Szatmár, 1909 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1909-01-17 / 3. szám
2 S Z A T M A E jan. 17, léptek is fel, a linóm diplomatikus jelek elárulták, hogy épen nem baráta- , ink. Szóval az esetről, ha a békés megoldás nem sikerül, el kellett készülnünk egy olyan háborúra, melyet nem Szerbiával és Montenegróval, de úgyszólván egész Európával viselünk. I Ma már azt mondhatjuk, hogy ez ' a veszély elmúlt. Törökországgal sikerült a békés megegyezés, a barát- ; ságtalan nagyhatalmak ^hangulata en- i nek folytán megváltozott, Szerbia és Montenegró keservesen megcsalódott. í Ha azonban a fenyegető kilátások j elmúltak is, a kérdés, melyet lehető- ! ségünk vetett tel, aktuális maradt mind napjainkig. A katonai kérdést, melyet a koalíciós paktum kikapcsolt, újra elaltatni nem lehet. A gazdaságihoz hasonlóan föltétien megoldást követel az is. Hiszen már szinte egy év óta kisért a létszámemelés, valamint vele kapcsolatban több katonai reform réme. Ez az állapot különösen nehéz nálunk. A katonai berendezkedésnél hozott és hozandó áldozatok különösen nehezünkre esnek nekünk magyaroknak. Ma, a fegyveres béke korában, minden államnak óriási terhe a katonaság. De viszont föltétlenül szükséges intézménye az államnak; az a bizonyos talpkő, mel> ha megdől, Róma ugyancsak ledől s rabigába görnyed. Az is bizonyos, hogy ha ezt ■belátjuk, azt is be kell látnunk, hogy — ha tetszik, ha nem, — haladnunk kell a korral. Mert minden kiadás, melyet a hadseregre költünk, kidobott pénz akkor, ha azt a hadsereget nem emeli egyúttal a harcképesség mindenkori legmagasabb fokára. Ez olyan alapigazság, amely felől nem lehet vitatkozni. Természetesen azonban csak olyan államra nézve, mely léteiét sajat erejének akarja köszönni s nem az u. n. nemzetközi megegyezéseknek. Más állam tehát, ha súlyosnak találja is a katonaság terhét, némi kárpótlást talál ama tudatban, hogy amit áldoz, azt saját magának áldozza. Nálunk azonban összezavarja a kérdést a hadsereg közös volta, amely közösség tulajdonképen a legteljesebb egyoldalúság velünk szemben. Ha mi e „közös1- hadseregnek áldozunk, igen könnyen megeshetik, hogy önmagunk ellen cselekszünk. Sőt ilyen formán vagyunk a honvédséggel is, bármenynyire jól essék is azt „nemzeti" haderőnek feltüntetni. Nállunk a hadseregnek hozott áldozat nemcsak állami életünk egyéb ágának kárára megy, hanem egyenesen állami létünk rovására mehet. Ez vonakodásunk egyik oka. A másik ok az, hogy a „közös" hadseregben a paritás épenséggel, semmi tekintetben nem érvényesül. Szuverén állami voltunk nemcsak kifejezésre nem jut lobogóban, címerben, nyelvben, hanem mindezekben egyenesen lábbal tiportatik. Feketesárga lobogó, kétfejű sas és volapük nyelv: ime a csábitó szer, mely kedvünket áldozatra akarja hangolni. S áldozatunkkal szemben még az u. n. engedmények is milyen szűk mar- kuak : Mennyire csak Ígéretek, neszesem mik ! Szóval a kérdés fölöttébb kényes. Főleg azért, mert a korona álláspontja hajthatatlanul merev, Még csak reményünk se lehet valamelyes engedékenységre. Ha csak nem a mi részünkről egy pár „vívmány"-nak előléptetett buborék fejében . , . Éhez, a múltak után, mégis csak lehet reményünk ! ... A HÉT. Mégis csak ügyes diplomata ez a mi külügyminiszterünk. Mikor már alaposan összegabalyodott a balkáni kérdés, amikor már minden okunk megvolt félni egy kellemetlen keleti háborútól, varázsvesszejével egyszerre csak lecsilapitja a háborgó hullámokat. Igái, hogy ez a varázsvessző | aranyból van s ez mindent, vagy ! legalább is sok mindent megmagyaráz. Az is igaz, hogy ha ezzel a tervével korábban kelt volna: ha nem j lel vala is aranyat, de megtakarított j volna egy pár milliót, egy csomó íz- } galmaí s egy kevéske kihullott vért. A békét már a bonyodalmak kezdetekor minden valószínűség szerint megvásárolhatta volna a pénzzavarban küzdő török birodalomtól ötvenöt millió koronáért s akkor a bojkottal és mozgósítással nem kellett volna még annyit ráfizetnünk... Ha kissé korábban keit volna. Dehát mikor kelt korán egy osztrák diplomata? Még adjunk hálát, hogy ilyen jókor is felébredt. És nagy örömünk közben gondolkozzunk egy kicsit ezon a problémán, kinek vásárolta meg ő kegyel- messége Boszniát. Ausztriának ? Magyarországnak ? vagy Ausztria Magyar- országnál: ? . . . Mert ezt még csak nem is sejtjük mindez ideig . . . EGYHÁZ ÉS ISKOLA. Adományok, dr. Jármy Béla fehér- gyarmati ügyvéd 30 koronát, Kormány Lajos fehérgyarmati földbirtokos 20 koronát adományozott a helybeli ref. főgimnázium alapja részére. Fogadják ez utón is az intézet hálás köszönetét. Az utitárs. Irta: Péká. Csak amikor már teljesen kényelemben éreztem, magamat a második osztályú kocsi, puha bőrvánkosai között akkor kezdtem megfigyelni a velem utazó többi Utasokat is. Mindössze négyen voltunk. Egy nagy hatalmas termetű ur, akiről mindjárt elsőtekintetre leritt az élesen látó komoly férfi. A pápaszemes jogász fiatal bajusz- talan arccal. A befátyolozott kisasszony, akinek még a fátyol alól is kitűntek finom arcvonásai. És én. A jogásszal rövid idő alatt kiderítettük, hogy régi ismerősök vagyunk (valamikor a gimnázium alsóbb osztályaiban együtt faragtuk az iskola padjait, határt nem ismerő nagy buzgalommal) és suba alatt megvallotta, hogy még i , • . . csak egy pár órája utazik a „fátyolo- i zott hölggyel", de már is képes volna érte adni jövőjét, a gyönyörű szép ábrándos arc, az égszia kék szemek — egészen elbűvölték. Csak egy volt a baj, hogy „őnagy- sága" bármit kérdeztünk tőle, olyan rideg választ adott, hogy nem igen volt | .kedvünk a további faggatásra. Magamat is ideális érzelmek táplál- ! nak, tehát feltudtam fogni a Fenyői : (úgy hívták a régi ismerőst) sikertelen .szerelmének keservét és a kocsi keskeny folyosójára hívtam ki, hogy az ut ama részét is megismerjem, amikor én még nem voltam ott, hogy esetleg a további fejleményekre útbaigazítást adhassak. Elmondta, hogy valamikor már látta ezt az arcot, de nem emlékszik, hogy I hol és mikor ?! Még csak annyit sikerült megtudnia, hogy B.-ig akar menni, de a fővárosban valószínűleg kiszáll. ■ Megnyugtattam a jogászt és mindent a pesten való kiszálláskor véltem elérni. Vonatunk Sz.-liaz ért. Ahogy megállt •— beszélgetésünket borzasztó kiabálás zavarta meg, amit egy rendkívüli kiadás elárusitása érdekében fejtettek ki, a jó torkú rikkancsok. Persze, hogy mi ia vettünk. A lefizetett négy fillér ellenében a k—i óriási ékszerlopásról értesültünk, „amit körülbelül a pénztáros kisasszony követett el — mert eltűnése is amellett bizonyít." Egy negyedórái várakozás után, ismét megindult vonatunk és mi elfoglaltuk a régebbi helyünket. A termetes ur ez idő alatt eltűnt, tehát mi csak hárman maradtunk. Most már sokkal beszédesebb volt az angya- locska és a Fenyői arra mérhetetlen boldogságot árult el, hogy a csengő hangokat hallgathatta. Kifogástalan volt a bókok özönéből amivel az édes kis Elvállal mindennemű^ papi munkák CSAPÓ LAJOS* Legfinomabb szövetekből — 1 — " ~ &C é s ís i t --. ... ...r FÉRFI SZABÓ. pontos gyors elkészítését jjf (emelet.) SZA.TMÁ.R, Deák-tér 7. U a legjutányosabb arakban. polgári ruhákat
