Szatmár, 1908 (34. évfolyam, 2-51. szám)
1908-03-15 / 11. szám
máoaius 15 S Z A T M A R 3 Uray Imre, sejtettük, hogy utóda bárki lesz, A színház bérlete. Hosszas vajúdás .csak árnyéka lesz az erős, .fajtiszta, neg}'ven- | után befejeződött a kínosan indult és a végén már komikumba fulladó szinliázügy. A szatmári béka-egérharc utolsó fejezetéül a ■nyolcas magyarnak. Csalódtunk. Uray Imiének egyáltalán mines utóda. Öröké teljesen betöltetlen, 'Helye üres. Akadt egy ismeretlen ■.valaki, valami máthé lászló, aki vakmerő ■ szemérmetlenséggel kezébe vette a gazdátlan lobogót. De csak azért, hogy eldobja. •Ez a máthé Jászló m^választathatta volna magát akárhol, csak é^pen a tarpai kerületben nem. Azt a kerületet, azt az örökséget igy megesufolnia nemi lett volna szabad. Ennek a máthé Jászlónak nincs annyi férfias bátorsága, hogy megmondaná nyíltan, becsületesen, milyen politikai párthoz tartozik, milyen elveket követ. A választók előtt 48-as függetlenséginek vallotta magát, í —. de Pesten már pártonkívüli lett. Ahogy ez az ur az ő pártonkivüliségét mentegeti, elszomorító és felháborító. „Szegény beteg ember“ a tiszaháti képviselő . .. , Hát szólunk tisztelettel: ha beteg valaki, akkor miért nem marad otthon ? Mit keres ott, ahol nehéz harcok követelnek embereket, egészséges lelkű, jellemű, ép férfiakat ? Ki kényszeritette erre, ha tehetetlen, ha beteg ? Mert Uray Imre soha se volt beteg ember. A halállal vivődő -»«isii i * . .cneiieteig férfi volt, egész ember volt 1 A VÁRMEGYE. Értekezlet a székhely ügyében A. törvényhatósági bizottság tagjainak a^gy része c hó 11-én Szatuiároa Jékpi Mór «> jnöklésével értekezletet tartott, amely eg$> .hangnlag elfogadta a Szatmár városa álul tervezett emlékiratot, s elhatározta, hogy *i székhelynek Szatmárra való áthelyezése ügyében nagy küldöttséget meneszt a mi- miszterelnökhöz, amelynek vezetésére gróf Teleki Gézát fogják fölkérni. Közgyűlés. A törvényhatósági bizottság e hó jhj-án délelőtt rendkívüli közgyűlést tart. A -.tárgysorozat összeállítása most foiy. A közgyűlést megelőzőleg az állandó választmány 25>,én délután ülést tart. Kinevezés. A főispán Madarassy Gyula nagy károlyi lakost az igazoló választmány tagjává nevezte ki. A VÁROS. Közgyűlés. E hó 3-én tartotta a törvényhatóság rendes havi közgyűlését. A polgármesteri jelentés megemlékezett a fővá- j rosban giartott városi kongresszusról is, amelyen g^atmár is képviselve volt, s amelyen a városok képviselői egyöntetű határozatban mondták ki, hogy a tervezett adóreformokkal szemben a városok lakosságának érdekében állást foglalnak. A közgyűlés helyeslöleg vette tudomásul a pelgár- mester beszámoló jelentését, és a város orsz. képviselője, Kelemen Samu dr. is a közérdekű mozgalom odaadó támogatását ígérte meg. Választások. A 9-iki közgyűlés Székely Endrét rendőrfogalmazóvá, Horváth Sándort rendőrtisztté és Maruska Jánost I. oszt. Írnokká választotta meg. közgyűlés jóváhagyta a szinügyi bizottság által kötött szerződést, amely a színházat Ho-ves Béla igazgatónak adja bérbe 3 évre. A plakátok és egyebek tehát nem értek semmit, és a közgyűlés egyhangú állásfoglalásából az tűnik ki, hegy városunk polgársága nagyon is gyanúsnak találta a vásári nagydob puffogását, és megijjedt ■attól a -sok ígérettől, amelynek beváltása a mai drága világban legalább is — valószínűt len.-Egészségügy. A tiszti főorvos jelentése szerint februárban Szatmáron 33 he- 'Veuyfertőzö mggtegedés fordult elő. EGYHÁZ ÉS ISKOLA. Tanár választás. A szatmári ref. tanitó- nőfcépző intézet fentartótestületc e. hó 8-án tartott gyűlésében a negyedik tanszékre Tiefeotháler Etelka oki. tanítónőt választotta meg. -Ezzel le van fejezve a tképzőintézet szervezése, a kellő számú tanerők meg- • vannak, s avégleges nyilvánossági jog most wem JöTfes”alatt. Marczius í8>-ki isteni tisztelet. A szat- rtnári rét templomban, vasárnap d. e. 9 órai kezdettel úrvacsorával egybekötött isteni tisztelet íartatik, a melyen a főgimnázium és a leányiskolák növendékei is részt vesznek. Isteni tisztelet végeztével míudakét iskolában ennlékünaepélyeket tartanak. jÁg. evangélikus *agyház. E lió 8 án alakult »neg Szatmáron az ág. cv„ fiók egyház amelyoek maetegy hOO tagja van. A közgyűlés, amelyet isteni tisztelet és urvacsora- lOsztás eiőzött meg, felügyelővé Szlávy Dezsőt, ■gondnokká Poszvék Nándort, pénztárossá Thurner Albertet és jegyzővé dr. Poszvék Ödönt .választotta meg, és elhatározta,- hogy egyelőre minden hónapban egyszer isteni tiszteletet tart Szatmáron. A SZÍNHÁZ. Akik a hullámelmélet tanát az ember- társadalom életének változásaiban megvalósulni vélik és az akció és reakció törvény- szerű egymásra következésének tételét kidomborodva látják a művészetek fejlődésében, — ezt az emberöltőt a realizmus ko- j rának nevezik. Szerintük Zola fellépésével I végétért a romanticismus reakciója és az uj I jelszavakkal, az uj emberekkel együtt életre kelt a realizmus. Zola egymagában nem csinálhatta meg az akciót; a realismust, már csak azért sem, ! mert Zola alapjában romantikus fantázia | volt. A Zolának bemagyarázott elveket követők sokkal ,színtelenebbek voltak annál, i hogysem egy uj eszmeáramlat bennük korszakot tudjon alkotni. Ezenkívül a haldokló romanticismus is igyekezett újabb és újabb •leijeit adni magáról. így lett kortársa Brieuxnek Rostand és igy vált bizonytalanná az irodalom uralkodó irányzata az uj akció küszöbén. Az elavult és haldokló reakció és az j uj, de erőtlen akció küzdelme foglalta le az j elmúlt pár évtizedet. E küzdelem lefolyása j I alatt mérkőztek meg egymással az eücnté- | tes irányok. Csakhogy ereje nem volt egyiknek sem. A vergődő romanticizmus vérszegény reflexiókat, a félreálizmus beteg pornográfiát adott nekünk. Ekkor termett a „Napkeleti királykisasszony“ : ez ennek a küzdelemnek a romantikája, — a sötétbe- hajló aranyszőke haj lemondó hangulatával. A reálizmust „A métely“ jelentené, de ebben csak naturalizmus van és nincs művészet és nincs irodalom. Ma már végétért ez a forrongás és a reálizmus félreuemértett elvei megteremtették az uj embereket. Még élnek azok, akik résztvettek az elmúlt évek küzdelmében, de többé nem alkotnak. Az uj akció nem lehet felemás, és azért megsemmisíti azokat, akik a múlt elveit kirdetik. Mindig idegenkedtem a tekintélyektől : most kénytelen vagyok elismerni az uj elvek tekintélyét. Az irodalmi iskolák a trösztök képét mutatták nekem : ezúttal osztályt kell alkotnom Bernstein, Kistemaekors, Bernard Shaw és társaik számára. Mert ezek az emberek a realizmus tekintélyét I jelentik és — bár egyik gondolatkörét nagy- távolságok választják el a másikétól, mégis: egyek ők a realizmusban, ami a jelen és ami a jövő. Brieux még csak reális érzékű ember, Maeterlinck már iró is egyúttal. Bernstein a kettő együtt, és azonfelül művész. Bern- steint ma sokan támadják, különösképen esztétikusok. Ezek a múlt esztétikusai. A görög művészetnek külön esztétikája volt, ép úgy a reneszánsznak, — ami leszármazott az előbbiből és a romanticismusnuk is. A realizmus uj esztétika : ezért idegen Bernsteinnak Aristoteles és Tuiue egyaránt. A görögök széptudományát nem az Aris- ■ totelesek, hanem aPhcidiasok csinálták. így j fog teremteni a realizmus uj Taineket. * Az első sikor a Baccarat volt, ezután jött Az ösztön, A tolvaj és egyebek. Ezúttal Sámson az aktuális. írója Bernstein, a legtöbb művészettel iró az uj emberek j között. Aki drámaíró, azután pszikológus és költő is egyúttal. Nem bírálom a Sámsont. Dicsérem. * A Sámsont előadták a mi színházunkban is. Nem merném azt mondani, hogy teljes sikerrel járt ez & próbálkozás. A Sámson előadásához az igaz művészetnek át- értése kell. Egyöntetű és általános átértés. Ezt az összjátékban és a rendezésben nem találtam meg. A főszerepet Vidor játszotta. Neki erénye az ambíció és az igyekezet. Hanem a sikerek nem a szorgalmához fűződnek. A hatás kihozása véletlen dolga nála és sokszor keresetlenül talál reá a megjátszás titkaira. Ezért bizh&tik Vidor a jövőjében. ö’or. Szatmári korcsmák. Bűnök és ragályok forrásai. Szatmár városáról megírtuk egy izbeo, hogy arra városok közé tartozik, amelyekben a kihágások legnagyobb számban fordulnak elő. A város közegészségügyi képe se túlságosan elragadó. Az előbbi bajokon még csak segit valahogy a csendőrség, amelynek erélyes tevékenysége már a múl
