Szatmár, 1908 (34. évfolyam, 2-51. szám)
1908-12-13 / 50. szám
2 decz. 13. SZÁTMÁR uralmának éérdekeit szolgáló kleriká- lizmusnak megerősítésére elérkezettnek látták az időt régi eszményüknek, a „Regniun Marianum“-nak, Mária országának magyar földön való megvalósítására : És ha a klerikális papuralmi törekvésükben hajótörést szenvedne is, ez időszerint bár holt bizonyos, hogy minden polgárnak lelkét nem bírjuk a szüzmáriás zászló alá hajtani — úgy áll a dolog, hogy a katholikus egyházat régi kiváltságainak megtoldásával sikerül annyira meg- erősiteniök, hogy az 1848. XX. t. c. tökéletes megvalósítását eleve kizárja, a felekezetek közti jogviszonosság és egyenlőség benne lefektetett elvén érvényesülésének határozottan útját vágja. Egyetlen eszközük erre a katholikus autonómia, melyről a törvényjavaslat a kultuszminisztériumban állítólag már készen áll s csak az országgyűlés elé leendő beterjesztésre vár. Bár a vallási és tanulmányi alap az 1848. XX. t. c. szellemében nemcsak a katholikus egyház igényeinek kielégítésére szolgáló fedezetet képezné, mégis a kath. autonómia, — a kiszivárgott hírek szerint — úgy van tervezve, hogy az egyetemi alap kivételével a nevezett alapok is a régen nyert javakkal együtt kimegy az állam kezeléséből és tisztán a katholikus egyház rendelkezésére fog állani s az állam a miként való felhasználására fog felügyeletet gyakorolni. Ily módon mint egy három milliárd korona értékű vagyon felett fog végérvényesen rendelkezni, s a kath. egyház — bár látszólag az autonómiával függetleníteni akarja ma- ! gát a római szentszéknek befolyása ellen — éppen a kath. autonómia révén oly erőforrás birtokába jut, amelynek ellensúlyozására minden más felekezet képtelen. Nem csoda hát, ha viszont a protestánsok az Apponyi gróf miniszteri székbe lépésével, úgyis, mint protestánsok, úgyis mint magyar állampolgárok, nehéz időknek fejükre való el következését látták. Működése ideje alatt — ha önmaga saját hatáskörében nem munkál is közre — a merészen dolgozó s eszközeiben nem válogatós klerikalismus elsepri az előző évtizedek minden liberális alkotását. Aggodalmuk még nem vált valóra, de az egymásra torlódó jelek mellette bizonyítanak. A kultusz minisztériumnak a tanítói kongrua kiosztásakor éreztetett tüszurásai, apró méltánytalanságai a vegyes házasok erkölcsi érzetét sértő pápai bulla, socialis és jótékonysági egyesületek elkatholizálása, a megyés püspökök papuralmi basáskodása, s végül a néppárt legutóbbi kirohanása, a protestánsok feltevésének adnak igazat. Álltalánossá vált protestáns körökben a megtámadottságnak, a ki- hivottságnak érzete. Elsőrangú kötelessége önfentartási érdekké vált a felekezeti jogegyenlőség biztosítása. Dalok az utcáról. í. Egy sáppadt arcú, vézna kis legény Imádkozik az utca szögletén; Kér valamit a szent Isten nevében, Egy szép ruháju ur jön arra éppen. A gyermek most kinyurtja kis kezét És szól: „Fázom. Ma sem volt még ebéd! Apám s anyámat nem láttam soha, Én hozzám a sors nagyon mostoha!“ Ninc6 apró pénzem ! mond a büszke ur. A gyermek néz utána szótlanul, S gondolja, lehet nála mennyi kincs, Pedig . . . szegénynek egy fillérje sincs, 1 II. Takarékpénztár ! És megállnak ketten : Gubás paraszt és egy „nagyságos“ ur. A mint a lépcsőn fölfelé haladnak, Mogorván szól ez a gubás parasztnak S ő félre lép előle szótlanul. Takarékpénztár ! És belépnek ketten : Gubás paraszt és a „nagyságos“ ur. Mig az pénzét számlálja ezrivel, Nagyságos urnák mondják : „nincs hitel!“ ó megy most hátul busán . . . szótlanul. Monoky 8ándor. Igaz mese. — Irt*: Puskás Károly. — Bér Pali nagyon jó fiú volt, egy kicsit már túl a harmincon, hanem azért még szép, hatalmas, férfias termetű. Arról volt nevezetes, hogy húsz éves kora óta minden évben vőlegény lett és igy a mostani menyasszonya — az egyszerű falusi tanítónő — már tizenegyedik Isten kegyelme s az ő határozatlarsága folytán. Épen tegnap találkoztam Bér Palival és gratulálni akartam neki. Ő szinte sejtve célomat, csak annyit mondott: „Már vége.“ Természetesen az ok volt az első, ami után érdeklődtem; miért tett le a szándékáról. Nagyon őszintén beszélt a fiú. Elmondta, hogy nagyon szereti Jolánt, de — nem ilyet akar. — Tudod, úgy történt, hogy tegnapelőtt nála voltam. Épen az esküvő napját akartuk meghatározni; a kezét fogtam és nagyon, nagyon boldognak éreztem rr.agamat. Ismerted Kabos Irént, a legelső mer.yasszonyomat; tudod, hogy már meghalt ő s, a gyermeke is, de azért kötelességemnek tartottam, hogy E célra egymásután teremti mega protestáns egyház a maga szervezeteit olyikat az egyházi jelleg mellőzésével. Ilyenek a Vallás Egyenlőségi Szövetség, a Kálvin Szövetség stb. A melyek mind a fennti cél mun- kálására hivatvák. De a protestantizmusnak eme defensirájában ez idő szerint még nincsen semmi rendeszer, nincsen semmi határozott egy célra törekvés. Hogy történhetnék az meg különben, hogy hívei az egyházi javak államosításának és mégis egyházaik minduntalan az államsegélyt veszik igénybe. Ennek évi összege átlag 7 millió korona. Jövőre a protestánsok egyházpolitikája csak egy lehet, a sekularizació, mert nekiek önként és nem a társadalmi berendezkedés kényszere alatt keli belátniok azt, hogy ők első sorban magyarok és csak azután protestánsok. És na ilyenek, akkor szívós kitartással követniök kell ezt a politikát, mert mi lesz azzal az álammal, mely mindenét a felekezetek közt osztja szét! ? A HÉT. A győri eset (érdemes megjegyezni, hogy ilyen is van!) hullámgyürüi mintha elsimulnának. A napok telnek; az idő minden sebet begyógyít, sok mindent elfeledtet. Pláne akkor, ha bevalljam Jolánnak a bűnömet. És elmond- | tam. — Ő megbocsátott. Forró csókok és a legmelegebb ölelés j volt a jutalmam az eltávozáskor — őszinte- ! ségemért. Tegnap véletlenül nagyon korán mentem j hivatalomba s azon járt az eszem, hogy Jolán nagyon szerethet, ha csakugyan meg I tudott bocsátani. Mondanom se kell, hogy semmit se tudtam dolgozni; folyton az én uj, jövő világomról ábrándoztam. A délelőtti postával levelem jött. Mindjárt megismertem a Jolán írását és reszketve gondoltam rá, hátha megbánta a megbocsátást. Nem akarom a levél tartalmát felolvasni, csak annyit mondok, hogy ő is egy bűnét vallja be; azért ir levelet, mert nem merte szóval megmondani. A végén azt írja: — „Ugy-e Palim, maga is megbocsát ?“ Láthatod, hogy Jolán nem lehet az enyém, ha én vétkeztem is, ő neki nem lett volna szabad ... ... Igazad van Pali! De azért ird meg Jolánnak, kogy nagyon szeretted! ! és lijé : nagy : választékban HOLLÓ SÁNDOR hol mindenféle arany és ezüst-órák, ékszerek, látszerek, gramofonok és le- mezek feltűnő olcsó árban beszerezhető. órás- és ékszerésznél (ni J fivitásolc gyorsan as pontogan esv.lsö'zöltet u e 3c.