadt fényéve], de lenn a hómezőn nem | világított más, csak az apró jegecek va- 1 kitó fehérsége. — S én ott állottam a mező közepén. Tekintetemből az Élet nyugodt boldogsága I tükröződött. Vágyakozva néztem körül a pusztaságon, a messze távolban fekete pont mozgott s jött egyre közelebb, Végre kibontakozott a homályból, magas, karcsú leányalak volt, nagy, dióbarna szemével epedve nézett reám. Feléje indultam én is és ott pihentünk egymás karjában, mintha titkos magyarázhatatlan erő vont volna egymáshoz. Sokáig maradtunk igy, körülöttünk nem mozdult semmi, csak néha zavarta meg hosszú, szenvedélyes csók a mélységes csendet. — Nem vettük észre, hogy egy medve közeleg felénk a pusztaságon át. A sivárság fehér fenevadja nesztelenül, lopva jött, egyszerre a leány kiáltása riasztott fel az álmodásból, a medve mellettünk állott s reám készült rontani. Védőleg ugrott elém a leány, én szeliden elháritottam s durva kőbaltámmal a vadállat felé tartottam. Mikor ugrásra készült, irtózatos erővel sújtottam a fejére, hogy megtántorodott. Torkon ragadtam akkor Elvállal ni í n d e n n e m ü ipr papi munkák pontos gyors elkészítését. É ? Legfinomabb szövetekből :------ — l£ e a k i t, ~ . " 1 $ (emelet.) FERFi SZABÓ, SZALMÁK, Deák-tér 7. I m(T polgári ruhákat $a legjutányosabb árakban.
