Szatmár, 1908 (34. évfolyam, 2-51. szám)

1908-09-13 / 37. szám

2 a Z A T M A R szept. 13 Akkor mindjárt nagy összeg ütő- ; dik le jelenlegi, főleg osztrák behoza- j tálunkból, mig kivitelünk ugyancsak | Ausztriával szemben alig fog meg- csappani, mert e kivitel oroszlánrész- ben gabonanemüekből és lisztből áll j (91 ‘1 millióból Ausztriába jut 83*1 millió kor. értékű), tehát oly cikkekből, j melyekre nézve Ausztria talajviszo- : nyainál fogva idegenbe van utalva s 1 melyeket legelőnyösebben csak tőlünk szerezhet be. ... Ha majd ilyen módon itthon marad a sok millió, nem kell kipusz­tulástól félteni nemzetünket. Székhely kérdés. (V.) Egyik nagykárolyi laptársunk fog­lalkozik a megyének és városnak a megye- székhely visszahelyezése tárgyában meg­indított mozgalmával. A nélkül, hogy a „félhivatalos“ cikkének indító okát keres­nék, pedig azt joggal tehetnök, rövidesen csak annyit kívánunk megjegyezni, hogy ismét beigazolást nyert, hogy „egy szolga nem szolgálhat két urat“, nem' szolgálhat különösen úgy, hogy mindkétiszolgálat és- kenyeretadó meg legyen elégedve szolgá­jával. Mert ha egyiknek viseli jobban gond­ját „másik“ haragszik, ha a „másikat“ be- cézgeti jobban, az „egyik“ neheztel meg. Az őszinte, nyílt, egyenes állásfoglalás pe­dig az ily kettős szolgálat mellett felette nehéz és nyaktörő. Azt mondja e cikk, hogy a székhely kérdésnek bolygatása nem időszerű. Ezzel szemben röviden constatálni kívánjuk, hogy ha a székhely kérdése valamikor megoldható, úgy csak épen most vihető keresztül, mikor a választási reform életbe léptetése alkal­mával megye kikerekilések lesznek, mikor a választókerületek újonnan lesznek be­osztva. Vádolnak bennünket azzal is, hogy a mozgalmunkkal megszegtük a paktu­mot. E „pactum“ története a következő: boldogult gróf Károlyi István, hogy kibé­kítsen bennünket, egy szükebbkörü társa­ságban itt Szatmáron, tudva, hogy e miatt sokan, tahin mindenki haragszik már, szóba kozta a megye székhely kérdését, s azt a kijelentést tette, hogy a két rivális város hagyjon fel a folytonos ellenségeskedéssel, kössön „pactumot“, ő kidolgezott már egy javaslatot, melyszerint Szatmár is kap me­gyeszékhelyet, Károlynak is megmarad, vagyis más szóval a „kecske is jól lakik, a káposzta is megmarad“, csak ne bolygas­sák e kérdést a választói reform megoldá­sáig. Tudatában annak, hogy a mai poli­tikai világot a paclumok kormányozzák, a ; „pactumot“ megkötöttük, s á!lőttük is be­csületesen egészen addig, mig Nagykároly város a pact rmot meg nem szegte; állottuk addig, mig Nagykároly azzal a nem cseké­lyebb kívánsággal állott elő, hogy vitessék át a törvényszék is Károlyba, vagy lega­lább annak egy része ott leljen meleg ott­hont. Ezzel a paktum meg lévén szegve, mi joggal léphetnénk a cselekvés terére, annyival is inkább, mert küszö­bön a választói reform, s igy a pactum megvalósithatásának feltétele is bekövetke­zett. De tehetjük mi ezt annyival is inkább, mert mi s velünk a megyei bizottsági ta­gok nagyon nagy része nem kívánunk tu­lajdonképen rogyebet, mint egy már nagyon régen hozott megyei határozat vég­rehajtását. Valamikor réges régen ugyanis a vármegyei közgyűlés úgy hatá­rozott, hogy a székhely Szatmárra viendő vissza. Ez a határozat jogerős, ha valame­lyik fél kívánja, végrehajtandó. Miután pe­dig egyik fél kívánja a határozat végrehaj­tását végrehajtandó az, ha a másik fél meg »s pukkan mérgében; végrehajtandó annyi­val is inkább, mert a kifogásolási joga a miniszternek a határozat meghozatalától : számi tolt (> hónap eltelte után megszűnt. Végrehajtandó annyival is inkább, mert ha egy jogerős határozat végre nem hajtható, mi értelme és célja van a megyei közgyű­lés határozathozatal iránti jogának. Ily körülmények között kérdés tárgyát képezheti az, hogy ha e .tárgyban már ha­tározat van, mi célja van a megyei bizott­sági tagok ismételt megszavaztatásának ? Tulajdonképen semmi s ha mégis meg­történt, az áthelyezést kérő iv aláírása ál­tal, ez csak azért történt, mert az egyik fél, s ez nem mi vagyunk, azt tartja, hogy e határozat hozatala oly régen történt, hogy már talán nem is igaz! Hátha azóta vál­toztak a viszonyok ? Hátha azóta úgy meg­szerették Károlyt a bizottsági tagok, hogy már nem is éreznék jól magukat Szatmá­ron. Sietüuk megnyugtatni a kételkedőket, hogy e téren nincs változás, mert a megyei bizottsági tagok három negyedrésze inár aláírta a székhelyet Szatmárra áthelyezni kérő ivet. Itt van tehát a cselekvés ideje; s ha egyszer a cselekvés mezejére iéptünk,' vissza ne lépjünk; ne térítsen vissza attól még a nagykárolyi „félhivatalos“ sem, mert „szemérmes koldusnak üres a tarisz­nyája !“ A HÉT. . . , Keselyük keringenek a déli égen. Nem lehet kivenni: sas-, vagy dögészkese­A démon. — Irta: 8. Sándor. — Nem rég történt.... Augusztus vége felé járt az idő... Biliary Pista szüleivel a verandán ült. Beszélgettek ... (Egyetlen gyermeke volt ö a boldog párnak.) Most is róla folyt a beszéd ... Annái is inkább, mert hisz itt az uj iskolai év 1 — „Édes fiam, — mondotta a mindig jóságos s szelíd tekintetű anyja — megfoghatatlan előttem, miért nem akarsz te visszamenni a kadét­iskolába ? Pedig te szerettél, mennyire sze­rettél ott lenni! ?“ — Oh anyám, megint az a régi nóta; hagyd el kérlek, egyebet se ... — válaszolt a fiú olyan hangon, mint aki biztosan tudja, hogy az lesz, amit ő akar ... Meg kell adni, nagyon el volt kényez­tetve. Dehát egyetlen gyermek, fiú s hozzá szép... De még milyen szép barna! Persze csinosan is járt, hiszen a szüleinek módjá­ban állott! Még csak 17 éves s a leányok már is csak úgy bolondulnak utánua ! A szülők mindig engedtek a gyermek akaratának. Pistának pedig az volt a szán­déka, hogy ő mindenáron ** városba megy kereskedelmi iskolába.... Hej pedig, ha i előre láttak volna ! V * * * Gyönyörű holdvilágos, csillagos augusz­tusi este.... Bihariék sötét fenyvessel ko- szoruzott szép villája alaktalan, komor kísérteiként tűnik elő az est homályából... Már későre jár az idő ..., Homályos lámpa fény szűrődik át a fenyves fáin ... A Pista szobájából jön ... Már alszik mindenki, csu­pán ő van ébren ... Figyelve néz körül, hallgatódzik. — majd izgatottan tép fel egy fiókjából elővett levelet s kezdte olvasni: Budapest, 1907. aug. 29. Édes Pistikém! Kedves kis barátom! Értesítelek, hogy holnap most már min­den bizonnyal **-városba érkezem! A „Rá­kóczi“-ba kaptam helyet, ott lesz külön szép lakásom is !... Ékes Pistikém, jössz-e? Örömmel, tárt karokkal fogad Iréned.“ ... Elolvasta és nyugalomra tért... Álmodott... Megjelent előtte az a csoda­szép démoni alak ... Aki őt Pesten egyre csalogatta, egyre kisértette ... Aki miatt neki el kellett buknia a vizsgán ... Azt ál­modta, hogy Pesten van megint... Ott, együtt Irénnel... Folyik a pezsgő... A szemébe néz a leány, azzal a „tengerszem“ két szemével, amely előtt nem csak ez a gyermek-ifjú, de még különbek is rendre dőlnek ... Riszegszi tekintetét, amelyben egy egé3z pokol démoni tüze lángol. S ismét egyedül találja magát. Ismét rászedte őt a leány! Nem baj, ha ma nem, hát majd holnap, de az enyém leszel. S igy álmodott ő tovább. S a Pista szülei is nyugodtan aludtak. Talán álmodtak is. Haj, ha megálmodtak: volna, hogy azt a szelid, bárány arcú fiút mint csalja egy démonnak csábos varázs­hatalma ? Hogy mire költöttő annyi pénzt? (Vége köv.) A szatmár-németi-i összes iskolák nagytekmtetü Igazgatói által az 1908 9. tanévre előirt iskolai könyvek, használt- és uj állapotban, valamint: szótárak, térképek, hangjegyek, körzők, rajztömbök, füzetek és táskák minden iétező kivitelben a legelőnyö­sebben nálam szerezhetők be. ................ — Kész szolgálattal és hazafiul tisztelettel: ~t.— — könyváruháza, ——Z Szaímár-németi, zennmüraktára- és papil'kereskedése, a ref. gimnáziummal szemben, a kir. kath. gimn. közelében. WE1SZ ZOLTÁN Üzleti évi jövedelmem egy megállapított hányadának jótékonycélra való fordítása folytán, a szegényebb sorsú érdem tanulók — az illető intézet utján — általam is anyagi segélybenrészesülnek. r---------------------

Next

/
Thumbnails
Contents