Szatmár, 1909 (35. évfolyam, 1-52. szám)

1909-04-25 / 17. szám

2 8ZATMÁK air’ll- 18. családban megkezdeni, hogy a gyer­mek itt-ott kapott pénzecskéjét össze­rakja s célszerű dolgokra használtas­sák az fel. VÁROS. Vízvezeték. A tanács felhívására Lebéfer vállalkozó újabb ajánlatában méterenként 80 korona átalányban hajlandó elkészíteni a próbakutakat. Számadás. Novák Lajos főszám­vevő számadását, a város múlt évi háztartásáról beterjesztette. A tényle­ges jövedelmek jóval felülmúlják az előirányzatot, a hátralékokból is jókora összeg folyt be. Hatósági husszék. Ujjabban a fő­kapitány a hatósági husszék felállítá­sára javaslatot tett, miszerint a hus­szék hordozható bódé lenne. Az eszme határozottan helyes, mert az elárusító hely nem lenne helyhez kötve és bár­hol felállítható, tehát mindég a legal­kalmasabb és legforgalmasabb helyre lehetne szállítani. A tanács megbízta a gazdasági tanácsost a berendezke­désre vonatkozó ajánlatok beszerzé­sével. a színház. Szombat és vasánap este, Lengyel Menyhért „Falusi idylL-je jött. Az első estén, mint Fodor jutalomjátéka. A darab a szerző alapos társadalmi ismeretéről tanúskodik, természetesen a helytelen oldalát tárva elénk az életnek a társadalmi fonákságokat. Habár a darab megérdemelné tőlünk a tüzetesebb megbirálást tekinve, hogy színészeink egész heti működését kell megbírálnunk, magához a darabhoz csak annyi hozzászólásunk van még, hogy mi részünkről nem találunk benne semmi nemzetietlenséget sem, amint azt a darab többi bírálói hibá­jául rónak fel. Fodor, (Bodnár elszegényedett föl- desur) igyekezett is ezt szerepének helyes felfogása által érvényre juttatni, hogy nem megveti nemzetét, hanem sajnálja, hogy magával ragadja az ár. Bizony Fodor több elismerést érde­melt volna a közönségtől mint a majd­nem üres házat és már annyira sab­lonossá vált pálma ágat. Nagyon jó volt még Sipos és ál­talában véve az összhang a színésze­ink kellő igyekezetéről tanúskodik. Hétfőn Herceg jutalomjátéka a „Király“. Jó előadásban és mint a Fodoré, kevés tapssal, szóval hasonló elismeréssel. Kedden Somogyi jutalom játéka „Berger Zsiga11. Kellemes esténk volt és a közönség részéről is több volt a megnyilatkozás mint az előbbiekkel szemben, amit Somogyi vidám, jó játékával és mint színi évadunk vig- játékainak, egyik fontos szereplője meg is érdemelt. Hogy mégis van a színház láto­gató közönségünkben vonzódás a szi- nészeink iránt azt megmutatta szerdai este, az „Erdészleány “-nak mint Bállá Mariska jutalomjátékának az előadá­sakor. jól esett latnunk a sok egy­hangú fogadtatás után a közönség óriási ragaszkodását ez estén és elis­meréssel adózunk Baliának a szatmári működéséért. Határtlan szeretetről és. vonzódásról tanúskodott, közönségünk, amit az ajándékok és szebbnél-szebb csokrok egész halmoza igazolt. A kedves kis „erdészleányt“ a bájos Krisztinát nem feledjük el és kívánjuk, hogy mint Hevesnét is, jö­vőre is viszont lássuk színpadunkon. Csütörtökön „A dolovai nábob le­ánya“ Kendi jutalom játéka, Kendi Boriska volt a színtársulat nő tagjai­nak egyik legszinpatikusabb tagja és hogy közönségünk kellő képen méltá­nyolja is arról a csokrok és ajándék tárgyak tanúskodtak, amit mint a Dolovai nábob leánya kapott. Si terült este volt amelynek sikeréhez nagy­részben járult hozzá Fodor. EGYHÁZ ÉS ISKOLA. A gacsáiyi ref. egyház örömünnepe. April 17-én egy ritka kedves, lé­lekemelő öröm ünnepnek voltunk szem­tanúi a gacsáiyi reformált egyházban, j melyet a szeretet, tisztelet és hála i nemes érzelmei rendeztek 50 éves i egyházi hivataloskodása alkalmából a j 78 éves Bartha Mór lelkésznek, — ki hoszu életpályáján törhetlen vas­akarattal, acélszilárd jellemmel s lán­goló lelkesedéssel szolgálta édes ma­gyar hazánk s kálvinista egyházunk szent ügyét. A templomban teljes testi és lelki erőben adott hálát a jubiláns a min­den kegyelem Istenének — ki egy hosszú félszázadon keresztül sok há- borgattatások között is megsegítette s Hóköltemény. A műcsarnok intim fülkéi egyikében unokanővérem bemutatta Bándi Álmost. , Bándi a piros plüss kördiványon ült s inkább a levegőbe nézett, mintsem a képeket szem­lélte. Középmagas, sötét-6zőke hajú, szinte leányosan fehér arcú fiatalember volt. Acél- j kék szeme éppúgy elárulta szelleme emel­kedettségét, mint az egész lényén elömlő inteligencia, keresetlenség, a született úri fiúra vallott. Unokanővérem elbúcsúzott tőlünk és Bándi velem tartott. Nehány percig szótlanul maga elé nézett, azután csöndesen megszó­lalt : mikor bemutatkoztam magának, végig mért tekintetével hidegen, mintha lelkembe akarna látni. Mérlegelte egyéniségemet, ki­váncsi vagyok az eredményre ; avagy nincs bizalma hozzám ? Megértheti kíváncsiságomat, ha meg­mondom, hogy némely emberekhez valami rokonságot szeretek magamnak bebeszélni; ezt a rokonságot magával szemben érezni vélem. Egyébként — bár nem ismerem, annyit megállapítottam, hogy nem közönsé­ges ember. Értelmes minden vonása, minden mozdulata; szemeiből sok dac, s talán még több büszkeség sugárzik. Mindenesetre jobban ismer, — mondta Bandi, mint azok, akiknek ismemiök kellett volna, — bár a nevemet sem tudja. — Nevét ? kérdeztem elfogultan. Igen; egyszer-kétszer megemlékeztek rólam a lapok, egv-két versemet hozták — és egyéb semmi. Három év óta nem halad­tam semmire, nem képezhettem magamat; az érettségin öt ér előtt elbuktam. Most hivatalban vagyok, 30 forintom van. Képzel­heti mi ez nekem — nekem ?! És a jövőre nincsen tervem, hiányzik az anyagi. Egy gazdag feleség valóságos megmentőm lenne de tudja érettségi nélkül... Velem egy­korú fiuk minden tehetségnélkül régen előre­jutottak. ... Olyan szakgatottan ejtette ki a szavakat, mondatokat, mintha mindegyik fájó emléket tépett volna fel. Melankolikusan, ércesen csengett a hangja, s ismét iránynélkül, réve­dezve nézett a levegőbe. Azt hiszem, a maga eddigi sorsában legjelentékenyebb szerepet, a Bándi név ját­szott. Ha pl. véletlenül Fekete, vagy Csupor Jánosnak hívják, 30 forint havi fizetésének felét nem raktározza el egyiptomi cigarettába. — Igen, — felelt Bándi egykedvűen; az érettségi előtt összetűztem egyik taná­rommal, — megbuktatott; nem javítottam ki. Úgy neveltek, egyetlen gyermek voltam. Nem tudok alázatos lenni, kérni; parancso- ásra születtem ! A téli tárlaton, az utolsó teremben ta­lálkoztam másodszor Bándival. Megismert, habozott; kikisért egy fiatalembert és vissza jött. Leolvashatta arcomról a megdöbbenést; úgy magába visszafelé nevetett: látja ? — ennyit mondott csupán. Öltözete han yag kopott volt. Yálláíg érő haja egészen más keretet adott arcának, melyre az élet irta fel küzdelmeit, s a fiatal arcon barázdákat húzott. Fekete selyem művósznyakkendője gyászosan omlott le s gyűrött kemény ka­lapján zöldre fakult a fekete szalag. És mégis eljött ide — gondoltam ; nincs talán ebédje, más ruhája, de a művészet templo­mába elhozaa filléreit. Mintha olvasott volna tépelődéseim között, hanyagul intett : az a j fiatalember rajztanár, tőle kaptam jegyet. — Hogy van hivatalával, — kérdeztem I — megbarátkozott némileg vele ? Elvállal mindennemű^ pa] IS Fi skák CSAPÓ LÄJ FÉRFI SZABÓ. polgári ruhákat pontos gyors elkészítését, iji (emelet.) SZALMÁK, Deák-tér 7 $ a legjutányosabb árakban. Legfinomabb szövetekből — készít == \

Next

/
Thumbnails
Contents