Szatmár, 1909 (35. évfolyam, 1-52. szám)

1909-04-18 / 16. szám

A SZÍNHÁZ. A „Király.“ Kedden a „Király“ került szilire sikerült előadásban. E szellemes fran­cia vígjáték nagyon jól mulattatta szín­házunk közönségét; de nemcsak maga a darab, hanem a szereplők is. Herczeg játéka nagyon sikerült, alakítása kitűnő volt. Kendi természetességével nyerte meg a közönség tetszését. Jó szerepé­ben Gömöri is megállta a helyét. Az előadás sikeréhez Fodor, Somogyi és Szőts járultak még hozzá a már ismert tehetségükkel. Szerdán ismét a „Királyt“ adták, a keddihez hasonló előadásban. Sipos jutalomjátéka. Csütörtökön került színre a „Nő­emancipáció“ Sipos jutalomjátékául, nem telt ház előtt; pedig Sipos, akinek te­hetsége Szatmár város közönsége előtt ismeretes, telt házat is megérdemelt volna. Igazán méltán megérdemelte azt a koszorút, amit kapott. Játéka most, mint mindig sikerült, alakítása és ter­mészetessége a színpadon méltó volt jutalomjáíékához. Nagyban elősegítették még a sikert Bállá, Somogyi, Hónai, akiknek jó játékáról beszélni is fölös­leges. HÍREK — Eljegyzések. Székely Endre hely­beli rendőrfogalmazó eljegyezte Jeney Pál tatárialvai földbirtokos leányát, Mariskát. — Feldman Zoltán takarék- pénztári könyvelő eljegyezte Nyiszli Bo- riskát Tiszauilakról. — 50 éves ieikészi jubileum. Folyó hó 15-én tartott tavaszi közgyűlésén a szatmári ref. egyházmegye szép ün­nepséget rendezett akkor, midőn Szabó János kocsordi lelkész indítványára ki­mondotta, bogy Bartlia Mór gacsályi lelkészt, ki tegnap ünnepelte lelkészsé­gének 50 éves jubileumát, minta pap­ság nestorát, ki mindig tevékeny részt vett az egyház közéletében, sürgönyileg üdvözli. Jegyzőkönyvében kifejezést adott egyhangú lelkesedéssel azon tiszteleté­nek, mellyel a már sok évvel megáldott, de ifjúi érzéssel gondolkozó ősz pásztor iránt viseltetik. — Kinevezés. Ratkovszki Pált, a helybeli kir. kath. főgimnázium tevékeny igazgatóját szép kitüntetés érte. Lelkes és eredményes munkálkodásának elis­meréséül főigazgatói cimmei és jelleg­gel ruházták fel. A tanügy terén szer­zett kiváló érdemeinek ezen méltánylása városunk közönségének csakis osztatlan tetszésével találkozhatik. — Jótékonyság. Néhai Somlyav Kálmán városunk volt főerdésze s a németirészi gör. kath. magyar aiku egy­háznak volt világi elnöke és néhai neje Koos Anna emlékére családja 500 ko­ronás jótékonvcélu alapítványt tett, melynek kezelésével a németirészi gör. kath. magyar egyház tanácsát bízta meg s céljáról alapitó oklevelében fog intéz­kedni. A gyermeki szeretet e tényével örök emléket állít elhunyt édes atyjuk­nak és édes anyjuknak. — Bírói kinevezések. Koós György nagysomkuti és Füzessóry György nagy­károlyi járásbirósági albirókat 0 felsége Günther Antal igazságugyminiszter elő­terjesztésére járásbi rákká nevezte ki.-- Kinevezés. Dorcsák Antal hely­beli ügyészségi irodatisztet az igazság- ügyminiszter irodaigazgatóvá nevezte ki. Tiszteletére nagy bankettet rendeznek. — Esküvő. Dr. Laoheta Brúnó szat­mári orvos április 20-án tartja esküvő­jét Boros Jolán kisasszonnyal Aranyos- Megyesen. — Beszámoló. Kelemen Samu dr. orsz.-gyül. képviselőnk folyó hó 11-én a Vigadóban beszámolót tartott, amely­nek keretében a mai politikai helyzetet, annak főbb megoldandó kérdéseit vilá­gította meg az impozáns számban meg­jelent választópolgárok előtt. Falussy Árpád dr. főispán, ki családi ügyei miatt a beszámolón személyesen meg nem jelenhetett, a következő meleghangú sürgönnyel mentette ki magát: „Midőn nemzetünk függetlensége és Szatmár városunk fejlődése és haladása érdeké­ben eddig teljesített hűséges és haza­fias munkásságodról beszámolót tartasz, meleg barátsággal üdvözöllek. Falussy Árpád.“ — Gyászhirek. Nádai Ferenc, a Nemzeti Színház kiváló művésze ápril 14-én 70 éves korában elhunyt. Teme­tése Budapesten óriási részvét mellett folyt le. — Papp Gyula turczi községi jegyző folyó hó 12-én hosszas betegség után életének 54-ik és 2-ik boldog há­j zasságának 17-ik évében el halt. — Tanítónői áthelyezés. A vailás- és közoktatásügyi miniszter Kiss Gábornó : Fodor Etelka nagybányai állami polgári iskolai tanítónőt, városunk leányát eddigi minőségében az újpesti állami polgári leányiskolához helyezte át. — A kereskedelmi iskola egyen- rangusitása. A közös hadügyminiszté­rium az érdekelt ra. kir. minisztériu­mokkal egyetértőiig a helybeli felső­Néhány perc múlva az árvaszéki ülnök odaült a bohémek aztalához. A bemutatko­zás után a színész így szólt az ülnökhöz : — Képzelje uram, ez az ur szerkesz­tőnek nevezi magát és nem tudja mi a csigalépcső. — Nos igen, szólt közbe a szerkesztő, azt hiszem egy szerkesztőnek nem épen feltétlenül kell tudnia, hogy mi a csiga­lépcső. — De megbocsásson szerkesztő ur, szóllott az ülnök, hisz ez abszurdum. Ön nem tudja mi a csigalépcső ? — Nem. — Uram, hiszen az én házamban is van csigalépcső. Ez egy olyan lépcső, a a mely igy megy ... És az ülnök ur a mutató ujjával a levegőben hadonászva kacskaringós vonalakat irt le. Persze a bohémek öaszenevettek és az ülnök ur mit tehetett mást, ő is velük ne­vetett. Egy félóra múlva újabb alakok jöttek az asztalhoz, valamennyien beugrottak a tréfának, sorban megbotránkoztak a szer­kesztő tudatlanságán és a levegőben ka- linpálva szinte boldogan, tudákosan ma­gyarázták : — A csigalépcső ? ................Igazán ! na gyszerű .... Ez egy olyan lépcső, a ■ mely igy megy ... . Egy sikerült tréfa rendszerint ragályos. Egy óra muiva már minden ember, a ki a kávéházba belépett, a csigalépcső kérdést kapta fel és mást sem lehetett látni, mint olyan embereket, a kik nagy buzgalommal igyekeztek megmagyarázni, hogy mi a csi­galépcső. Az árvaszéki ülnök elbúcsúzott az asztaltársaságtól, mert valami aktát otthon felejtett és ezért haza kellett mennie. A társaság egyik tagja é vöd ve szólt utána : — El ne felejtse megkérdezni a fele­ségétől, hogy mi a csigalépcső ! — Bízza csak rám, szólt az ülnök, ez lesz az első dolgom. * # Az egész kávéház a csigalépcső tréfán mulatott és távolról sem sejtették, hogy eb­ből az ártatlan dologból milyen botrány fog kipattanni. Az árvaszéki ülnök egész véletlenül a csigalépcsőn ment fel lakásába. Ott azután épületes jelenet várta. Feleséggé őnagysága az ajtó előtt épen egy huszár főhadnagytól búcsúzott el érzékenyen, a mely bucsuzás szenvedélyes csókokban nyilvánult. A nő férje láttára sikoltva a szobába rohant, mig a huszártiszt zavartan állott az ülnök előtt, majd pedig dacosan szólott : — Rendelkezésére állok uram. Jó, válaszolta hidegen a férj, előbb azonban elintézem a csigalépcsőt. És ezzel elrohant. A huszártiszt ámulva nézett utána. Sej­telme sem volt, hogy mit akar az ülnök a csigalépcsőtől. Az árvaszéki ülnök magából kikelve rontott be az Arany bika kávéházba, Egye­nesen a szerkeztő asztalának tartott, a hol még mindig a csigalépcsővel ugratták az embereket. Az ülnök a színész elé ment és bőszen ordította: — Aljas gazember! Ön azt a csigalép­csőt rejtett célzattal adta be nekem 1 És jobról balról arcul vágta a színészt. Az emberek mergrémülve felugráltak. Majd lefogták az ülnököt, a ki még dühö­sebben kiabálta : — Mindnyájan gazemberek vagytok, kardom elé állítok mindenkit! Az asszonyt megölöm, a csábitóját felapritom 1 Az ég szakadjon arra a csigalépcsőre ! . . . A csalfa asszony, a szőkehaju, kövér ülnökné elutazott szüleihez és e körülmény csak növelte a titokzatos szenzációt. íme, ez volt az az eset, a mely a más- j kor kedélyes, vidám kisvárost néhány napig komoly, ünnepélyes hangulatba burkolta és j ez elvégre nem is csodálni való, mert hi­szen ekkora szenzáció méltán megrendíthette j a békés és nyugalmas közönséget. íx"’ll I él ür** es czipész műhelye JLfV£í^J '■»Aít Szatmár, Kinizsi-ntcza 32 szám.

Next

/
Thumbnails
Contents