Szatmár, 1909 (35. évfolyam, 1-52. szám)

1909-05-30 / 22. szám

XXXV. évfo lya m 22 szám FÜGGETLENSÉGI ÉS 48-AS HETI LAP. ELŐFIZETÉSI AR : Helyben : Vidéken : Egész évre 4 kor. Egész évre 6 kor. Egyes szám ára IO fillér. ' ' —■ ...................■■■■■—■ ■ Ml. ■■■■■■ I »■■■ 1., Sz erkesztőség: Petőfi-utca 1. szám. Kiadóhivatal : Deák-tér 3. szám. Mindeunfuű dijak a kiadóhivatalban fizetendők. Megjelenik minden vasárnap. A világtörténelem legnagyobb, iste­nien felséges intézményének — a ke­resztyén egyháznak — születésnapját ünnepeljük. Megteremté a nagy eszmék szülője, a messzeható elhatározások forrása, a sziveket meggyujtó pünkösdi lángnyelv, a törekvéseket egyesítő bűvös erő — a lelkesedés ! A tétovázó, ingatag lelkeket meg­ragadja egy szent égi hatalom, a félénk szivbe — bátorságot, halált meg­vető elszántságot önt egy csudás erő, a szemben tüzet gyújt, a szavakat gyújtó szikrákká varázsolja az égből leszállóit tűz — a szent lélek ! íme az árva tizenegy tanítvány ki­áll az élet nagy, kavargó áramlata elé, mint egy sziklagát s feltartóztatja az önös érdekük hajszolta embereket. Az igénytelen halászok és vámszedők szavára szokatlan melegség járja át a sziveket, a sejtelmes erő ragadja meg a lelkeket, ezeren és ezeren jönnek megkeresztelkedni, indulnak követni a Megfeszítettet! A bűvös varázs összeolvaszíja ezrek szivét! S a lelkek egyesülésének, az ihletésnek — tetteket szülő pillanatá­ban alakul meg az intézmény, mely uj történelmet ir az ember életében, uj világnézetet teremt, — a Krisztus egyházára ! Mi volt e csodás esemény inditó ereje ? Egy nagy, lélektani titok ! „Nagy hirtelenséggel lön .... mintegy sebesen zugó szélnek zen­dülése ... És látának kettős tüzes nyelveket: és üle mindenikre azok közül.“ E kettős tüzes nyelv — a lelkese­dés tüze ! Meggyujtja a sziveket, a csüggedót erőssé teszi, az ingatag akaratot meg- | acéiozza, a szunnyadó sejtelmeket gon­dolatokká izmositja . . . Tűz ez, mely átcsap a lelkekbe s összeolvasztja őket, millió agyban egy gondolatot gyújt, milliókat egyesit egy törekvésben ! A pünkösdi tüzes nyelv ma is itt lebeg a lelkek felett. Gyújt, erősít és egyesit . . . lm meggyujt egy gondolatot az ih­letett lélekben s az — mint a szikra — tovább repül, viszi a tüzet, a meg- világositó s hevítő tüzet . . . Most is látom e szikrát itt szállon- gani közéletünk felett! . . . A szivekbe visszatér a történelmi idők termékeny melegsége, gondolatok gyújtják meg a lelkeket s ezrek és ezrek egyesülnek egy nagy törek­vésben . . . A tűz lassan terjed . . . De eljő — a pünkösd, a Te pün-' kösdöd, izzó reményedet megvalósító, igaz törekvésedet diadallal koronázó pünkösdöd, oh magyar nemzetem ! Eljő a pünkösd, az ihletés, a lel­kesedés d.adalmas ünnepe ! Ma csak várunk, várunk . . . Hol a remény melegíti lelkünket, hol a két­ség hűsíti meg. Ma még mint az árva. tanítványok, összeülünk, tervezünk, té- pelódünk, várunk, máról-holnapra. De jönni fog, jönnie kell a pün­kösdnek ! Oh nemzetem! Volt már neked ilyen dicsősséges pünkösdöd, midőn ama tüzes nyelv megszólalt fölötted, mint egy sebesen zugó szélnek zendülése s ime e pünkösd a szabadság rózsáját, vérpiros rózsáját termette számára, a halott felébredt, a bilincsben sorvadó kar izmai megfeszültek s letépték a láncot, az agyoncsigázott nemzet meg­állóit bátran, dicsösségesen ! . . . Amit századok szétforgácsolt ereje, megosz­1 tott törekvése nem tudott kivinni, azt megteremte a szentlélek megihlető ere­jével — a lelkesedés ! Összeforrtak a szivek. A kis szik­rák lángjai egy hatalmas lángtengerré I olvadtak össze ! Oh hatalmas, bűvös ereje van a lelkesedésnek! Az Isten ereje van benne --- a szentlélek amaz égi ereje ! Hol meggyullad az égi tűz. ott nincs akadály, mert az Lr hatalma cselek- 1 szik a lelkesült, egv gondolatban ösz- szeforrott nemzetek akaratában s em­ber nem állhat ellene az. Urnák ! Csak ideig! Krisztus tanítványait Néró megégette, vadállatok ketrecébe dobatta, de maga I az eszme, az isteni szikra — elfojtva bár — de élt, ragyogott és — ismét gyújtott! Ma az emberi ármány, a kislelkü- ség — a nemes ügyek e sírásója — vagy a hatalmi érdek megakadályoz­hatja, elfojthatja a nemzet nagy törek­vését ; de csak — ideig . . . Ad­dig, mig ama kettős lángnyelv egé­szen meggyujtja a lelkeket, midőn kiéget e szent tűz minden árulást, min­den kishitűséget, midőn a szivek ösz- szeolvadnak, s a milliók lelke egy lé- lekkó leszen, milliók akarata egy nagy óriás erejű akarattá egyesül! Ez lesz a Te Pünkösdöd, magyar nemzet! A mit ma a várakozás meg nem hoz, meghozza a lelkesülés, a nagy­szerű lélekölelkezés . . . •f* * Pünkösdöt ünnepelünk. Oh nagy tanulságot hirdet ez az ünnep ! . . . A lelkesültségnek tettek­ben megnyilatkozó hatalmát. Egy tö­rekvésben egyesüljön e szélvonó, ön­magát tépő magyar társadalom, csen­FELELŐS SZERKESZTŐ: Dr. VERÉCZY ERNŐ.

Next

/
Thumbnails
Contents