Szatmár, 1908 (34. évfolyam, 2-51. szám)
1908-08-23 / 34. szám
XXXIV évfolyam 34. szám. EtT Szatmár, 1908. aug. 23. FÜGGETLENSÉGI ÉS 48-AS POLITIKAI LAP. ^ ELŐFIZETÉSI AB : Helyben : Vidéken : sa évre 4 kor. Egész évre 6 kor. Egyes szám ára lO fillér. A b a k s i 8. Nagy élvezettel olvastam a Török- országi események hírét. Egy pusztulásnak indult nép megújhodása megy végbe szemeink előtt. Az emberi szabadság, a testvériség, egyenlőség igéi egy századdal elkésve behatoltak a török nép fatalizmussal és konzervativizmussal átitatott leikébe. A „beteg ember“ talpra áll. Élni akar. És úgy látszik élni is fog. Önmagának is, az emberiségnek is. Ezen vonatkozásai is érdekesek a megfigyelőnek. Tanulhatunk ebből is. De még többet az elmúlt világ összeomlásából. Ahogyan egy szempillantás alatt szétfutottak a kegyencek és miként lett vége nagy kapzsisággal, ravaszsággal és sok bűn árán összeharácsolt vagyonuknak és évtizedek óta megtartott mindenhatóságuknak. Megszöktek a Melkeme testvérek, a dohányjövedék zsarolói. Riza pasánál, a volt hadügyminiszternél 120000 fontot (2.750000 koronát) foglaltak le. — Az általa elsikkasztott összegeket 11,500000 koronára becsülik. Zekki pasánál 1.600,000 koronáról szóló banknyugtát találtak. Rahmi pasánál négy millió korona készpénzt foglaltak le. ; Izzet pasa vitte legtöbbre. Az volt a fókegyenc, tehát a íőpióca is. Hajójára, a melyen elmenekült, körüloelül 36 millió koronát hordatott. És ez mind csak részlet. Hányán lehettek még a nagy tolvajok és mennyi kicsi tolvaj vitte el szárazon ?! Törökország tönkre volt menve. Népe irtózatos nyomorban sínylődött. Az államnak külföldön hitele alig volt. S ha adtak neki pénzt a külföldi uzsorások : zálogot kértek fedezetül, vagy valami jövedéket, vámot vettek saját kezelésbe. A katonaság nem kapta meg zsoldját. Hadihajói a török-görög háború idején világ kacajt idéztek föl. Annyira nem volt fölszerelve, hogy elindítani se igen tudták. Lőszernek pedig nyoma se volt. A kis görög állam egy pár hajóval majdnem tönkre lövette Konstantinápoly*. De ez a dolognak csak egyik ol- | dala. Mert ime a fényes árnyak itt is ! találkoztak. A nagy szegénység mel- ! lett ezer milliók fölött rendelkezett a j szultán. És töménytelen milliók jutot- ! tak a mindenható kegyencek zsebébe. A kegyencek loptak. Mindent áruba bocsátottak. Harácsoltak. Vesztegettet- ték magukat. A szent baksis dolgozott. S a mit összehordtak: elszedte tőlük is a szultán. A selyemzsinór s a vagyonelkobzás mindennapos volt. A nagy hal megette a kicsinyeket. S a nagyot felfalta a legnagyobb. Európában mindig volt egy nehány bankár és nagy vállalkozó, a kiről tudták, hogy a megszámláihatlan millióit Törökországban szerezte rövid idő alatt. Lementek vasutat építeni. Szétosztottak egy csomó pénzt és megtízszerezték, megszázszorozták. Ugy- jöttek haza nehány év után. Úgy hívták ezt: a baksisrendszer. Magyarul: kenés. Németül: Wer Schmiert, der fahrt. Vagy : én lopok neked, te lopsz nekem. Ha fizetsz : lophatsz. Nem látja senki. Ha nem fizetsz: a becsületes vagyonodat is elszedik. így volt Törökországban. Ma már másként van. Nálunk is igy volt. így van most is. Nem ennyire, de ilyenformán. Volt különbül is. Volt idő, mikor mi voltunk az igazi törökök. A bécsi udvari levéltár tudná elmesélni, mennyi pénzt kaptak a magyar urak Mohács előtt és Mohács után. hogy a Habsburgokat a nyakunkra segítsék. Sok valóságos történeti adat igazolja a : vesztegetéseket 1687-ből, de különö- j sen Rákóczi után és a nőági örökösödés töménybe iktatásakor. A pénz is bőven szerepelt. De még I jobban a donációk. Azoktól, kik a nemzettel éreztek, elszedték a vagyont s azok között osztották ki, akik a I császárhoz húztak. Erre a sorsra jutott Rákóczinak egy millió kétszázezer hold földje. így osztották szét, telepítették be a törökök kiverése után pusztasággá lett alföldet. A császári kegy bearanyozott mindent. A zsoldosok raboltak, gyilkoltak, fosztogattak. A hatalomhoz húzók osztozkodának. Hivatal, rang, kitüntetés, pénz, hatalom, birtok, minden földi jó azoké volt, kik a nemzet százados szabadságvágyát elfojtani segítettek, az idegenek szolgálatába szegődtek és a magyarnak ősi faji erényeit kipusztitották, kezére bilincseket raktak, lelkét megmételyezték. Sokszor akartunk e rendszertől megszabadulni. Nem sikerült. Meg is maradt. Itt él, virágzik. Most is úgy, mint régen. Kissé másban, de hasonló eszközökkel. A „nagyok“ kapják a nagy bak- sist. Ki gróf lesz, ki báró, ki miniszter, ki titkos tanácsos. A kisebbek megelégszenek egy-egy közjegyző- séggel, hivatallal, mi egyébbel. Kiki tehetsége szerint. De a „baksis“ végigterpeszkedik az egész közéleten. Amennyit kiirtanunk sikerült a bíráskodás, a közigazgatás területén, amely majdnem egészen megtisztult a modern világban, annyit nyert a rendszer erőben, élénkségben, falánkságban másutt. A vasútépítések, erdőeladások a városok építkezései, a pauzáié, a hirdetések elég bőséges alkalmat adnak hozzá. Igaz, hogy másutt is van romlottság. Franciaországban ' még több és nagyobb szabású az üzleti szédelgés a közgazdasági életben és a pénzügyi vállalkozásoknál, valamint a politika FELELŐS SZERKESZTŐ: Dr. VERÉCZY ERNŐ. Szerkesztőség: PGőfi-utca L szám. Kiadóhivatal : Deák-tér 3. szám. Mindenem ű dijak,'A kiadóhivatalban fizetendők. Megjelenifc minden vasárnap. ^ T A
