Szatmár, 1908 (34. évfolyam, 2-51. szám)

1908-10-25 / 43. szám

2 8ZATMÁE okt. 25 nélkül megszüntethetek volnának egy borfogyasztási és értékesítő szövetkezet felállításával, mert ez által a kivitel akadályai elháríthatok lennének, lenne ugyanis helyünk, ahol kiki bortermését elhelyezhetné s igy összehordható lévén egy helyre a különböző helyeken ter­melt bor, idegen kereskedő szükségle­tét egy helyen elégíthetné ki. Ily módon állandóan közvetlen összeköttetésben le­hetne állani pezsgő, cognac-gyárakkal, bornagykereskedőkkel, mert hiszen egy helyen állandóan mindig állana annyi bor redelkezésre, hogy szükséglete ki­elégítést találna ; ily módon aztán nem lévén borunk csak a helyi piacra szo­rítva, mi szabhatnánk meg borunk árát; úgy, hogy tőke, kamat, az előállítási költség s a munka gyümölcse mind megtérítést nyerne. Ellenkező esetben még megérjük azt az időt is, hogy mi fogunk fizetni, hogy a mustot elvigyék ! Érintkezésbe lépünk egy már meg­alakult ily tárgyú szövetkezettel, a ki­vitelt és a részletkérdések megvitatása s a felvilágosítások megadása céljából. Amint ezekről kellő időben értesítve leszünk, e kérdésié még visszatérünk; mert hiszen igazán itt az ideje, hogy a must kellő elhelyezéséről és értékesí­téséről gondoskodjunk. Ellenkező eset­ben a gazdálkodásnak e legszebb ága, legalább is nálunk ki fog veszni, mert nem hiszem, hogy sokan legyenek olya­nok, akik a szőlőművelésére minden évben reá fizessenek csak azért, hogy elmondhassa, mily szép is a szőlőmű­velés ! A Széchenyi-társulat ünnepén. Árvák vagyunk. Apátlan-anyátlan, test- vérteleu árvák. Apáinktól ott szakadtunk el valahol a turáni átkon ; véreinktől a Volga táján váltunk meg. Régen, nagyon régen. Ezer évnél is régebben. Azóta nincs faj­rokonunk, nincs jóbarátunk. Magunk vagyunk és — az ellenségeink. Hanem ezek szép számmal, Nem is olyan messze tőlünk. Csak itt a szomszédban. Sőt nem kell addig se mennüuk. Itthon is vannak; a saját portán­kon. A tóttól kezdve el a horvátig. Pánszláv, pángermán, pánromán; szép sorjában; körös­körül, Mindnek van álma; mindnek van vágya. Az álmuk, a vágyuk különböző. Egy­ben azonban most jóbarátok ; öntudatosan, vagy öntudatlanul: szövetségesek. Van egy akadályuk és van egy céljuk. Az akadály m i vagyunk ; a cél a m i elpusztításunk ; földről elsöprésünk. Egyszer már megpróbálták; nyíltan, fegyveresen, mell mell ellen. Nem sikerült. Nem ők vertek le, mi vertük le őket. Az ö fegyvertényeik csak saját magukat bélye­gezték meg. — Ami azután történt, abból tanulhattak volna. A mi bukásunk az ő bu­kásuk is volt; a mi feltámadásunk az ő fel­támadásuk is. Szent István koronájával esett vagy állt pánszláv, pángermán, pánromán. Tanulhattak volna. Nem tanultak. Álmokat álmodnak most ! is. Nagy-Germániáról, Nagy-Szláviáról és j Dákó-Romániáról. És küzdenek ellenünk, j Néha nyíltan, legtöbbször titokban, orvul. ! Nem karddal, hanem írással és szóval. Küz- i denek a magyar szellem, a magyar kultúra j ellen. Kiszorítják maguk közül és fejlesztik a magukét. Fanatikusan és szünet nélkül. Körülveszik a gyermeket; elbástyázzák a magyar szó ellen. Ez a legbiztosabb módja annak, hogy a magyar kultúra szele ne csapja meg őket. Községet alkotnak a köz­ségben ; társadalmat a társadalomban, amely saját bálványait imádja, saját eszméit dédel­geti. Pénzük van; kapják. Egyik a „Ligá“- tól, másik a „VereinMól. így állítanak fel népkönyvtárakat, alkotnak és tartanak fent egyesületeket. így nevelnek maguknak har­cosokat, nekünk ellenségeket. így harcolnak ellenünk a kultúra fegyvereivel. Tehát küzdenünk kell nekünk is. gyan? Államilag és társadalmilag. Az állam küzdelmét nemzetiségi politikának hivják. Csakhogy, sajnos, nálunk nincs nemzetiségi politika. Céltudatos, következetes törtetés szilárd célpontok felé. A mi nemzetiségi politikánk tapogatózás; kísérletezés. Célunk van; eszközeink nincsenek. Ha vannak is, válogatunk bennük; eldobjuk, felvesszük őket. Nincs a használatukban következetes­ség. Tudjuk, hogy darázsfészkekbe nem le­het puszta kézzel nyúlni; de felperzselni sem merjük őket. Az állami küzdelem ezért nem vezethet eredményre. Legalább is teljes és gyors eredményre nem. A társadalomnak szövet­séges társul kell sietnie. Szövetkezni; egye­sületeket alkotni. Kultur-egyleteket, magyar egyleteket, melyek jelszava: „nyelvében él a nemzet.* Régi jelszó, igaz jelszó. A nyelv a kul­túra áramlásának csatornája. De gátja is. Magyar nyelv: magyar kultúra; idegen nyelv: idegen kultúra, A nyelv nemcsak összeköti, de mindennél jobban el is választja az em­bereket. Nemzetiségeink nagyon jól tudják ezt. Nyelvek terjesztése: fegyverük a térfogla­lásban. Hány fajmagyar község esett már ennek áldozatul ! Ezt az igazságot kell vallanunk nekünk is. Ennek tudatában kell cselekednünk. .És pártolnunk kell minden törekvést, mely a nemzetiségi tenger magyar szigetecskéit magyarokul akarja fenttartani. Másrészt pártolnunk kell minden törek­vést, mely az ellenséges területre a m a- g y a r szóval akar behatolni; a m a g y a r kultúrával, hódítani. Amely magyar könyv­tárakat állít, magyar gyermekmenhelye­Haladunk a korral I — Franciából. — (Szin: Előkelő magánlakás, amelybe éjnek idején betörők hatoltak s épen fosz­togatni készülnek. A szőnyegen feszitő ru­dak, álkulcsok s mindenféle más szerszám van szétszórva.) Első jelenet. A betörők feje: (Leveti felöltőjét; szalon ruhában van, ragyogóan fehér inggallérral és kézelővel; gomblyukában egy szál gardénia): Teljes számban vagyunk ? Senki sem maradt el útközben? Akkor kezdhetjük! Első betörő (gyönyörködik a pompás bútorzatban s a tüzmentes szekrényben): Jó fogás! A főnök (szigorúan): Miféle kaszárnyakifejezések ezek ? 1 Nem tud illendőbben beszélni? Becsület­szavamra, nem tudom, hol képzeli magát.. Első betörő (zavartau): Kicsúszott a számon ... A főnök : Máskor vigyázzon a szájára, kedves barátom. Magának egyáltalában megbotrán­koztató kiszólásai vannak, amelyek csak alsóbbrangu tolvajoknál bocsáthatók meg. Második betörő : A vezérnek igazsága van ! A főnök : Mi itt egy világfinak a lakásán vagyunk. Bizonyos mértékben meghívott vendégeknek kell magunkat tekintenünk s ennek meg­felelően viselkednünk. Az úgy se túlságosan kellemes, ha valakit kifosztanak; legalább az a vigasztalása legyen meg, hogy nem csirkefogók fosztották ki! A betörők: Nagyon jól beszél! A főnök : Ezt már ezerszer elmondtam Önöknek s nem szűnöm meg minden alkalommal is­mételni. Mi nem külvárosi csirkefogók va- i gyünk. Mi betörök vagyunk; azaz bizonyos fajtája a felügyelőknek, akik váratlanul megjelenünk a gazdagok palotáiban, hogy eleraeljük felhalmozott kincseik fölöslegét. (Élénk helyeslés.) Ne zajongjatok nagyon, gyermekeim, mert bármely pillanatban jöhet valaki. Egy betörő: — Például a rendőrség. A főnök: Valóban: akárki. De ne feledjétek sem­mi körülmények között, hogy erőszakns eszközöket sohse szabad alkalmaznunk. Ta­pintat, gyöngédség, alkalomadtán humor, de erőszak soha! Első betörő : Hol kezdjük ? A főnök: Természetes, hogy a szekrényen. Emil és maga János legyenek szívesek nesztele­nül és lehetőleg kíméletesen kinyitni. Emil. A frakban zseniroz egy kissé. Szeret­nék ingujjra vetkőzni. Etneli--az étvágyai és a testsúlyt, niegszrm- teti a köhögést, váladékot, éjjeli uzadást. Tüdőbetegségek, hurutok, szamár­köhögés, s-krofulozis, influenza ellen számtalan tanár éa orvos által naponta ajánlva. Minthogy értéktelen utánzatokat is kínálnak, kérjen mindenkor „Roche“ eredeti csomagolást. ßß Eoehe íé Kapható orvosi rendeletre a gyógyszertárak­ban — Ára üvegenkint 4.—korona. F. fSoffmann-La Roche & Co. Basel (Svájc)

Next

/
Thumbnails
Contents