Szatmár, 1908 (34. évfolyam, 2-51. szám)
1908-03-01 / 9. szám
S Z A T M A R 3 reménye negyvenezer korona, Vannak ezenkívül tízezer, hatezer, ötezer, továbbá több kétezer és ezer koronás és kisebb nyeremények. Az összes nyeremény tárgyak értéke kilencvenezer korona. Ezeket a hazafiascélu sorsjegyeket minap küldte meg a bizottság vármegyénk közönségének, megyénk urhöl- gyreit pedig felkérték a sorsjegyeknek ismerőseik körében való terjesztésére. Adóssága a magyarnak, hogy II. Rákóczi Ferencnek, az önzetlen hazaszeretet ez eszményképének szobra legyen s bizony restelkednünk kell, hogy ily későn hozzuk meg áldozatunkat a dicső Rákóczinak, aki hazájáért, a mi szabadságunkért családi tűzhelyét, boldogságát s minden földi javát föláldozta. Tegyük jóvá a régi mulasztást. Hölgyeink! Járjanak elől jó példával! A sorsjegyek nyilvános húzása márciuk 15-én Budapesten a m. kir. lottóigazgatóságnál (IX. kér., Vámpalota) lesz. A központi sorsjegyiroda Budapesten, IX., Bor- áros-tér 2., szám alatt van, ahol a hazafias ügy minden önkénytes munkatársát szivesen látják. Hiszszük, hogy fölhívásunk sok igaz magyar szívben kelt visszhangot és igen sokan a sorsjegyek vételével teszik lehetővé Rákóczi lovasszobrának mielőbbi fölállítását. A HÉT. Jó fiuk vagyunk mi magyarok. Csak kissé nehéz a fejünk. Tudniilik, amikor a magunk bajáról van szó.. És egy kicsit türelmesek vagyunk a hozzánk tapadó, közénk furakodó élősdiek és kóklerek iráni. A függetlenségi párt a „nagy“ választás idején teleszitta magát egy csomó önbizalommal és egy sereg kétes — politikailag kétes — uj elvbaráttal. Ezek aztán úgy bolyongtak a párt ereiben, mint az influenza bacillus. Elbággyasztották, elálmositották. Azt tett vele a 67-es kormányzat, amit Bécs I akart. Végre ébredez az álmos óriás. És igazbk lesz mindazoknak, akik már régén figyelmeztetnek a koalíció veszedelmeire. Tessék elolvasni a Holló Lajos szerkesztésében megjelenő félhivatalos kormánylapot. A csütörtöki „Aggodalmaidat akármelyik disszidens is írhatta volna. Beismerése mindama igazságoknak, tényeknek, amelyekkel a koalícióval való szakítás szükségét támogattuk. Mi történik a koalícióban ? „Minden megtörténik a függetlenségi párt gyöngitésére és aláásására és semmi sem történik a párt megerősítésére. Ami ódiuma csak van a kormányzatnak, azt mind a függetlenségi párt vállaira rakják ...JA kormányzati hatalom nemcsak barátságtalan, de szinte ellenséges indulattal fordul a függetlenségi párt felé ... az a kormányzat, amelyet, mint többség, a függetlenségi párt tart fenn. Valóságos vasgyürü képződik a függetlenségi párt köré, hogy a hatalom és a szövetkezés erejével összeroppantsa, többségétől megfossza“ ... De tovább is van: „a függetlenségi párt megdönthetetlen bizonyítékok alapján rájött, hogy az általa föntartott kormányzati rendszer kebelében a függetlenségi célok megbuktatására irányuló törekvés túlságosan kifejezésre jutott. Ezáltal az együttműködés lehetőségének kapcsai bizonyára meglazultak és nagyon kétséges, hogy meg lehet-e azokat újból erősíteni !“ Ebből talán elég világos, mi a 67-es koalíció, és hogy mi a függetlenségi párt legelső és legfőbb kötelessége ! A VÁRMEGYE. Kinevezés. A vármegye főispánja Filep Imrét vármegyei kiadóvá nevjszte ki. Választók összeírása. A központi választmány az uj tagok eskütétele és a képmárcius 1 a bányahaszonbér és a bányatermelési jutalék után a járadékadót két százalékban állapította meg. Az uj törvény érvénye ez évi jan. 1 -töl kezdődik. Bírák és ügyészek fizetésrendezése. Az adóreformmal egyidejűleg jelent meg és lépett érvénybe az 1908. évi VI. t.-cikk a bírói és ügyészi szervezet módosításáról. É törvény legnevezetesebb intézkedései: a YI. fizetési osztályba 150 táblai, törvény- széki és járásbirót, valamint ügyészt, a VII. fizetési osztályba 1000, a Vili. osztályba szintén 1000 törvényszéki é.s járásbirót s ügyészt, és a IX. osztályba 380 albirót és alügyészt soroz. A XI. fizetési osztályba sorozott aljegyzői állás megszűnik, s jövőre az összes aljegyzők, mint jegyzők a X. fizetési osztályba soroztatnak. Azok a jegyzők, akik bírói képesítést szereztek, két év múlva évi 400 korona pótlékban részesülnek. — E törvény ha nem is tekinthető a bírói és jegyzői kar sérelmes helyzetének orvoslásául kívánt megoldás gyanánt, némileg könnyít társadalmi és állami életünk legfontosabb tényezőinek méltánytalanul mostoha helyzetén. Sz at márvár megye a nagy Rákóczinak! Nagyarányú mozgalom indult meg a nagy Rákóczinak egy monumentális lovasszobor alkotása iránt s gróf Andrássy Gyula és a nagynevű Rákóczi historikus: T h a 1 y Kálmán védnöksége alatt bizottság alakult, amely az eddig begyült alap kiegészítésére nyereményekben gazdag sorsjátékot rendez. Az egy koronás sorsjegyek főnyesen elfelejtenem. Különben is mindig csak elégségesem volt belőle. II. Gróf Hortobágyi Jenő különösen azóta jött divatba a budapesti előkelő társaságokban, mióta közszájon forgott róla az az anekdota, hogyan nyugtatta meg szabóját, aki pár évi türelmes hitelezés után egyszer a fizetés eszméjét bátorkodott megpendíteni a végtelenül elegáns és végtelenül eladósodott fiatal főur előtt: — Kedves barátom, — mondta Hortobágyi a derék férfiúnak — egy olyan embernek, aki oly előkelő és drága ruhákban jár, mint én, mindig nyugodten hitelezhet. A hitelező, aki különben egyike a főváros legjobb szabóinak, végignézett a kitűnő gavallérnak valóban pompás ruházatán, — amit az természetesen vele csináltatott hitelbe, — s teljesen megnyugtatva távozott és szó nélkül hitelezett tovább. Különös dolog, de tény, hogy ez a mulatságos kis eset, amelyet Hortobágyi számos változatban szokott elbeszélni ismerősei körében, nagyon megnövelte a gróf népszerűségét. Az előkelő szalonoknak, amelyekben különben már régen otthonos volt, legkeresettebb vendége lett. A felsőbb körök szerepvivő gavallérjai kezdték utánozni a szeretetreméltó bohém öltözködését, sőt modorát is; — szóval divatba jött és divathőssé lett. Legfeljebb a lányos mamák éreztek ösztönszerü ellenszenvet az eladósodott gavallér iránt, de ez ellenszenvért bőven kárpótolhatta a mamás leányok ro- konszenve. Ez a Hortobágyi gróf, aki, mint a divat ismert zászlóvivője, természetesen azt a nézetet vallotta, hogy az úri ember a teljesen korrekt öltözködésnél kezdődik, egy miniszteri tanácsosáé estélyén, akinél mint vendég első Ízben jelent meg, megdöbbenve vett észre a sok, kifogástalan szabású szmokingba öltözött férfi közt egy fiatal embert, aki sakktáblaszcrüen kockázott pepita ruhát viselt. A ruha különben nagyon csinos volt s a szintén sakktáblára emlékeztető nyakkendő különösen ízlésesen volt csokorra kötve, de a divat nagymestere mégis felháborodott amiatt, hogy valaki ilyen ruhában mer egy előkelő estélyen megjelenni s érthető izgatottsággá! tudakozódott egy barátjától a kockás ismeretlen kiléte felől. — Balázsi Árpád a neve. Báró Balázsi Árpád. Összes ismerőseim közt a legokosabb és legbolondabb ember egy személyben. Okossága abban nyilváuul, hogy igazán rendkívül józan nézetei vannak minden kérdést illetőleg, bolondsága pedig abban, hogy nem látja be, miszerint ami elméletileg helyes, az a gyakorlatban szamárság. Hiszen nagyon igaza van abban, hogy a divat aprólékos szabályai ostobaságok, de hogy ezeket az ostobaságokat nem követi, az már ostobaság. Kitűnő családból való fiú, ezért a társaság elnézi különcködéseit, de azért ma este is mindenki nagyon vegyes * érzelmekkel látja az árva zakkót a szmó- kingek között. — Szóval ez az ur gyűlöli a divatot. Kár! ügy látom, tudDa öltözködni, ha akarna, mig a legtöbb ember csak akarna öltözködni, ha tudna, A divathős megcsóválta a fejét, majd homlokát összeráncolva eg}^ darabig merően nézett maga elé, aztán határozott hangon mondta a barátjának : — Pajtás, ezt az embert, ha segítségemre lesztek, ki fogom gyógyítani a betegségéből. Még nem tudom világosan milyen orvossággal, — de gondolkozom rajta. — Csak gondolkozz nyugodtan, kedves Jenő. Nem zavarlak ebben a ritka élvezetben. III. Két hét múlva egy estélyen báró Balázsi Árpád meglepetve látta, hogy minden jelenlévő fiatal ember az övéhez hasonló kockás ruhát és sajátkötésü kockás nyakkendőt visel. Nem tudta mire vélni a dolgot s életében talán először érezte a zavart, amiről mindig azt szokta mondani a barátainak, hogy csak a kislelkü emberek tulajdonsága. Amint Balázsi belépett a szalonba, nehány gavallér azonnal hozzálépett. Hortobágyi Jenő két kézzel ragadta meg az étkező jobbját. — Barátom, lefőztél. Eddig én szabtam irányt egy bizonyos körben a divatnak, úgy látom ezután reád hárul ez a dicsőség
