Szatmár, 1909 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1909-04-18 / 16. szám
SLÖFIZiíTESI A R : Helyben: Vidéken: Egész évre 4 kor. Egész évre 8 kor. Egyes szám ára !0 fillér. FELELŐS SZERKESZTŐ: Dr. VERÉCZY ERNŐ. XXXV. évfolyam IS-:k szám. Szatmár, ÍS99. ápril 18. Szerkesztőség : Petőfi-utca 1. szám. Kiadóhivatal : Deák-tér 3. szám. Minnenii i ü dijak Riad; inv-.-aibaii tizetendőkMegjelenik minden vasárnap. (G.) Valamikor kedvenc vesszőparipánk volt s eleget is nyargaltunk rajta : városunkat valóban északkeleti Magyarország gócpontjává tenni, amint azt a bölcs természet már meg is tette. Sokszor rámutattunk annak idején, hogy városunk mint vasúti csomópont, mint a hajózhatóvá teendő Szamos valószínű végpontja, illetve főállomása oly szerencsés helyzetben van, hogy ha vezető köreink kellő energiával neki látnak, egy évtized alatt oly fejlődésnek indíthatják váró-' ■ sunkat, hogy tőle a vezető szerep sem ipari, sem kereskedelmi, sem egyéb kulturális téren elvitatható nem lesz. És itt önkéntelenül a toliam hegyére ereszkedik a megyei székhely meddő vitájának kérdése : egymás szájából akarjuk kivenni a falatot, a helyett, hogy azt szorgos munkával igyekeznénk megkeresni. Szakasztott úgy teszünk, mint a szegény ember, a ki azt gondolja, hogy ha egy-két barázdát elszánt a szomszédtól, hát gazdagabb lesz s akkor vakarja már I a fejét, mikor a perköltség elvitte azt is, a mije volt. De evvel nem azt akarom mondani, hogy ebben az esetben mi is jogtalanul szántanók el a szomszédét, csak azt akarom kihozni, hogy mennyivel gyümölcsözőbb lesz a munkánk, ha azt a teret műveljük gondosan, mely már a mienk. Ez pedig városunk kulturális élete. Fölöslegesnek tartom elősorolni kulturális intézményeinket; elég rámutatni virágzó iskoláinkra, tápintézeteinkre, számos egyletünkre, színházunkra. A maga körében mindegyik szépen teljesiti hivatását; de a figyelmes szemlélő egyet sajnosán nélkülöz : az ömudatosan egy pontra irányított működésűket. Nincs meg nálunk az a, hogy úgy mondjam, közös találkozó hely. a hol a kultúra, az oktatás, a nevelés más és más terén összejöhetnének, a hasonló irányban működők tevékenységeket egyesíthetnék. Füzek nélkül fáradságos munká- jok tökéletes eredményt fel nem mutathat. Az egyes sikerek elszigetelve maradnak, gyakran észrevétlenül is, kárára az általános sikertől éledő egyéni ambíciónak, kágára a teljes sikert kívánó közérdeknek. Hogy mind ez elérhető legyen, a magunk részéről ,q&m látunk más megoldást, mint egy kultúrpalota megteremtését, mely egyesítse falai közt a felnőttek tovább művelésének eszközeit s vezetőiben pedig alkossa azt a közművelődési arcopagot, mely e város falai közt meglevő és még éieírc- kelő bárminemű kulturális mozgalom és törekvés öntudatos irányitója legyen. Az a kiadás, a mit erre fordítunk, bőven meghozza a maga kamatait. A virágzó kultúra egy város falai közt az a világitó nap, mely ellenállhatlak vonzóerőt gyakorol a környezetre: éltet és éled a maga fejlődésével. Csak egy jelenségre hívom fel a figyelmet : hány száz idegen tanulót vonzanak virágzó iskoláink magokhoz 1 mily forgalmat csinál ez városunknak! Mennyivel fokozottabb lenne ez, ha középiskoláink támaszkodhatnának itt egy főiskolára is ; ha e főiskola tanárai és tanulói átömlesztenék a tanulni és tudnivágyást társadalmunk legmélyebb rétegeibe is, melyek már keresik ösztönszerüleg a tudás fényforrását ; de jobb helyett kénytelenek a szakszervezeti tudomány pislogó mécsvilágánál botorkászni a modern élet rögös utjain. Kultúrpalotát kérünk hát! Ne sajnáljuk azt a 4 — 500.000 koronát a nagyszerű célra, mielőtt még millióinkat csatornába és vízvezetékbe földbe I temetnek! Iüz lesz méltó betetőzése I kulturális törekvésünknek és intézményeinknek ; enélkül összes ily intézményeink csonkán maradnak: épüle- j tek — tető nélkül. Korunk hibái. I. Család. Családi nevelés. Régebben ez a rendszer a felsőbb körök kiváltsága volt. A nő tehernek I tartotta és tartja ma is igen gyakran, ; mert gátolja öltözékének ízléses és i alakszerű megnyilvánulásában, mert ! elvonja őt bizonyos időre azok- j tói az élvezetektől, melyeket nem j cserélne fel egy pár szem ragyogásé- I ért, egy kis száj gőgicséléséért, Csak az tudja mi a családi élet igazi boldogsága, ki gyermeket nevelt. Csak az töltötte be igazán emberi hivatását, kinek volt kiért, vagy miért munkálkodni. Az az érzés, hogy övéiért fárad, még az élet terheit, akadályait, bajait is elviselhetőbbé teszi; még a száraz kenyeret is élvezhetővé változtatja. S bár sokszor csalódunk, mégis édes nekünk az élet. Az 1 2 gyermekrendszer betegsége átragadt a köznépre is, S csodálatos dolog, hogy a vagyonosabbak kultiválják. Ismerek községet, melynek vagyonos lakóinak egy, legföllebb két gyermekük van. Sőt, — hogy a vagyon szét ne forgácsolódjék, hanem inkább szaporodjék, — már a 7—15 éves gyermekek jövendőbeli házastársát is előre kijelölik a szülők kölcsönösen. Nem kigúnyolása ez a házasság szentségének ? S abban a faluban lakó egy pár föld- és háznélküli szegény zsellérembernek 5—8 gyermeke. Ez meg nem szatirája-é az előbbinek ? s nem felelet é arra, hogy ha a jó Isten embert teremt, ellátásáról is gondoskodik ? De hány, meg hány helye van a gyakorlatban. A családi élet jellemző hibája a túlságos érvényesülni akarás, mindenáron való fitogtatása annak, a mi igen gyakran nincs meg, vagyis helyesebben : nem sajátunk. Az egyik családKnlturnalotát kérünk'! FÜGGETLENSÉGI ÉS 48-AS HETI LAP.
