Szatmár, 1909 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1909-07-18 / 29. szám
XXXV. évfolyam Szatmár, 1909. Julius 18. FÜGGETLENSÉGI ÉS 48-AS HETI LAP. ELŐFIZETÉSI ÁB ; Helyben : Vidéken : Egész évre 4 kor. Egész- évre 6 Egyes szám ára IO fillér. kor. FELELŐS SZERKESZTŐ: Dr. VERÉCZY ERNŐ. Szerkesztőség: Petőfi-utca 1. szám. Kiadóhivatal : Deák-tér 3. szám. Mindensn-íLŰ dijuk a kiadóhivatalban fizetendők. Megjelenik minden vasárnap. Fegyelmezés az iskolában. — Irta : Herceg Péter. — Ha előre megnevezzük ki feleljen, egészen természetes, hogy a többiek a kérdést nem fogják hozzájok is intézettnek s magokra tartozónak tekinteni. Tapasztalás szerint — kevesen is figyelnek az ilyen kérdésre. Ellenkező esetben nem csak figyel, de a kérdések felett is gondolkodik. A fegyelem, illetve fegyelmezés természetes folyamánya a rendszernek, mert: „rend a lelke mindennek.“ Ha az iskolában minden tárgynak és személynek meg van a kiszabott helye, minden teendőnek a kitűzött bizonyos ideje s ezeket első sorban maga a tanító taitja meg szigorúan azután pedig a növendékeket neveli bele a megállapított rend megtartásához, következetes és türelmes szoktatás által: nyers szigor és testi fenyíték nélkül is már félig biztosítva van a fegyelem és fegyelmezés kitűnő és tartós hatása. A mondottakat a következőkbe foglalom össze. Cikkem első részében Élet. Azt mondják sokszor nem jó élni, Az ember itten olyan árva, Pedig az élet olyan édes Amíg csak van szerelme, álma. Csak akkor, akkor nem jó élni, Ha meghalt bennünk minden álmunk, Ha csillogó két angyalszemre, Mámorra, csókra, szerelemre — Többé már ah ! hiába várunk ! TEREH GÉZA. * Mi is elmentünk. Irta : Puskás Károly. Pünkösd felé járt az idő. A nagy, hatalmas karosszékben öreg mámika stoppolgatott, egy fesledni kezdő harizsnyát. Bodokyné asszony pedig szorgalmasan vasalgatta a Bertuska empir kötőjét. Egy-két fájdalmas pillantást vetett rá, azután ment sorra a gyönyörű szép fehér mennyasszonyi kelengyén. Mindenki szomorú arccal járt ennél a felemlítettem, hogy a gyermek első éveiben a fegyelem foglalja a nevelésben a főtért, csak azután az oktatás s ezzel együtt karöltve jár a nevelés, a példa és szoktatás. Cikkem második részében felkarolom mindazon fegyelmi eszközöket, | melyeket Greoxe előír : parancs, iskolai rendszabályok, emlé:<eztetés, intés, fenyegetés, Ígéret, jutalmazás, felügyelet és tevékenységben tartás. Én hozzáveszem még a tanítás | módját, melyek a fegyelemre nagyon ; is befolynak : a tanitás legyen szemléleti, a tanitási alakok helyes alkalmazása, a tanító előadási modora, a kérdés utáni felszólítás, az iskolában minden személynek és tárgynak a kiszabott rendes helye s minden teendőnek bizonyos ideje. Az iskolai fegyelembe vágó száz meg száz különféle esetre nézve, úgy hiszem, nem lehetne útmutató könyvet irni és jól mondja Diestervég : „a mit az egyik tanitó sikerrel alkalmaz, azt talán nem is használhatja a másik.“ Végül legyen szabad cikkemet Conesius ezen szép hasonlatával beháznál, csak Bertuska volt víg a mer.nyasz- szeny. Neki nem volt semmi dolga, hát hogy is kívánná valaki, hogy a mennyasszony | dolgozzon ! Na meg épen akkor, amikor J már délután az esküvőre megy. Mint egy szállingózó kis fehér lepke suhant át' szobáról-szobára, közbe arról el- j mélkedve, hogy milyen is lesz az ő kis pa- I radicsoma, hogy hol fog állani a Kálmán arcképe, hány lépés hosszúnak kell fenni a j perzsa szőnyegnek, milyen szép, jó lesz i majd a világoskék csipke függöny mellől kikandikálva lesni Kálmánt, — a hivatalból. I Minden, minden világóskék lesz, mint az a ; szép azúrkék ég, amely alatt az ő leikébe is, egyszer régen belopódzott a szerelem az az édes, csókos, mámoros boldogság! Majd a nagy velenczei konzul elé képzelte magát, amikor, nem lehet árulója a csóknak a bizalmas édes ölelésnek, mint akkor, amikor a mama még leány korában rajta csípte. Szóval Bertuska nagyon boldog volt 1 A kis „semmiség“ a kis karika gyűrű bolfejezneni, mely szerint „a tanitó bánásmódja LaspnJ^gon.^ naphoz, mely- fényt és métiÜet jcaszt; némelykor szelet és esőt hoz ! de csak ritkán villámiik és menydörög.“ Ha e példát szem előtt ^ártjuk, a mellett pedig szeretettel, türelemmel és buzgósággal tanítunk, nem lehet osztályainkban más, mint jó fegyelem. Kötelességemnek tartom kijelenteni, hogy a „pro és contra“ mennél alaposabb tájékozást igyekeztem magamnak szerezni és épp azért nem is beszéltem magamtól, hanem egyik- I másik Írónak a tolmácsa voltam. S több írótól merítettem adataimat, érveimet és itt-ott szorosan követtem őket. Ha ezzel a jóügynek szolgálatot tettem, az ügy előbbre viteléhez bármily csekély mértékben hozzájárultam,, fáradozásom eredményével megvagyok elégedve. De ha éppen senkit sem tudnék a cikkem álláspontja helyességéről meggyőzni, lelkemnek akkor is volna egy jutalma : „a kötelesség teljesítésének édes öntudata.“ (Vége.) doggá tette és ő lelkendezve szárnyalt abba a kéjes boldogság honába, ahol nincsen semmi más csak szerelem, meg Kálmán ! A mámika, meg Bodokyné pedig alig várták, hogy megpróbálhassák mégegyszer felvilágosítani, a szépnek rajzolt élet árnyoldalairól Épen most lépett be Bertuska ! A mámika volt a szószóló és miután a hetvenes évekkel dacoló köhögéssel megköszörülte a torkát, egy elszökött sóhaj után hozzá kezdett a mondókájához : aranyos kis Bertuskám, jó hogy jösz már, régen várunk anyáddal. Sok, sok mondani valónk van még, hogy elhagyhasd a te kedves otthonodat és mint szerető szüleid, mint asszonyok nem hallgathatjuk el. Megpróbálunk mégegyszer a magunkévá tenni, mert látod az élet nem olyan szép, mint amilyennek a jegygyűrűn át rajzolod, az életnek vannak árnyoldalai is, és lehet, hogy ezek az árnyoldalok, még nagyon korán fogják a te telkedet meg rohanni és te akkor nagyon, nagyon boldogtalan leszel. _____ ___ _____ ^ T
