Szatmár, 1909 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1909-06-13 / 24. szám
XXXV. évfolyam FÜGGETLENSÉGI ÉS 48-AS HETI LAP. Szatmár, 1909. junius 13. ELÖFI2ETS.SI AH ; Helyben : Vidéken : Egész évre 4 kor. Egész évre 6 kor. Egyes szám ára IO fillér. Rákoci emlék Szatmáron. (V) A múltkori számunkban közöltük Ferenczy János szerkesztő társunk ásatásának eredményét. Közöltük, hogy sikerült az ásatások kapcsán talált emlékek után megállapítani azt, hogy a szatmári békekötés helye Szatmáron hol van ? A hétfőn tartandó júniusi közgyűlés tárgysorozatában fel van véve ezen helynek emlék művel való megjelölése. A nagy ősök iránti hála ieróvása nemcsak szép dolog, de egyenesen kötelesség is, s mi örömmel üdvözölünk minden oly irányt, javaslatot {a melynek épen ez a célja. Kétszeresen üdvözöljük a Rákóczi. iránt érzett hála lerovását célzó javaslatot. Van-e a világtörténelemnek nagyöbű, ideriisabb, hazáját önzetlenebből szerető, fenköitebb gondolkozásu alakja, mint Rákóci Ferenc, ki több FELH.ÖS SZERKESZTŐ: Dr. VERÉCZY ERNŐ. kisebb túlhaladó vagyont, fejedelmet elhagyott s önként száműzetésbe ment s hallgatta a tenger morgását! ? Hálára vagyunk kötelezve s a hálát le kell róni! Le kell róni annyival is inkább, mert a nagy Diannáiiak, utolsó s szomorú felvonása epén a mi közelünkben játszódott ie. De amikor egy nemzet rója le háláját ügyelni kell a lürovás módja és kivitelére! S meg keli válogatni az okot, a helyet a hol és miért akarunk kegyelettel .áldozni. Szatmáron a szatmári békekötés helyét keresni s mint ilyent megjelölni, pld. absurdum, Szatmárnak a szatmári békekötéshez semmi néven nevezendő köze nincs. A szatmári béke Debrecenben lett megkötve, s a majtényi síkon lett a hadsereg előtt kihirdetve. Nálunk tehát nem lehet keresni a békekötésnek helyet s mint ilyen helyet, nincs mit emléktáblával megjelölni ? Szerkesztöség : Petőfi-utca 1. szám. Kiadóhivatal : Deák-tér 3. szám. Miudemi. n ű u )ÓH<lr>hÍT»ti»lbaii t'izucaudök Megjelenik minden vasárnap. S vajon egy emléktáblával lerójjuk-e hálánkat, eleget teszünk-e kötelességünknek, ha a nagy Rákóczi emlékének egy emléktáblával adózunk? Nem ! A nemzet lerótta háláját a nagy temetéssel ! S ha tovább akar menni a kegyelet áldozással, annak olyannak kell lenni, amely a Rákóczi történelmi nagyságához méltó ! Emeljünk szobrot Rákóczinak ! Nagy, hatalmas szobrot, mely őrök időre hirdesse a hazáját legönzetleneb- bül szerető magyar emléket! Indítsunk országos mozgalmat s rójuk le hálánkat a szobor felállításával itt Szatmáron, a hol minden kő, minden porszem magán viseli a Rákóczi emlékét! Az innenső parton. Sárgult levelek hullottak, az őszi szél lombhullató fuvalma járta át a fákat. Előttem egy kis folyócska csobogó hullámai futottak a beléje hullott sarga levelekkel. Az alkonvodó nap vérvörös sugára misztikus ragyogással vonta be a hervadozó lombsátorokat és valami olyas féle behatással volt nyugalomra vágyó lelkemre, mintha le akarná perzselni az alvásra készülő természetet, hogy ne legyen más semmi csak megkopasztott ágak csak leperzselt lombok. Lassan lassan elsötétült a nappal, csak halk zizegését hallottam a hulló leveleknek, a fodrokba szaladó hullámok csöndes csobogását úgy hallottam, mintha valaki suttogott volna. Most már tudom, hogy csak képzelődés volt, de akkor azt hittem, hogy a halott lelke szól hozzám, akit a hullámok ragadtak el, az én fehérarcu édes kis halottom visszajáró lelke ! Súlyos evező lapátok csapkodása zavarta meg gondolatokba merült lelkemet és lábatalaj, úgy én bámultam a pislogó csillagok fénye mellett csak erőltetve látszó kicsiny sajka felé. Ölelésre nyújtott karok meredtek reám és úgy éreztem mintha átölelném, mintha sugdosódna lágyan, szerelmeseit!, hisz’ .Vezetlek“ jöjj utánam! Mintha megingott volna reszkető im alatt az elszáradott füvei borított elestem, elkábulva a látománytól és szerettem volna leugordni a hullámok közzé, oda ő hozzá, a lágy suttogó hullám ölelő karjaiba! * * * Most már újra kezd ébredni a természet, a kis folyó partjain pázsitos fü zöldül, az azúr kék ég tiszta végtelenjét nem festi vörösre a nap — hanem enyhe szűzies tisztasággal ragyog a kis földünknek örök fényű lángja. Azokat az őszi hullámokat már régen a hatalmas óceán fogadta be, azokkal a látományokkal együtt, amibe a csevegő hullámok ütemszerü csattogása vezetett. Mellettem karcsé, piros ajkú, rózsás ajkú, édes kis lányka áll és én beszélek neki nyíló virágokról, zöldülő lombokról, hogy hogy fakaszt bimbókat az enyhe tavasz szellő csókjaira vágyó száradásnak indult fa ág, hogy hogy kél újra a kopár letarolt mező, miért édesebb a csalogánynak kedves dalolása a tavaszi reggel ébredő honába’ mint a búgó gerle siró kacagása Je- száratt ágak hullott lombjai között. U rám néz és halgat, mint egy uj világnak lelkes hirdetőjét, mikor épen a legszebb hasonlatot akarna mondani a természet és fesledő szerelem aranyos világából beszédben megakad és elfulad egy csókba, egy mámoros, az én ábrándozó édes arcú lánykám forró csókjába. És mindez c^ak ábránd, a természet jáiéka az én megtörött halott lelkemmel. Rügyre kél a fa ág. ujj virágot nyit a letaposott elhervadt mező, — a pacsirta újból rázendíti tavaszi danáját — de az én lelkemben ott csak ősz van az nem fakad újra a múlt emléke már bele folyt, amig hátra életem hullámos sírjába. Már csapdossák a habok a lelkemet Már kezd súlyossá válni az erező lapát kezembe és bízok benne, hogy nem is bírom tovább a sajkám felborul, mi együtt leszünk. ÍJvuN ^ czipcsz miiliclye MJVIí&J ” J U.IU1 Szatmár, Kinizsi-utcza 32 szám. VÁROS. Az Attiía utcai vasúti átjáró. A kereskedelmi miniszter értesítette a tanácsot,
