Szatmár, 1908 (34. évfolyam, 2-51. szám)

1908-03-01 / 9. szám

S Z A T M A R 3 reménye negyvenezer korona, Vannak ezenkívül tízezer, hatezer, ötezer, továbbá több kétezer és ezer koronás és kisebb nyere­mények. Az összes nyeremény tárgyak értéke kilencvenezer korona. Ezeket a hazafiascélu sorsjegyeket minap küldte meg a bizottság vármegyénk közönségének, megyénk urhöl- gyreit pedig felkérték a sorsjegyeknek isme­rőseik körében való terjesztésére. Adóssága a magyarnak, hogy II. Rákóczi Ferencnek, az önzetlen hazaszeretet ez eszményképének szobra legyen s bizony restelkednünk kell, hogy ily későn hozzuk meg áldozatunkat a dicső Rákóczinak, aki hazájáért, a mi sza­badságunkért családi tűzhelyét, boldogságát s minden földi javát föláldozta. Tegyük jóvá a régi mulasztást. Hölgyeink! Járjanak elől jó példával! A sorsjegyek nyilvános húzása márciuk 15-én Budapesten a m. kir. lottó­igazgatóságnál (IX. kér., Vámpalota) lesz. A központi sorsjegyiroda Budapesten, IX., Bor- áros-tér 2., szám alatt van, ahol a hazafias ügy minden önkénytes munkatársát szivesen látják. Hiszszük, hogy fölhívásunk sok igaz magyar szívben kelt visszhangot és igen sokan a sorsjegyek vételével teszik lehetővé Rákóczi lovasszobrának mielőbbi fölállítását. A HÉT. Jó fiuk vagyunk mi magyarok. Csak kissé nehéz a fejünk. Tudniilik, amikor a magunk bajáról van szó.. És egy kicsit tü­relmesek vagyunk a hozzánk tapadó, kö­zénk furakodó élősdiek és kóklerek iráni. A függetlenségi párt a „nagy“ választás ide­jén teleszitta magát egy csomó önbizalom­mal és egy sereg kétes — politikailag kétes — uj elvbaráttal. Ezek aztán úgy bolyong­tak a párt ereiben, mint az influenza bacil­lus. Elbággyasztották, elálmositották. Azt tett vele a 67-es kormányzat, amit Bécs I akart. Végre ébredez az álmos óriás. És igazbk lesz mindazoknak, akik már régén figyelmeztetnek a koalíció veszedelmeire. Tessék elolvasni a Holló Lajos szer­kesztésében megjelenő félhivatalos kormány­lapot. A csütörtöki „Aggodalmaidat akár­melyik disszidens is írhatta volna. Beisme­rése mindama igazságoknak, tényeknek, amelyekkel a koalícióval való szakítás szük­ségét támogattuk. Mi történik a koalícióban ? „Minden megtörténik a függetlenségi párt gyöngitésére és aláásására és semmi sem történik a párt megerősítésére. Ami ódiuma csak van a kormányzatnak, azt mind a függetlenségi párt vállaira rakják ...JA kormányzati hatalom nemcsak barátságtalan, de szinte ellenséges indulattal fordul a füg­getlenségi párt felé ... az a kormányzat, amelyet, mint többség, a függetlenségi párt tart fenn. Valóságos vasgyürü képződik a függetlenségi párt köré, hogy a hatalom és a szövetkezés erejével összeroppantsa, többségétől megfossza“ ... De tovább is van: „a függetlenségi párt megdönthetetlen bizonyítékok alapján rájött, hogy az általa föntartott kormányzati rendszer kebelében a függetlenségi célok megbuktatására irányuló törekvés túlságosan kifejezésre jutott. Ezál­tal az együttműködés lehetőségének kapcsai bizonyára meglazultak és nagyon kétséges, hogy meg lehet-e azokat újból erősíteni !“ Ebből talán elég világos, mi a 67-es koalí­ció, és hogy mi a függetlenségi párt legelső és legfőbb kötelessége ! A VÁRMEGYE. Kinevezés. A vármegye főispánja Filep Imrét vármegyei kiadóvá nevjszte ki. Választók összeírása. A központi vá­lasztmány az uj tagok eskütétele és a kép­március 1 a bányahaszonbér és a bányatermelési ju­talék után a járadékadót két százalék­ban állapította meg. Az uj törvény érvénye ez évi jan. 1 -töl kezdődik. Bírák és ügyészek fizetésrendezése. Az adóreformmal egyidejűleg jelent meg és lépett érvénybe az 1908. évi VI. t.-cikk a bírói és ügyészi szervezet módosításáról. É törvény legnevezetesebb intézkedései: a YI. fizetési osztályba 150 táblai, törvény- széki és járásbirót, valamint ügyészt, a VII. fizetési osztályba 1000, a Vili. osztályba szintén 1000 törvényszéki é.s járásbirót s ügyészt, és a IX. osztályba 380 albirót és alügyészt soroz. A XI. fizetési osztályba sorozott aljegyzői állás megszűnik, s jövőre az összes aljegyzők, mint jegyzők a X. fi­zetési osztályba soroztatnak. Azok a jegy­zők, akik bírói képesítést szereztek, két év múlva évi 400 korona pótlékban részesül­nek. — E törvény ha nem is tekinthető a bírói és jegyzői kar sérelmes helyzetének orvoslásául kívánt megoldás gyanánt, némi­leg könnyít társadalmi és állami életünk legfontosabb tényezőinek méltánytalanul mostoha helyzetén. Sz at márvár megye a nagy Rákóczinak! Nagyarányú mozgalom indult meg a nagy Rákóczinak egy monumentális lovas­szobor alkotása iránt s gróf Andrássy Gyula és a nagynevű Rákóczi historikus: T h a 1 y Kálmán védnöksége alatt bizottság alakult, amely az eddig begyült alap kiegé­szítésére nyereményekben gazdag sorsjátékot rendez. Az egy koronás sorsjegyek főnye­sen elfelejtenem. Különben is mindig csak elégségesem volt belőle. II. Gróf Hortobágyi Jenő különösen azóta jött divatba a budapesti előkelő társasá­gokban, mióta közszájon forgott róla az az anekdota, hogyan nyugtatta meg szabóját, aki pár évi türelmes hitelezés után egyszer a fizetés eszméjét bátorkodott megpendí­teni a végtelenül elegáns és végtelenül el­adósodott fiatal főur előtt: — Kedves barátom, — mondta Horto­bágyi a derék férfiúnak — egy olyan em­bernek, aki oly előkelő és drága ruhákban jár, mint én, mindig nyugodten hitelezhet. A hitelező, aki különben egyike a fő­város legjobb szabóinak, végignézett a ki­tűnő gavallérnak valóban pompás ruháza­tán, — amit az természetesen vele csinál­tatott hitelbe, — s teljesen megnyugtatva távozott és szó nélkül hitelezett tovább. Különös dolog, de tény, hogy ez a mu­latságos kis eset, amelyet Hortobágyi szá­mos változatban szokott elbeszélni ismerő­sei körében, nagyon megnövelte a gróf népszerűségét. Az előkelő szalonoknak, amelyekben különben már régen otthonos volt, legkeresettebb vendége lett. A felsőbb körök szerepvivő gavallérjai kezdték utá­nozni a szeretetreméltó bohém öltözködését, sőt modorát is; — szóval divatba jött és divathőssé lett. Legfeljebb a lányos mamák éreztek ösztönszerü ellenszenvet az eladó­sodott gavallér iránt, de ez ellenszenvért bőven kárpótolhatta a mamás leányok ro- konszenve. Ez a Hortobágyi gróf, aki, mint a di­vat ismert zászlóvivője, természetesen azt a nézetet vallotta, hogy az úri ember a teljesen korrekt öltözködésnél kezdődik, egy miniszteri tanácsosáé estélyén, akinél mint vendég első Ízben jelent meg, megdöbbenve vett észre a sok, kifogástalan szabású szmokingba öltözött férfi közt egy fiatal embert, aki sakktáblaszcrüen kockázott pe­pita ruhát viselt. A ruha különben nagyon csinos volt s a szintén sakktáblára emlé­keztető nyakkendő különösen ízlésesen volt csokorra kötve, de a divat nagymestere mégis felháborodott amiatt, hogy valaki ilyen ruhában mer egy előkelő estélyen megjelenni s érthető izgatottsággá! tudako­zódott egy barátjától a kockás ismeretlen kiléte felől. — Balázsi Árpád a neve. Báró Balázsi Árpád. Összes ismerőseim közt a legoko­sabb és legbolondabb ember egy személy­ben. Okossága abban nyilváuul, hogy iga­zán rendkívül józan nézetei vannak minden kérdést illetőleg, bolondsága pedig abban, hogy nem látja be, miszerint ami elméleti­leg helyes, az a gyakorlatban szamárság. Hiszen nagyon igaza van abban, hogy a di­vat aprólékos szabályai ostobaságok, de hogy ezeket az ostobaságokat nem követi, az már ostobaság. Kitűnő családból való fiú, ezért a társaság elnézi különcködéseit, de azért ma este is mindenki nagyon vegyes * érzelmekkel látja az árva zakkót a szmó- kingek között. — Szóval ez az ur gyűlöli a divatot. Kár! ügy látom, tudDa öltözködni, ha akarna, mig a legtöbb ember csak akarna öltözködni, ha tudna, A divathős megcsóválta a fejét, majd homlokát összeráncolva eg}^ darabig merően nézett maga elé, aztán határozott hangon mondta a barátjának : — Pajtás, ezt az embert, ha segítsé­gemre lesztek, ki fogom gyógyítani a be­tegségéből. Még nem tudom világosan mi­lyen orvossággal, — de gondolkozom rajta. — Csak gondolkozz nyugodtan, kedves Jenő. Nem zavarlak ebben a ritka élve­zetben. III. Két hét múlva egy estélyen báró Ba­lázsi Árpád meglepetve látta, hogy minden jelenlévő fiatal ember az övéhez hasonló kockás ruhát és sajátkötésü kockás nyak­kendőt visel. Nem tudta mire vélni a dol­got s életében talán először érezte a zavart, amiről mindig azt szokta mondani a bará­tainak, hogy csak a kislelkü emberek tu­lajdonsága. Amint Balázsi belépett a szalonba, ne­hány gavallér azonnal hozzálépett. Horto­bágyi Jenő két kézzel ragadta meg az ét­kező jobbját. — Barátom, lefőztél. Eddig én szab­tam irányt egy bizonyos körben a divatnak, úgy látom ezután reád hárul ez a dicsőség

Next

/
Thumbnails
Contents