Szatmár, 1909 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1909-08-15 / 33. szám
XXXV. évfolyam. Szatmár 1909. aug. 15. 33-ik szám. FÜGGrETI.ENSEGrI ÉS 48-AS HETI LAP. ELŐFIZET Jütil Helyben : Vidéken : Egésa évre 4 kor. Egész óv; Egyes szám ára 10 f.’lér. b Kor. FELELŐS SZERKESZTŐ : Dr. VERÉCZY ERNŐ. Szerkesztőség: Petőfi-utca 1. szám. Kiadóhivatal . Deák-tér 3. szám. Mi'ifí.-" - ű *i jak a Xisriohiv, talbau tueren»ít'k Megjelenik minden vasárnap. Mikor a Tisztelendő Ur nem ért, vagy nem akar érteni. Pokróc módon püfóg a „Heti Szemle“ szinte magam előtt látom a rtverendás alakot, aki néz, de nem lát, hall, (?) de nem ért — azután kegyetlenül rugdos és végül fölvesz egy marék sárt, eldobja és az szépen visz- szafrecscsen saját képére. Igen Tisztelendő Ur ! mert aki sárral dobálódzik, annak a sár saját képére szokott visz- szafrecscsenni. Higyje el, hogy a „Heti Szemlédben kiköpködött gorombaságok is saját intelligenciájára vetnek sötét árnyékot. Azt hiszi, hogy hasonló modorú feleletet kap ? Hiszen tudjuk mi, hogy a kigyó, ha a farkára hágnak kegyetlenül csip, mar, de kirántjuk a méregfogát. Azután mi igyekszünk úgy viselni magunkat, hogy lássa meg mindenki rajtunk, hogy un iskolába jártunk. Most pedig Tisztelendő Ur ! nyissa ki a fülét, vegye le a kalapját, hogy a világosság könnyebben fejébe jusson és . . . értsen meg mindent ! Az idézett törvénycikkek, miket ön oiy éretlenül és nagy erővel cáfol s végül egeret szül, nagyon jól tudjuk mi, mit tartalmaznak. Korántsem tanulunk önöktől. Hiszen ha önöktől tanultunk volna, sohase ráztuk volna le leikünkről a sötétség békjóit, sohasem lettünk volna protestánsok. Az idézett törvénycikkekből az tűnik ki, hogy az egyház azt a rengeteg vagyont ami körülbelül két és fél millió katasztrális holdat tesz ki s a minek évi jövedelme százmillió korona, célvagyonként kapta. Nevezetesen: a főpapság kezén levő vagyonnak az volt a célja, hogy ennek jövedelméből ők a nép nevelésére, erkölcseinek fejlesztésére áldoznak, hogy a szegény ügy és az igazságszolgáltatás költségeit látják el s hogy az ország védelmét biztosítják az egyházi bandériumok által. Világosabban : az egyházi javak adományozása sohasem jelentette azt, imgy az állami vagyon örökre tulajdonul adatott a papságnak, hanem azt, hogy hogy ez á vagyon a népnevelós, tehát iskolák fentartására, az igazságszolgáltatás ellátására, a szegények istápolá- sára és az országot védő seregek fentartására szolgál. Régi törvényeinkből világosan kitűnik, hogy a paji javakat sohasem tekintették a papság tulajdonának, hanem mindig az államénak. Bizonyítja ezt számos törvényünk, amely megállapította a főpapok legnagyobb jövedelmét és kimondta, hogy a mi jövedelem az egyházi vagyonból ezen felül van, azt az állam kincstárába kell adni.’ így volt ez Ili. Károly, Mária Terézia és I. Ferencz Hőjében is. Ha valamely főpapi állás üresedésben volt, a javadalmak jövedelmét a királyi kincstárhoz kellett szállítani, a mit bizonyára nem lehetett volna törvényben kimondani, ba a papi jószágokat a papság tulajdonának tartották volna. 'Tetszik már érteni egy kissé Lehei Ur? Világos tehát kétségtelenül, hogy a papi jószágok nem a papság tulajdonát képezik s igy a szekularizáció elien nem hozhatja föl senki azt indokul, hogy az a tulajdon szentsége ellen elkövetett merénylet, vagy rablás. Ahol nincs tulajdon, ott ellene merényletet elkövetni nem lehet. Ellenben igenis merényletet követnek el az állami tulajdonnal szemben, amikor az egyház saját tulajdonának iparkodik feltüntetni azt, a mi nem az övé, a mi soha az övé nem volt, a mit csak addig kezelhetett, amig a vállalt kötelezettségeket teljesítette. íme, az egyház kezén áll tehát egy rengeteg vagyon, a mely meddő, a nemzet gazdaságának semmi hasznot nem hajt, amely már nem szolgálja azon célokat, melyeknek szolgálatára a papság kezére adták. Nem szolgálja az egyház a vagyon j fejében a népmivelés feladatát. Hiszen azok, kik a gondolkodás kiváló képviselőit megégették, nem állottak hivatásuk magaslatán régen sem, nem állnak ma sem. Az államosított iskolák anyagi feltartásának súlya alatt az adófizető polgárság nyög. A róm. kath. egyház csak saját, iskoláit tartja fenn, sőt még ezek fentartására is államse= gólyt eszközöl ki a nagy vagyon mellett, úgy hogy mondhatni, a főpapság a nagy vagyonból még a saját felekezeti iskolája iránt sem teljesíti a reárótt kötelezettségeket. Hanem a lélekvásár- lás az javában folyik. A szegónyügy kérdése sincs megoldva, az egyház erre a célra alig áldoz egy pár ezer koronát az államtól kapott milliókból. Elhagyott özvegyeink, nyomorékjaink összekoldult penészes kenyéren tengetik nyomorult életüket; az államnak nincs pénze, hogy menháza- kat építsen számukra. Miért ? Mert egy-egy ember kénye-kedve szerint dúskál az állam millióiban. Az igazságszolgáltatás költségeit is ma mar a polgárság adójából fedezi az állam, a papság itt sem teljesít kötelezettségeket. Bandériumot sem tartanak ma már a főpapok, minek fejében a legtöbb vagyont kapták ; ma már az állandó hadsereg feniartásának roppant terhei alatt az adófizető polgárság görnye- dez. Sőt még a bandériális hadszervezet idejében sem tett mindig eleget a főpapság kötelezettségének : hazafiatlan magatartásával a vitte nemzetet a mohá- I esi vészbe. Ezek tehát azok az indokok, melyek hangosan kiáltják, hogy az egyházi vagyon fentartására nincs tovább szükség ! De ezernyi ok indokolja, sürgeti, követeli, hogy az állami vagyonnak e meddő, holtan fekvő része a gazdasági élet eleven testébe visszakapcsoltassék. Ha e holt vagyont életre keltenénk, elszegényedett, pusztuló népünket, — melynek színe, ereje, ifjúsága ezrenkint
