Szatmár, 1909 (35. évfolyam, 1-52. szám)

1909-06-27 / 26. szám

XXXV. évfolyam

26 ik szám.

Szatmár, 1909. június 27.

FÜGGETLENSÉGI ÉS 48-AS HETI LAP.

íiXjÓí'IZíí.’T1 AH :

Helyben : Vidéken : | FELELŐS SZERKESZTŐ

évre 4 kor. Egész évre 6 kor. Dr. VERÉCZY ERNŐ.

Egyes szám ára IO fillér.

Fegyelmezés

az iskolában.

Irta : Herczeg Péter.

Megpróbáltam én is vagy 25 évin a paedagogia mezején szedni virágot, vagy bogáncsot, nem is tudom minek nevezzem. Megvallom, nem valami diszvirágok eze ;, minőket évek hosszú során ápolnak, tenyésztenek; még csak mezei virágocskáknak sem nevezhetők.

Megpróbáltam mondom a paedagogia irodalom mezején én is tarlózni, hogy egy-egy csokorra valót összehozzak. Minél jobban belemélyedtem ennek olvasásába, annál inkább fokozódott bennem az irók iránL ro* mí tam, nem gondoltam meg, hogy az I iró ^^ak az esetben felelhet meg hi- v v nak ha az irodalom megmérhetetlen birodalmában oly otthon érzi magát, mint a sas a légkör legma- i gasab’ • egében, mint a zerge Hel- í vecia kőszikláján, vagy mint az esz- j i kimó a jegestenger hóniezején.

Bevallom, ily széles látókörrel nem birok. Látóköröm csak ott kezdődik, | ahol sok másoké végződik. Ezeket előre bocsátva, szives elnézésüket kérve, oátor leszek a Mélyen tisztelt olvasót egy ismeretlen kertbe, a pa- degógia diszkertjébe kalauzolni. A ki ilyesmiben kedvét találja, az tartson velem : induljunk ! esc' utánnam ! s

szenv, kiknek lángesze élőit - - dől barat es ellenség.

Bámulni kezdtem azt a nyelvezetet, irályt, azokat a páratlan szépségű képleteket, azt a változatosságot, melyet mint alkotó művész minden mondatában elárul.

Mélyen tisztelt olvasó ! Kérem nézze el gyengeségemet ha elárulom, hogy midőn e cikk írására pennát fogA mi szerelmünk.

Irta : Térén Géza.

A mi szernlmünk szerte fosztó alom, Tavasz arany ködénnk tépett rongya, Amely az első napsugártól meghal S a szivünket örök bánatba vonja.

A mi szerelmünk megtört liliomszál,

Hiába hull rá könnyünk dús patakja :

Ha egyszer meghalt, meg nem éled többé S az illatát már vissza sohse kapja.

A mi szerelmünk szivek vergődése,

Lázas betegnek csókot váró álma,

Mely elszáll reggel, anélkül, hogy csókja kifáradt szomjas ajkunkhoz találna.

Uj történet.

Az édes kis baba kiszaladt a szobából s eltakarta kipirult arcát. A világért fel nem nézott volna. Reszketett egész testé

nem előre ! — sic ? '

Az éri ieiádaturn cciuk a/. ívsz, i.o^y az itt pompázó rózsa, szegfű, ibolya, rozmaring és viola stbire rámutassak, nem melyek, hanem kiknek jelentőségét a mélyen tisztelt olvasó úgy is kitalálja : szelídség, jámborság, félénkség, hazugság, ravaszság stb.

De psz ! csend ! halkan. Lessük a kertészt az ő foglalkozásában.

ben. Keble erősen zilált. Egy darabig ott állott az ajtónál, azután valami zajra meg- riadtan szaladt tovább, egyenesen a kis kertbe, a hol mint valami félénk kis madár, a bokrok megett húzta meg magát.

A nagymama, a ki végtelen szeretettel vette körül kis madárkáját, látta szaladni a kis babust. Feltűnt a viselkedése. Feltűnt, hogy eltakarja az arcát s lopva, óvatosan tűnik el a bokrok között. Aggodalom szállta meg.

— Ejnye, ejnye, mi lelte ezt a gyermeket ? Kifut, elbuvik, eltakarja az arcát. Engem észre sem vesz. Menekül. Itt valami baj történt.

Aggodalma nem hagyta nyugton. Abban- hagyta a gyomlálást s egyenesen a kis Ilus után sietett. Mikor ahhoz a helyhez ért, a hol a kis Ilus eltűnt a bokrok között, el- kiáltntta magát :

— Ilus, itt vagy ?

Semmi válasz.

— Iluskám lelkem, — vette kérőre a

I

Szerkesztőség : Petőfi-utca 1. szám. Kiadóhivatal : Deák-tér 3. szám.

V "nlénc u <Ll-H« a k,uG'»h?V>.!HlliHn «.’•/♦'Cf.n >ló|i v Megjelenik minden vasárnap.

Arca szelíd, nyájas, szeméből a szív jósága sugárzik. Itt is, ott is szemlél, igazit, rendez. Virágainak mily odaadó lelkesültséggel beszél !!..

De mit is fecsegek én ? ? ! ! Hisz az előbb mondám, hogy az itt pompázó virágokra csak rámutatok; az itt látott dolgok leírásához én csekély

nulla vagyok. Itt Tompa a virágok leiró királya, tán az is kevés : Ruszó, Bazedor, Diszterveg, Pestalloccik kellenek.

Fel tehát a paedagogiai pápaszém- mel, vizsgálódjanak, hisz a mit láttak, az csak varázslat. A kert az iskola, a virág benne a gyeimek, a kertész

maga a tanító.

Nos! most már igazán elég lesz

a ’

.........' ei . injc> Ha a felvet

t fogalmat a múltban .. .i esstmy hamar rájövünk annak történelmi fejlődésére. Ez igen könnyűnek látszik a feg)'elemre nézve, mert hiszen az egész elemi tanoda, melynek sikere oly nagy mértékben, a helyes és jo fegyelmezéstől függ tulajdonképen csakis a jelenkor egyik leghumánuszót a nagymama, — hát fölelj ha kérdezlek. Itt vagy ugye?

Semmi válasz,

— Ilus! Hát nem akarsz szólani ? Miért bújtál el ? Mert láttam, hogy ide bújtál.

De Iluska a világért se válaszolt volna. A szive erősen dobogott s elfuladt minden szó az ajkán.'

— Iluskám lelkem, nagyon megharagszom rád, ha nagymamád szavára, kérésére sem jösz elő. Pedig tudod, hogyha én haragszom, az komolyabb és nehezebb harag, mint a mamádé. No, gyere ki lelkem szépen. Aztán mond el mit tettél ? Mert valami nyomja a szivedet. Láttam, észrevettem, hogy eltakart arccal mennyire menekültél.

De Iluska a nagymama kérő szavaira sem reagált. Meghúzta magát a bokrok között s elfojtott lélegzettel várta mi lesz már ő vele. A nem várt makacsságra nőtt ön nőtt a nagymama aggodalma s végre is ő ment éret? a kedves babusért. Oda furakoTiör/^v fj-nilíi Mri* é* llöi csípés/' műhelye

J LtIíl Szatmár, Kinizsi-ntcza o2 szám.

A 11^^