Szatmár, 1908 (34. évfolyam, 2-51. szám)
1908-04-05 / 14. szám
2 S Z A T M A R ápril 5 Bevásárlási szövetkezetek. A szatmári ref. egyházmegye márc. hó 26-án tartott ülését megelőzőleg ugyancsak a szatmármegyei lelkész egyesület is ülést tartott, amelyen úgy határozott, hogy a magyarországi protestáns egyházban tervezett bevásárlási szövetkezetek alakításához csatlakozik. A ibevásárlási szövetkezetek üzemének gerince és célja ez: a protestáns vallásu egyének helységenként 200—300-an, vagy a községek egymás között társulva bevásárlási szövetkezetét alkotnak. Fogyasztási cikkekből áruraktárt nem tartanak fönn, hanem központi fekvésű helyiségekben kereskedelmi üzletet fönntartó egyénekkel szerződést kötnek oly értelemben, hogy a szövetkezeti tagok egyetemlegesen kötelezik magukat a kereskedőtől való vásárlásra, viszont a kereskedő a fogyasztásnak nagyobb rétegét a kötelezettség révén készen kapván keze közé, ennek ellenértéké képen a vásárolt cikkek folyó árából 1—6- tól 10-ig terjedő százalékszám erejéig árengedményt ad nem a bevásárló egyéneknek külön-külön, hanem az általuk alkotott szövetkezetnek. A szövetkezet azután a maga hivatalos szervei által az igy szerzett pénzfelesleget a szintén még csak tervezett Protestáns Szövetség-hez juttatja sajtó ügyi célokra. Ennek az egyszerűsége által és odaadó becsületes munkával könnyen megvalósítható szövetkezeti tervezetnek igen lényeges és nemcsak egy fogyatkozása van. Arra a kereskedelmi üzemből vett mindennapi tapasztalatra támaszkodik, hogy a kereskedő annál olcsóbban adja áruját, minél nagyobb mennyiséget vesz igénybe abból egyszerre a fogyasztás. Ámde a fenti tervezettel ez az eset nem fog bekövetkezni, mert a szövetkezeti tagok továbbra is kü- lön-külőn fogják beszerezni szükségleteiket azzal a kiilömbséggel, hogy mindannyian egy meghatározott céget keresnek föl szükségleteikkel és egyet mesterséges utón 1 erőssé nevelnek a többinek rovására anél... i kül, hogy ez magának a vásárlónak legelemibb hasznot is hajtaná. A bevásárló sző- j vetkezettel való szerződéskötés elnyerhetése i egészségtelen versenyt teremt a kereskedelemben, amelynek mindenesetre a fogyasztó közönség adná meg az árát, vagy a nyert áruk hitványsága, vagy pedig drágasága által. Ismételten a fogyasztó közönség a tervezett szövetkezés megalkotásával ma- j gának semmi anyagi előnyt sem biztositjés csak azt fogja látni, hogy az ő fogyasztási szükségletein szerezhető nyereségre a termelő és közvetítőn kívül még egy harmadik éhes gyomor is feltáltotta a száját t. i. az egyház, mint szervezett társadalom. Mindennek dacára a fogyasztó, ha az egyházát szerető ember, ez esetben a szövetkezésbe örömest bele megy, és nem riad vissza a fillérekből álló áldozatoktól, melyek fogyasztási cikkeit észrevehetően megdrágítják, annyival inkább, mert a nagy közönség általános tapasztalat szerint, azon források ismeretétől, melyekből a fogyasztási cikkek napi árhullámzása származik, csaknem mindég egészen távol áll. A szövetkezésnek ily módon való tervezete az élni és élni hagyni üzletelvnél fogva tagadhatatlanul liberális, sőt talán liberálisabb, mint kellene, de éppen e jellemvonásában gyökerezik összes szervi hibája. Távol áll tőlünk az, hogy a lelkész egyesületnek ez irányú mozgalmát kárhoztassuk, de a. szövetkezeti tervezet eme fogyatkozásaira rámutatni kötelességeinknek tartottuk, annyival inkább, mert véleményünk szerint az egyházak anyagi jólétéért önzetlenül dolgozó lelkipásztorok ugyanannyi munkával egy hasonló célt szolgáló és magára az egyházra sokkal eredményesebben gyümölcsöző szervezetet teremthetnek. A szövetkezeti eszme bármiféle tervével is a magyar kálvin egyház úgy tűnik föl, mintha a mi most lázas alakulással fejlődő magyar gazdasági életünkben szintén gazdasági szervezet akarna lenni. Legyen is, ha élni, fennmaradni akar. Azért nem állhat érdekünkben egyházi szempontból az, hogy be- bevásárlási szövetkezetek alkotásával, felemás, átmeneti jellegű alakulásokat teremtsünk, Sokkal helyesebb és a szabadkereskedés elvéből önként következik az, hogy az egyházközségek, latba vetve erkölcsi és kiváltképen anyagi erejüket, fogyasztási szövetkezetei alakítanak, hogy igy erőteljes, munkaképes gazdasági üzemet tartva fönn, annak üzleti fölöslegét — ne a magánosok felhizlalására — de a demokratikus elveken nyugvó kulturális célokra fordíthassák. Ref. egyházunkban a bevásárlási vagy bármiféle szövetkezetek eszméje mi den- esetre helyesen és kedvezően mutatja az idők jelének megértését, de egyről ez irányú munkánkban sein szabad megfeledkeznünk, t. i. arról, hogy egyházunknak egyetlen és örök időkre megvetett alapja az erkölcsi tisztaság ereje. És ez a kincs emberek kezébe van letéve. Akik tehát az egyházunk magasabb célok érdekében gazdasági szervezetté való alakításán fáradoznak legyenek igazi apostolok! Legyenek sziklaszilárdak és tiszták, mint a kristály. M I. / A szatmári kiállítás. A Lorántffy Zsuzsanna Egyesület kiállítása iránt az érdeklődés minden várakozást felülmúló mértékben jelentkezik. Szat- már városának számos úri családja, ahol kézimunkával foglalkoznak, és a vármegye majdnem minden községének szövő-himző asszonyai, leányai résztvesznek a kiállításon, amelynek rendkívüli értéket kölcsönöznek az ország távoli, háziiparukról hírneves vidékeinek csoportjai. Gyarmathy Zsigáné a vezetése alatt dolgozó kalotaszegi asszonyok munkáiból remekszép gyűjteményt küldött be, amelyet kiegészítenek a kőrösfői hímzések és faragott tárgyak, a magyarA bölcs Ádám — A Szatmár eredeti tárcája — Irta : Nagy Sándor Megbocsáttok kedves olvasóim alább elkövetendő bűneimért, hogy annyi meg annyi száraz számmal gyötrendelek meg benneteket. Megbocsáttok mégis, mert ezek a számok csak rövid ideig unalmasak, hogy aztán a képzeletnek annál nagyobb teret nyissanak a szárnyalásra. „Oly jó nékünk szemeinkkel néznük a napot“. Érzi ezt minden ember; épen ezért menynyire elitéljük Éva anyánkat, amiért becsületben megőszülendő Ádám apánkat annyira beugratta, hogy aztán minden jó és rossz tudója legyen. Pedig — mindjárt meglátjuk — akkor az egyszer jónak bizonyult a papucskormány ; valósággal jót tett velünk Éva anyánk akkor, késő unokákkal, mikor az öreggel megé- tette az almát. A biblia — amelynek minden tekintetben illő tisztelet adassék — világosan megmondja, hogy az emberiség halhatatlanságot élvezett volna, ha Ádám ősapánk el nem rontja a dolgot; s ő élne még ma is, s gyönyörködhetnék szép számú családjában. Eddig rendén van a dolog; de most már nem csak í az okozhatna az öreg urnák fejtörést, hogy ! miként gyakoroljon apai tekintélyt, hatalmat | gyermekei felett, de sőt az is, hogy hova j tegye őket ? Mert igy áll a dolog ! — És most kérem olvasóimat, kövessenek számolásom folyamán, hogy saját magukat is meggyőzzék, engem is ellenőrizzenek. Tegyük fel a biblia adatainak szemünk I előtt tartásával, hogy Ádám óta csak 600.) esztendő folyt le. Tegyük fel továbbá, hogy a folyton szaporodó házasságokat mindkét nemet illetőleg 30 éves korban kötötték, s minden ily családból csak 3 utód marad. Ezek a feltevések szemmel láthatóan alulmaradnak még az átlagosság színvonalán is. — Ha mégis pusztán ily feltevésekből indulunk ki, a föld jelenkori lakosságának számához e geometriai progressió végrehajtása után jutunk: mely esetünkre alkalmazva: 200 S = 4 (s/2 _ 1), mivel 6000 év óta a fentebbi feltevésünk alapján 200 szór történt szaporodás. Most tehát, ha vesszük a logarithmus- táblát megfejtjük az egyenletet, azt találjuk, hogy az Adámtól származott összes testvéreink száma csak 661,180 quintiliónyi csekélységre rúgna. — És e számon ne ugorjunk csak úgy felületesen keresztül; — biztosan állítom, te is kedves olvasóm, csak gépileg ejtetted ki, —• jer, tapasztalati utón hadd próbáljam előtted elképzelhetővé tenni. A föld felülete 9 millió Q mérföld, vagy számításunknak megfelelőbb, célszerűbb mértéke szerint 5347 millió Q láb. Erre a mindenesetre tekintélyes nagyságú gömb felületre kell tehát elhelyeznünk a halhatatlanságnak örvendő emberiséget. Nézzük, hogy boldogulunk ? Mennyit szánj uk egy ember számára ? Talán egy □ m.-t ? ami semmi esetre sem elég ? Mégis, vegyünk csak egy lábnyi területet, amelyen természetesen csak állva kell maradnia, mivel a másik, harmadik és a többi □ láb területe megint más tulajdona. Könnyen látható, hogy igy még nem oldottuk meg feladatunkat, mert még csak 5347 billió embernek adtunk helyet. Hát a nagy többséggel mit tegyünk ? „Mit ? — kérdi az akadékoskodó — hisz’ ily nagy tömeg összezsufolásánál meg van az a lehetőség, hogy, átlag 1 — 1 □ lábnyi területre két, három, sőt több ember is elfér!“ — „Hát, édes barátom, csakugyan nem ismered testvérednek még a számát sem! Gondold meg csak, hogy nem egy, nem két, nem három, hanem épen 123 trillió embert kellene egy
