Szatmár, 1909 (35. évfolyam, 1-52. szám)

1909-09-19 / 38. szám

XXXV. évfolyam,

38-ik szám.

Szatmár 1909. szept. 19.

ELŐFIZETÉSI AB :

Helyben : Vidéken :

Egész évre 4 kor. Egész évre 6 kor.

Egyes szám ára 10 fillér.

FELELŐS SZERKESZTŐ:

Dr. VERÉCZY ERNŐ.

Társadalmi mizériák. I

Alig múlik el nap, hogy nagyobb- szabásu hivatali sikkasztásról, vagy családi botrányról, gyanús előzményi! és körülményi! öngyilkosságról ne ol- j vasnánk.

Hiszen szó, ami a szó, igaz, hogy hasonló esetek előfordulnak más országokban is" Európában. A gonoszságnak nincs külön hazája. Ám de ne feledjük, hogy mi kis ország vagyunk és mégis aránylag épen a visszaélés, a törvény megsértése, az erkölcsi meg- tántorodás sokkal nagyobb, mint Németországban, vagy épen Angliában; az északi józan kis népekről nem szólva. És micsoda védekezés általános erkölcsi szempontból, ha azzal vigasztaljuk magukat, hogy máshol is fordulnak elő nagy számmal bűnösök ?

Talán ideje volna már, hogy a társadalom re térjen könnyelműen napirendre a sok rut tragédia felett. Talán ideje volna annak is, hogy államférfi- aink ne csak a költségvetésről, pénzügyi egyensúlyról és a politikai nimbusz foltozgatásáról, hanem az erkölcsi egyensúly kérdéseivel is komolyan foglalkoznának.

A testi egészség megóvására már i

sok üdvös, no meg nem kévés fölös- \ leges rendelkezést tetiek; de mit ér minden gondoskodás és megfizetett munka, ha a nemzet erkölcsileg megy tönkre ? Hol lesz majd a politikai nimbusz, miképen állítható vissza a külföldnek anynyira keresett bizalma, ha napról-napra ijesztőbb mértékben terjed erkölcsi megbízhatatlanságuk hire'?

És ez mind visszavihető egy forrásra. Arra a mit már annyian éreznek, hangoztatnak, a mit talán már e lap hasábjain is unalmasnak találhatnak; mert az bizonyos, hogy a panaszok diapazonja folyton egv és ugyanaz. De látszik, hogy ki-ki hiába mutat rá az okokra; nincs a vető emberekben semmi komoly szándék, vagy képesség megszüntetésére. Az ok pedig az, hogy valamint az ország össv: ssége, az egyén is többnek akar látszani, a mi. Mert ebben a szerencsétlen országban, hol nem belső érdem szerint Ítélik és becsülik az embert, hanem a nagy száj és a külső fitogtaíás csillogása szerint: termé szetes, hogy mindenki rendkívüli utón akar érvényesülni, szeretne mihamarabb gazdag lenni és mert nem lehet, legalább gazdagnak látszani, szerepelni igaz tehetség és pénz nélkül. Az igazi kötelességtudó embereket ezSzerkesztőség : Petefi-utca 1. szám.

Kiadóhivatal : Deák-tér 3. szám.

Mindenu-i) ű d'iak a k»ad<>hiywtalban fizetendők.

Megjelenik minden vasárnap.

zel háttérbe szorítják, a fontos pozíciókba strébereket ültetnek be, a kinek valódi értékét dehogy is mernék értékelni, a mig csak egy szép napon ki nem sül, hogy külső tekintélyük fen- tartása végett visszaéléseket kellett elkövetniük. Addig mindenki elhitte gyermekmeséiket állítólagos jövedelmeikről, vagyonukról.

Kétségbeejtő a magyar közönségnek ebbeli indolenciája. De hát majdnem mindenütt azt látjuk, hogy virágzik a protekció. Hiszen volna értelme a protekciónak is, ha az az igazi arra termett tehetségeket, munkaerőket ajánlja a vezetők figyelmébe, csakhogy nálunk ezeknek még protektora sem akad, ellenben valóságos spoittá fejlődött ki az érdekből, vagy családi nexus folytán való elszerzése az alkalmatlan, meg nem felelő, léha egyének.

Sehol a világon nincs annyi ellenőr, mint nálunk. Már ez is tünete annak, hogy itt eleve nem bíznak senkiben. És annál csodálatosabban fonák dolog, hogy sehol sem kevésbé köny- nyelmü és megbízhatatlan az ellenőrzés, mint nálunk.

A legutóbbi múzeum aktalopás is egyik tünete ennek a kórságnak. Csak testvérje a számtalan visszaélésnek, a

Tiszamenti levél.

Irta : Vándor.

Itt állok a kanyargó Tiszánál.

Napkelte van és a vén Tisza, mint valami szunnyadó álomlepel lomhán száguld hatalmas medrében zizegve, csapkodva, mintha legalább is Vulkán akarna lenni. A hátát aranyosra festi a nap sugár és szinte látom, hogy az öreg büszke lehet sugárból összeszőtt ruhájára mert a pajkosan ugrándozó hullámok csattogva mindinkább oda közelednek ahel legjobban éri őket a nap, A parton ezer meg ezer vizimadár hallatt különbnél külünbfélébb hangokat, a vén füzek egy-egy sűrűjéből hatalmas vadludak tőrnek elő, a Tisza kristálytiszta vizében milliárd apró halacska úszkál. Mindenütt élet, nyüzsögő munkás élet, a természet kifoghatatlan sokszínű élete.

Minden, minden él, csak én, csak én aluszom. A szemem nyitva bár, de e papirosra a sorokat nem én rovom, hanem valami megmagyarázhatatlan titkos hatalom, amelyik Téged keres, aki Téged vár, A Te arcodat látom a ragyogó hullámokon, itt élsz — itt vagy mellettem mindenütt Te!, vándor lelkem sápadt arcú holdja.

Ha elgondolkodom egy kissé szinte jönni látom alakodat, hallom lágy csengő hangodat és csak azután veszem észre, hogy csalogány csattog a magasban, madaraktól nyüzsög part.

A természeti szépnek ezer meg ezer változata tárul elém a vén Tisza minden kis kanyaránál.

Itt lenyúló fűz agakról, alattomes, tömzsi halászmadár lesked, amott karcsú apró gébicek ugrándoznak egy kiálló porond kavicsos partján, odébb vadkacsa úszkál a Tisza egyik halott ágán, a levegő madár daltól hangos. És még sok sok kedves kis kép a természet varázsos tájképei.

Las’san mind magassabra emelkedik a

nap a levegőben, színes őszi lepkék kezdik meg a cikázó játékot és most megkezdődik a harc, a madarak egész raja elkezdi a vadászatot a Tisza felett.

A legérdekesebb e jelenetben a mikor egyszerre több madár fut ugyanazon kis rovar után. A távolban három kis pont (a madár) egyszer csak összeütközik és lehull a Tiszába egy néhány pillanatig a viz- szinen csapkodnak aztáa csattogva indulnak újabb útra.

És ez igy folyna alkonyaiig, hogy

szinte vonza az ember szemét a más más változat, de megszólal a kürt, a hátam me- gett megcsendül az acél lánc és én megyek a Tisza mellől, lapos kies róuaságra ahoi hervadt virágszirmokat repit a szellő és az öreg Tisza háta helyett, csillogó tetejű falusi tornyok törik meg a napsugarát.

De Te ott is velem vagy, édes álom arcod kisér szül len !

FÜGGETLENSÉGI ÉS 48-AS HETI LAP.