Szatmár, 1908 (34. évfolyam, 2-51. szám)

1908-03-29 / 13. szám

március 29.

SZáTMÁR

o

— Uj regényünk. Negyven év múlva cimü regényünket e számunkban befejezzük. Lapunk jövő számában kezdjük a Vizek mélyén c. regény közlését, amelyet lapunk munkatársa, Liber József dr. fordított angolból. A végig érdekes tartalmú regényt ajánljuk olvasóink figyelmébe.

— Az állam adósságai. Magyarország adóssága 1906. óv végén 4.753,392.000 koronát tett ki.

— Zilahy Gyula és Komlóssy Emma Szatmáron. Múlt számunkban megemlékeztünk Zilahy Gyulának, a debreceni színház népszerű direktorának vendégszerepléséről.

A jubiláló művész szombaton és vasárnap lép föl nálunk. — A jövő hét műsorának kiváló érdekessége lesz Komlóssy Emma föllépése, akinek keddre, szerdára és csütörtökre tervezett vendégjátékai iránt már is nagy az érdeklődés.

— Máramarosi és székelyföldi szőttesek a szatmári kiállításon. A jövő hó 11 — 16 napjain Szatmáron rendezendő női kézimunka és háziipar-kiálütás érdekességei közé különösen a máramarosi és a székelyudvarhelyi nők csoportja fog tartozni, amelyek speciálitásuknál fogva nemcsak látványosságnak lesznek szépek, de ajánljuk mindenkinek, hogy vásároljon is a remek szőtt-himzett dolgokból, amelyek ma már országos hírnévre tettek szert.

(x) Ki tanitja Szatmáron az eredeti Gentri bostont ? Csak Urbán Gábor oki. tánctanitó, és pedig a legkedvezőbb feltételek mellett, 3—4 óra alatt biztos sikerrel. Kéri az érdeklődők szives megkeresését Urbán Gábor oki. táncztauitó, Józsika utca 7. szám.

— Bűvös álmok. Ily cint alatt jelentek meg Barényi Ferenc versei. A csinos kötet többnyire a szerző lelkének lírai megnyilatkozásait tartalmazza, s bár e versek nem egetvivók, itt-ott a kiforratlanság jeleit is mutatják, a kis gyűjteményben nem egy akad, amely meleg, finoman érző kedély, ideálisan hevülő szív hangulatát tárja elénk. A füzet 1 K. 50 fillérért kapható.

— A gazdák nem ülnek fel. Az irigy konkurrencia ugylátszik semmitől sem riad vissza, csakhogy elhitesse a gazdákkal, mintha a nem impregnált répamag épp oly jó és kimagasló értékű volna, mint a Mauthner Ödön udvari magkereskedő által kizárólagosan forgalmazott impregnált répamag. Természetesen ez hiábavaló erőlködés, hiszen azon gazdákat, a kik már impregnált répamagot vetettek, se fel nem ültetik, se attól többé el nem tántorítják: lévén egyedül hivatottak arra, hogy véleményt formáljanak. És mert e vélemények rendkívül kedvezőek, a konkurrencia elég vak és vakmerő, hogy magát tolja fel bírónak, mintha bizony a delikvens ítélkezhetne a biró fölött! Valóban a legfőbb ideje, hogy a konkurrencia ily féktelen elfajulása ellen a földmivelési miniszter a legsürgősebben gondoskodjék a tisztességtelen versenyről szóló törvény megalkotásával. —

— Almafák levéltetvei. Az almafákon, hu kisebbek, a levéitetüt petróleumemulzióval irthatjuk, még pedig 20—25 liter vízre használva egy liter emulziót. A fát akkor kell permetezni, amikor az első tetü-fertö- zést észrevesszük.

— Almaeszelény gyérítése. Az almaeszeleny úgy gyernhelu, iia azt tavaszszul, amikor az almához s esetleg a nagyobb

szemű szilvához igyekszik, a fa alá terített lepedőbe gyakran lerázogatjuk s a tőle megfurkált és lehulló gyümölcsöt gyakran felszedegetjük. Sok almaeszelényt lehet összefogni a fa derekára szeptember elején [ kikötött és havas télen leszedett hernyó- j fogó kötelekben.

— A kuruzslás áldozata A felvilágosultnak gúnyolt huszadik században is akadnak megdöbbentően naiv babonás emberek, 1 akiknek tudatlanságát furfangos csalók ala- : posan kihasználják. Fuchs Berta 18 éves í cselédleány, aki Markovits Móric szeszgyá- j rosnál szolgál, megismerkedett egy Sztán Mari nevű cigányasszonyal, aki azzal az Ígérettel, hogy a butiéi szeretőjét az ördög segítségével visszaszerzi, kisebb összegekben néhány hét alatt 112 koronát csalt ki

a hiszékeny leánytól, aki a zsaroló asszonyt, amikor már több pénzt nem tudott adni neki, feljelentette a rendőrségnél.

— A bacillusok nagysága. A baktériumok oly parányi kicsinységüek, hogy azokat szabad szemmel nem láthatjuk, csakis górcsövön 800—1000-es nagyítás mellet lehet látni. Igv pl. a mikrókokkusokat 750-szer, a lépfenét (antrax) 500-szor, a visszatérő lázét 700-szor, a kolera-és gümőkorbakte- riumot 1000-szer szokták nagyítani kísérleti célokra. Ily nagyítás mellett pl. a mikrokok- kusok oly nagyok, mint egy mákszem, a kolera és gümöbacillus mint egy vessző (írásjel). A lépfenéé már sokkal nagyobb, amennyiben 500-szor nagyítva, kb. 5 milliméter.

— Értesítés. Van szerencsém a nagyérdemű közönség tudomására hozni, hogy Bercsényi-utcza 46. szám alátt 7 év óta fenálló szobafestő es mázoló műhelyemet a legújabb divatu rajzokkal és mintákkal felszereltem, elvállalok szoba, templom és czégfestést, mázolást, íladerozást, tapétázást és aranyozást. Daróczy J. István szobafestő és mázoló.

REGÉNY.

Negyven év muiva.

A Csendes-Óceán szigetvilágából.

De nemsokára visszatérhettek s ezért elhatározta, hogy ameddig teheti, felhasználja az egyedüllétet. Gyorsan a sziget belseje felé indult, miközben kiváncsi várakozással telt el szive ; minden hangra visszafojtotta lélek- zetét, visszavisszafordult abban a hitben, hogy Tehea közel van hozzá s hogy talán megpillanthatja a fák között. A megnőtt növényzet buján borította régi otthona környékét. Szinte remegve hajtotta el utjából az ágakat, amint lépésről-lépésre közeledett ahhoz a helyhez, amelyet oly boldogan nevezett egykor magáénak. Mikor meghallotta a vízesés zuhogását, megállt s nem mert tovább hatolni. Azután újból nekiindult, felkapaszkodott a kicsiny dombra s bámulattal látta, hogy a ház eltűnt onnan; csak gyom. embermagasságu gaz volt mindenütt. Megzavarodva ide s tova kutatta a helyet, felkuszott a dombfeleti sziklákra, a vízesés partjára, de még csak nyomát se pillantotta meg élőlénynek.

Egyszerre csak kőbe ütődött meg lába. Elfelejtkezett arról, hogy a dombon magán szikla nem volt. Tovább akart hatolni de újból megütődött a lába. Visszanyomta a gazt és a földre nézett. Egy porladó cementsirt pillantott meg, amely már megzöldült az időtől s amelyet teljesen beborított a gyom.

Eddig ni- g csak eszébe sem jutott az az eshetőség, hogy Tehea esetleg meg is halt már.

Újból elhárította a gazt s újból megvizsgálta a kőtömeget. Igen, csakugyan valamelyik főnök vagy magasrangu nő sírja volt az, egyike azon iromba, cementből és sziklából összerótt alkotásoknak, amelyeket a bennszülöttek költőképzelettel faletanasi, azaz santal- fából való háznak, oliolisanga vagy annak a helynek, ahol a madarak énekelnek, szoktak nevezni ; egyszerűen pedig tuungaman, azaz sírnak. E szavak, amelyeket eleddig már elfeledett, de amelyek most tisztán törtek elő emlékezetében, rettenetes gyötrelmet okoztak neki. Két marokkal ragadta meg a gazt s úgy kezdte kitépni azt egymásután. Elviselhetetlennek tűnt fel előtte, hogy Tehea ez alatt a nedves rothadó bozót alatt fulladozzon, az alatt a dudva alatt, amely piszkos csőcselék gyanánt lepte el földi maradványait, s amelyet senki sem verhetett vissza. Levegőt, napfényt akart látni afelett, aki annyira rajongott egykor a kettőért ; ki akarta, tisztítani minden mocsoktól a szeretett sirt, hogy ráborulhasson arra a kőre, amely a halott szépségét takarta.

Kétségbeesett erőlködéssel dolgozott, inig ujjain kicsordult a vér, mig szemei káprázni kezdtek s szinte belevakultak a gőzölgő növénypárába, A hőségtől elkábulva, szomj- tól kiszáradt torokkal s a nedves föld kipárolgásától betegen több ízben kényszerült abbanhagyni a munkát, hogy ereje végkép el ne hagyja. Mellényét szalagokba vágta s avval kötözte be vérző kezeit, Zsebkése összes pengéit betörte a makacskodó gyökerekbe, amelyek dacoltak karjainak erejével. Szinte őrült dühvei igyekezett befejezi.i a megkezdett munkát. Végre ott állott a négy növényfal között, lábainál a porladozó sírral, feje fölött a ragyogó kék éggel, önelégülten és megnyugodva. Egyenruhájának aramos paszomántjai bemocskolódtaks szertezüllöttek. Válláról darabokban szakadozott le a válrojt; nadrágja szánalmas látványt nujtott.

De a jelen pilanatban nem a tengernaay állott ott, hanem az ember, aki előtt feltá ült az emberi eiet minden tragédiája, s aki elmerengett a szerelem, halál és végzet titokszerü- ségén, oly messze távolba eltűnt ifjúságán s a sirban fekvő szeretett lényen, akinek emléke őt ide hozta. Hangosan kiáltotta nevét. Majd letérdelt s megcsókolta mohás ágyát. Teljes leikéből megvolt győződve arról, hogy Thea meghalja suttogását, megérzi azt, hogy betartotta Ígéretét.

Azután felkelve, a tenger felé fordult s visszaindult. A népség még a templomban volt s a falu oly elhagyatott, mint előbb. Meggyorsította lépteit, hogy még az istentisztelet vége előtt érje el csónakját s ne legyen kitéve annyi szem ostromának, vagy Tehea halálának körülményeivel ne gyötörjék meg jobban. Azután, amint ősz hajára s a közbe* eső nemzedékre gondolt, nevetett saját dőreségén. Nagyon sok idő telt el azóta Bora- bora felett. Eszébe jutott, hogy a világ negyven évvel öregebb lelt már, vénebb és nyomorúságosabb.

Gyorsan felhágott a hágcsón, felsielett a parancsnoki hidra s megindította a hajót. A telegraf csengett, a gépészek visszaadtak a jelt és az óriási hadihajó hatalmas gépei alatt remegve újra megindult haza, Anglia felé.

(Vége.)