Szatmár, 1909 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1909-09-12 / 37. szám
XXXV. évfolyam, 37-ik szán Szatmár 1909. szept. 12. FÜGGETLENSÉGI ÉS 48-AS HETI LAP. ELŐFIZETÉSI AB : Helyben : Vidéken : Egész évre 4 kor. Egész évre 6 kor. Egyes szám ára 10 fillér. FELELŐS SZERKESZTŐ: Dr. VERÉGZY ERNŐ. A kir. kath. gimnázium elhelyezése(V) Hónapok óta vajúdik a kath. főgymnáziurn végleges elhelyezésének kérdése. Megindultak a tárgyalások minden irányban ! Hallottunk zengzetes szavakat, határozott kijelentéseket, hogy itt lesz a gimnázium ! Történt a közgyűlés vezető székéből oly tartalmú kijelentés is, hogy másutt, mint a város németii részén a gimnázium elhelyezve nem lesz s ezzel németi városrészének egy régi óhaja lesz teljesítve t. i. lesz közintézménye. Ezen Ígéretek és kijelentések dacára, a gimnázium nem lesz Németiben. Sőt nem lesz azon helyek közül egyh ken sem, a melyek eredetileg e célra voltak kijelölve. Mint ugycn-L teljesen autentikus és megbízható helyről értesülünk, a kir. kath. főgimnázium a jezsuita rendtől megvásárolandó telek-részen lesz elhelyezve, ugv hogy a front részben Szirmai, részben Domb utcára lesz építve. Sőt tovább megyünk az ideiglenes és végleges szerződések már meg is vannak kötve, s azok miniszteri jóváhagyással ellátva, miután vallási alap elidegenítéséről van szó, most már legfelsőbb szentesítés alatt állanak. Hogy miképen történt ez az elhelyezkedés, hogy arról a város fejének tudomása nem volt, nem tudjuk, a polgármester ur kijelentése után azonban minden esetre furcsának találjuk, hogy a várost mint erkölcsi testületet a tárgyalásokból kihagyták sőt egyenesen a város megkerülésével lett ez akérdés megoldva. Merhiszen egy város mint erkölcsi testület, a melynek területén egy nagyszabású közintéz- rnény emeltetik, eddig mindig meglett kérdezve a közintézmény elhelyezései illetőleg. Lehet, hogy az uj aéra alatt, uj szokások keletkeztek, s most már a régi gyakorlattal is felhagy a minisztérium ?! Nem is ez az az ok, a mely arra bírt, hogy e kérdésbe svót emeljünk, hanem a közérdek! á ..közérdek az, a mi azt parancsolja, hogy a városnak mint erkölcsi testületnek, minden rendelkezésére álló fegyverrel a gimnáziumnak e helyre való áthelyezését meg kell akadályoznia. Mindenek előtt az az immár véglegesen kijelölt hely a szó legtelyesebb értelmében alkalmatlan a gimnázium céljára. A város majdnem szóltő pontján, ellenkező irányban a város természetes fejlődésével. Eldugott, félreeSzerkesztöség : Petőfi-utca 1. szám. Kiádóhivatal : Deák-tér 3. szám. Mtotíén., ., ű a simJo Hivatalban fizetendők Megjelenik minden vasárnap. sett, majdnem megközelíthetetlen helyen gimnáziumot emelni abszurdum! A gimnáziumnak Németiben való elhelyezése ellen a leghathatósabb érv egyesek részéről épen az volt. hogy távol van ! Hát a gimnázium mostani elhelyezésénél ez az ok nem forog fent? Hiszen legalább háromszor olyan távol van a város gócpontjától, intéz ményeitői mint az István tér! A másik ellenérv az volt, hogy a nagy forgalom miatt a gyerekek a keskeny Kazinczy-utcáa állandóan veszélynek vannak kitéve ! Hát a Domb utca, vagy Kossuth Lajos-utca, mert hiszen a Szirmay-utca csak e két helyről közelíthető meg, kevésbé forgalmas s alkalmasabb 6—640 gyermek testi épségének megóvására ? Van ennél azonban fontosabb érv, a mely ezen elhelyezés megakadályozását illetőleg egyenesen parancsoló- lag lép fel. Nevezetesen a hely közvetlen szomszédságában lesz a Jezsuita renddel s igy már a természetes fekvésnél fogva is szoros és szerves összeköttetésbe jön a gimnázium a Jezsuita renddel; a minek pedig természetes következménye lesz az, hogy a Jezsuita rend befolyást fog gyakorolni a gimnázium A tanár ur. A tanár ur befejezte az előadási. Megtörölte izzadt homlokát s a szeme olyan boldogan ragyogott, mint aki nagyon megelégedett. Kuthi Miklós nem volt nag3?on szép férfi, de becsületes magas homloka, jóságos szeme, mely komolysága mellett is valami megnyugtató kedves bensőséggel tudott, nézni, elég kellemessé tették őt. Egyike volt azon fiatal embereknek, akik hosszú becsületes munkásság után megkapták azt a jutalmat, amire vágytak, Szerette hivatását, most kedvére élhetett annak, szeretett egy lányt régen, nagyon régen, még kis diák kora óta s most az övé lett az is. Mariska szerette őt, ha nem is annyira mint Miklós, de megelégedetlen, boldogan éltek már közel egy éve. A tanár ur megindult az akáclombos kis utcán, mely kedves kis fészkéig futott a a délutáni napfény átszűr5dő aranysugarai körül fonták gondolatait. Természetes a kis feleségére gondolt s arra a csókra, amely most várja. Jókedvűen lépett be kapuján s a maga oltotta rózsafák között álmodozva I haladt a szobájába, ahonnan a nagy üveg- : ajtó csalogatta a feleségéhez. Megindult, de meg is állt azonnal, szeme révedezve me- j redt az ajtóra, amelynek homályos üvegén ; — két árnyék rajzolódott le, akik átölelve tartották egymást. Csak egy pillanatig habozott, aztán belépett. Ijjedten rettent szét két mámoros ember, egy férfi, meg egy asszony az ő felesége. Az a régi ideál, akit ő minden csepp vérével szeretett, akiért ő semmiből minden lett, aki úgy szerette őt. S az a másik gyáván roskadt egy székbe eltakarta az arcát az égő, szemrehányó tekintet elől, amelyből a megsértet ártatlanság, a megsértett férfi emésztő nemes haragja villámlott reá, Miklós lerántotta a kezét az arcáról. Ismerős volt, egy régi bálvány, hamis bálvány, aki vele együtt vágyott annak a lánynak a csókjára* csak azért, hogy csókoljon, hogy büntetlenül, kéjvágyóan, becsület nélkül dőzsöljön abban a templomban, amelyet ő egy oltárképnek emelt. Szép volt, mint adonis és rósz, pokol lelkű, mint a sátán és mégis beszenyezte az ;ő boldogságának megszentelt küszöbét. Miklós az aszonyhoz ment. Kézen fogta az aszonyt, az ijedten félig dacosan, félig sírva követte. Oda vezette ahoz az emberhez, felemelte a székéről s odatette az asz- szonyt az ő mindenét a karjába, annak a hitványnak, annak a nyomorultnak, aki őt olyan becstelenül meglopta. Vidd ej, szeresd! de szeresd és tedd boldogabbá, mint én tudtam. Az asszony könyezni kezdett, két gyönyörű siró szeme esdve nézett rá, elhuzó- dot attól a másiktól, megbánta, fájt neki, hogy megbántotta ezt az embert, aki örökké csak örömöt szerzett, jót tett neki. De hiába. A lány kardos cherub megint szólt Menjetek !
