Szatmár, 1909 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1909-04-25 / 17. szám
2 8ZATMÁK air’ll- 18. családban megkezdeni, hogy a gyermek itt-ott kapott pénzecskéjét összerakja s célszerű dolgokra használtassák az fel. VÁROS. Vízvezeték. A tanács felhívására Lebéfer vállalkozó újabb ajánlatában méterenként 80 korona átalányban hajlandó elkészíteni a próbakutakat. Számadás. Novák Lajos főszámvevő számadását, a város múlt évi háztartásáról beterjesztette. A tényleges jövedelmek jóval felülmúlják az előirányzatot, a hátralékokból is jókora összeg folyt be. Hatósági husszék. Ujjabban a főkapitány a hatósági husszék felállítására javaslatot tett, miszerint a husszék hordozható bódé lenne. Az eszme határozottan helyes, mert az elárusító hely nem lenne helyhez kötve és bárhol felállítható, tehát mindég a legalkalmasabb és legforgalmasabb helyre lehetne szállítani. A tanács megbízta a gazdasági tanácsost a berendezkedésre vonatkozó ajánlatok beszerzésével. a színház. Szombat és vasánap este, Lengyel Menyhért „Falusi idylL-je jött. Az első estén, mint Fodor jutalomjátéka. A darab a szerző alapos társadalmi ismeretéről tanúskodik, természetesen a helytelen oldalát tárva elénk az életnek a társadalmi fonákságokat. Habár a darab megérdemelné tőlünk a tüzetesebb megbirálást tekinve, hogy színészeink egész heti működését kell megbírálnunk, magához a darabhoz csak annyi hozzászólásunk van még, hogy mi részünkről nem találunk benne semmi nemzetietlenséget sem, amint azt a darab többi bírálói hibájául rónak fel. Fodor, (Bodnár elszegényedett föl- desur) igyekezett is ezt szerepének helyes felfogása által érvényre juttatni, hogy nem megveti nemzetét, hanem sajnálja, hogy magával ragadja az ár. Bizony Fodor több elismerést érdemelt volna a közönségtől mint a majdnem üres házat és már annyira sablonossá vált pálma ágat. Nagyon jó volt még Sipos és általában véve az összhang a színészeink kellő igyekezetéről tanúskodik. Hétfőn Herceg jutalomjátéka a „Király“. Jó előadásban és mint a Fodoré, kevés tapssal, szóval hasonló elismeréssel. Kedden Somogyi jutalom játéka „Berger Zsiga11. Kellemes esténk volt és a közönség részéről is több volt a megnyilatkozás mint az előbbiekkel szemben, amit Somogyi vidám, jó játékával és mint színi évadunk vig- játékainak, egyik fontos szereplője meg is érdemelt. Hogy mégis van a színház látogató közönségünkben vonzódás a szi- nészeink iránt azt megmutatta szerdai este, az „Erdészleány “-nak mint Bállá Mariska jutalomjátékának az előadásakor. jól esett latnunk a sok egyhangú fogadtatás után a közönség óriási ragaszkodását ez estén és elismeréssel adózunk Baliának a szatmári működéséért. Határtlan szeretetről és. vonzódásról tanúskodott, közönségünk, amit az ajándékok és szebbnél-szebb csokrok egész halmoza igazolt. A kedves kis „erdészleányt“ a bájos Krisztinát nem feledjük el és kívánjuk, hogy mint Hevesnét is, jövőre is viszont lássuk színpadunkon. Csütörtökön „A dolovai nábob leánya“ Kendi jutalom játéka, Kendi Boriska volt a színtársulat nő tagjainak egyik legszinpatikusabb tagja és hogy közönségünk kellő képen méltányolja is arról a csokrok és ajándék tárgyak tanúskodtak, amit mint a Dolovai nábob leánya kapott. Si terült este volt amelynek sikeréhez nagyrészben járult hozzá Fodor. EGYHÁZ ÉS ISKOLA. A gacsáiyi ref. egyház örömünnepe. April 17-én egy ritka kedves, lélekemelő öröm ünnepnek voltunk szemtanúi a gacsáiyi reformált egyházban, j melyet a szeretet, tisztelet és hála i nemes érzelmei rendeztek 50 éves i egyházi hivataloskodása alkalmából a j 78 éves Bartha Mór lelkésznek, — ki hoszu életpályáján törhetlen vasakarattal, acélszilárd jellemmel s lángoló lelkesedéssel szolgálta édes magyar hazánk s kálvinista egyházunk szent ügyét. A templomban teljes testi és lelki erőben adott hálát a jubiláns a minden kegyelem Istenének — ki egy hosszú félszázadon keresztül sok há- borgattatások között is megsegítette s Hóköltemény. A műcsarnok intim fülkéi egyikében unokanővérem bemutatta Bándi Álmost. , Bándi a piros plüss kördiványon ült s inkább a levegőbe nézett, mintsem a képeket szemlélte. Középmagas, sötét-6zőke hajú, szinte leányosan fehér arcú fiatalember volt. Acél- j kék szeme éppúgy elárulta szelleme emelkedettségét, mint az egész lényén elömlő inteligencia, keresetlenség, a született úri fiúra vallott. Unokanővérem elbúcsúzott tőlünk és Bándi velem tartott. Nehány percig szótlanul maga elé nézett, azután csöndesen megszólalt : mikor bemutatkoztam magának, végig mért tekintetével hidegen, mintha lelkembe akarna látni. Mérlegelte egyéniségemet, kiváncsi vagyok az eredményre ; avagy nincs bizalma hozzám ? Megértheti kíváncsiságomat, ha megmondom, hogy némely emberekhez valami rokonságot szeretek magamnak bebeszélni; ezt a rokonságot magával szemben érezni vélem. Egyébként — bár nem ismerem, annyit megállapítottam, hogy nem közönséges ember. Értelmes minden vonása, minden mozdulata; szemeiből sok dac, s talán még több büszkeség sugárzik. Mindenesetre jobban ismer, — mondta Bandi, mint azok, akiknek ismemiök kellett volna, — bár a nevemet sem tudja. — Nevét ? kérdeztem elfogultan. Igen; egyszer-kétszer megemlékeztek rólam a lapok, egv-két versemet hozták — és egyéb semmi. Három év óta nem haladtam semmire, nem képezhettem magamat; az érettségin öt ér előtt elbuktam. Most hivatalban vagyok, 30 forintom van. Képzelheti mi ez nekem — nekem ?! És a jövőre nincsen tervem, hiányzik az anyagi. Egy gazdag feleség valóságos megmentőm lenne de tudja érettségi nélkül... Velem egykorú fiuk minden tehetségnélkül régen előrejutottak. ... Olyan szakgatottan ejtette ki a szavakat, mondatokat, mintha mindegyik fájó emléket tépett volna fel. Melankolikusan, ércesen csengett a hangja, s ismét iránynélkül, révedezve nézett a levegőbe. Azt hiszem, a maga eddigi sorsában legjelentékenyebb szerepet, a Bándi név játszott. Ha pl. véletlenül Fekete, vagy Csupor Jánosnak hívják, 30 forint havi fizetésének felét nem raktározza el egyiptomi cigarettába. — Igen, — felelt Bándi egykedvűen; az érettségi előtt összetűztem egyik tanárommal, — megbuktatott; nem javítottam ki. Úgy neveltek, egyetlen gyermek voltam. Nem tudok alázatos lenni, kérni; parancso- ásra születtem ! A téli tárlaton, az utolsó teremben találkoztam másodszor Bándival. Megismert, habozott; kikisért egy fiatalembert és vissza jött. Leolvashatta arcomról a megdöbbenést; úgy magába visszafelé nevetett: látja ? — ennyit mondott csupán. Öltözete han yag kopott volt. Yálláíg érő haja egészen más keretet adott arcának, melyre az élet irta fel küzdelmeit, s a fiatal arcon barázdákat húzott. Fekete selyem művósznyakkendője gyászosan omlott le s gyűrött kemény kalapján zöldre fakult a fekete szalag. És mégis eljött ide — gondoltam ; nincs talán ebédje, más ruhája, de a művészet templomába elhozaa filléreit. Mintha olvasott volna tépelődéseim között, hanyagul intett : az a j fiatalember rajztanár, tőle kaptam jegyet. — Hogy van hivatalával, — kérdeztem I — megbarátkozott némileg vele ? Elvállal mindennemű^ pa] IS Fi skák CSAPÓ LÄJ FÉRFI SZABÓ. polgári ruhákat pontos gyors elkészítését, iji (emelet.) SZALMÁK, Deák-tér 7 $ a legjutányosabb árakban. Legfinomabb szövetekből — készít == \
