Szatmár, 1908 (34. évfolyam, 2-51. szám)
1908-06-28 / 26. szám
2 junius 29 parancsolhassanak és megtarthassák a maguk kicsike hatalmát. Pedig nem az a hatalom, amelyet a kifeketedett selyempalást nyújt érdemesnek és érdemetlennek egyaránt, hanem az, amelyet a nemzet ad. A nemzet, amellyel szeretnek összetest- véresedni a fától messzeesett almák, amelyre szivesen hivatkoznak a tilosban találtattak. És amely védő szárnyai alá vette nem egyszer a megté- velyedetteket, de tudta méltó haragjával sújtani a jogsikkasztókat, az alkalomlesőket, a hatalmi politikában üzérkedőket. Hát jó lesz felhagyni a hatalmi politikával. Mert a nemzet megmozdul nemsokára és kezébe veszi a maga sorsát, amelyet eddig tudta nélkül intéztek a hatalmasok. És akkor elsöpri azokat, akik sutbadobták fennen hirdetett meggyőződésüket és elárulták a függetlenség elveit. Ha egyébért nem : a hatalomért. Majd a nemzet Ítélni fog felettük, hogy megtérésük megérdemli-e a bocsánatot? 0 megteheti. Mert mondjanak bármit a palásttisztelők: övé az ország és övé a hatalom. 3iky Andor. A HÉT. A földraivelésügyi miniszter szerint az uj szeszadótörvéuy csak a magukban főző kibüstözőket sújtja. És a törvénynek határozottintenciója a szövetkezésre való kényszerítés. Ismerjük Darányi különös előszeretetét mindenféle szövetkezet iránt. És nem vonjuk kétségbe a szövetkezés üdvös voltát. 8ZATMÁ1 De tagadjuk, hogy egyedül a szövetkezet üdvözítene és hogy az egyéni gazdálkodás megnyomoritását helyrehoznák a szövetkezetek. Mindenki előtt ismereteseknek kell lenniöka szövetkezetek nyavalyáinak, amelyek közt nem is a legmagasabb az, hogy a nehézkes üzletkezelés mellett többnyire nem is produktivek, és a legtöbb csak teng vagy állami szubvencióval kérődzik. De éppen az a baja mind a két gazdasági minisztériumnak, hogy nagyon is papiros-elméletek szerint vezetik, s a törvényjavaslatok is igy készülnek. Az utóbbi időben a kánikula kiszorult a politikából. Állandóan akad tárgy, ami a politikai közérdeklődést foglalkoztassa. Az idén Andrássy gyöngéd kíméletből meg akarta ugyan kímélni az istenadta népet a válasz- tójogi javaslat izgalmakra alkalmas paragrafusaitól s azért inkább őszre hagyta, a hűvösebb napokra, a bemutatást, vagy ha úgy tetszik : a leleplezést. Ehelyett azonban nagyon is előre vetik árnyékukat a létszámemelés és a katonai terhek emelése. Es amint eddig pontosan bevált, amint a Zeit és egyes bécsi lapok jósoltak, úgy most is biztosra vehetjük, hogy a bécsi sasnak e két drága tojását a szüreti napok meghozzák számunkra. Csupán az a kérdés, hogy ezzel a két kérdéssel szemben, h»vv visel- keáík majd á függetlenségi párt, Mi nem jósolunk. Csak kérdünk és várunk, De most. midőn julius 7-re a rendkívüli egyházkerületi közgyűlés össze va» hiva, meg kell mozdulnunk nekünk is. Szatmármegye mindhárom egyházmegyéje a két utolsó főjegyzői szavazásnál rendületlenül állott D i c s ő f f y Józef mellett, ki megválasztatván, 4 év óta vezeti a püspöki irodát kitartó szorgalommal, önzetlenséggel. Ha jó volt nekünk akkor, ha bizalmunkra érdemesnek találtuk őt 4 évvel ezelőtt, annyi önfeláldozással teljesített munka után kinek lehet tisztességgel kifogása ellene most, midőn őt a püspöki állásra jelöljük. A ki reá szavazott, mint főjegyzőre, nem vonhatja ki magát a püspöki szavazásnál sem. Szervezkedésünk megbeszélése végett a a szatmári egyházmegyék lelkészeit, tanítóit és híveit julius hó 1-én reggeli 10 órára Szatmáron, a református egyház tanácstermében tartandó értekezletre - van szerencsénk meghívni. Szatmár, 1908. junius 20-án. Szívélyes üdvözlettel: Biki Károly esperes. Uray Géza tanácsbiró. Luby Géza gondnok. dr. Falussy Árpád tanácsbiró. A VÁRMEGYE. Felhívás a szatmári református egyházmegyék lelkészeihez, tanítóihoz és híveihez ! A püspöki állás betöltése előtt állunk. — Minél nagyobb lesz többségünk, annál nagyobb lesz elégtétele azon férfiúnak, kit e fontos állásra jelöltünk. Tiszta fegyverekkel küzdünk. Kiss Áron püspök életében nem házaltunk, nem korteskedtünk sem levélben, sem szóval, meglspetésszerüleg értekezletet nem hívtunk össze a temetés napján. Változások az ügyészi karban. Vár1 megyénk főispánja Dr. Vetzák Ede tb. t. j főügyészt a helyettes főügyészi teendők vég- ; zése alul felmentette és a helyettesítéssel továbbra Dr. T th Zoltán és Dr. Sternberg j Zoitúu vármegyei tb. tiszti ügyészeket I bízta meg. Kinevezés és választás. A nagykárolyi kerületi munkásbiztositási választott bíróság | elnökévé az igazságügy-miniszter Szabó Pál | járásbirót nevezte ki. A munkásbiztositó ; pénztár igazgatósága pedig elnökévé Haacsics ; Illést választotta meg. Szerelmi zsákmány. Irta : J. Harnancourt. — Vájjon hova való ez a gyönyörű teremtés ? — kérdezte Norvant, midőn Jean Barrois elhaladt mellettük, karján vezetve egy bájos, nagy és boldogságtól sugárzó leányt. — Ez Rosarita, — felelt Gresol. — Car- thagenába való és a Jean zsákmánya, A négy férfi némán megfordult a pár után. A leány alakja élesen lerajzolódott a tenger zöld síkján s úgy ragyogott, mint egy pünkösti rózsa. Csaknem világitó, láng- szinü ruha fedte testét és éj hajára rózsás fényt lövelt az alkonyuló nap. Szurokfekete szemeiben villámok cikáztak s tekintete kegyetlen, vad és ellenállhatatlan volt. Hófehér arca, a rózsaszín legcsekélyebb árnyalata nélkül, a forró égőv asszonyainak fenséges egészségét tükrözte vissza. Az ajka . ellenben vérpiros volt s ha lehetséges, még kegyetlenebb, még vadabb és érzékibb, mint a tekintete. Az egész leány megtestesülése volt a fénnyel táplálkozó emberi állatnak, mely viharokon edzve, képes a leghallatlanabb nélkülözésekre és gyilkos szenvedélyekre, mely az ellenséggel szemben engesztelhetetlen, de viszont hü rabszolgája gazdájának, legyőzőjének és mesterének. ■— Istenemre mondom. — mormogta Norvant, — ha ezer aranyat kérne egy velem töltött napért, én megadnám neki ! — Kiki a maga módja szerint ! — felelt | bölcselkedően Grésol. — Én, a vagyontalan katona, a szegény ördög, két zsoldomat adnám érte. De hát mit érne, öregem, ha te j egy miliőt adnál, vagy Vanderbilt felajánlaná neki egész keresményét? Ez csak annyi ; volna, mintha gyémántot üvegporral akarnánk csiszolni! Ez már egyszer a Barrois j zsákmánya smint a mészárosok doggjai, csak a gazdája korbácsának engedelmekedik . . . — És mikép jutott hozzá Barrois ? — Furfanggal és erőszakkal. A történet nem egészen ismereteién, mert Jean épen nem csinál belőle titkot. Hisz’ tudjátok, hogy Barrois mintegy két évvel ezelőtt körutat tett Spanyolországban. Őszintén szólva, a dolog untatta. A konyha kétségbeejtette, a ben- szülöttek hazudozásai idegessé tették, az izzó, kopár és vigasztalan pusztaságok kifárasztották. Mindazonáltal örömét találta az emberekben s értékük szerint mérlegelte a spanyol nők járását, hamis szemeiket s piros ajkaikat, melyek közül kivillogtak a hófehér fogak. Rosaritával Carthagenában találkozót. A leány felváltva virágot, narancsot, dinnyét és szőlőt árulgatott. Jean nem láthatta anélkül, hogy szive ne dobogott volna hangosabban. Naponként többször fölkereste, mindannyiszor gyümölcsöt vásárolt tőle és bókokat mondott neki, miket az mind álszenteskedés nélkül meghallgatott. Mint te és én, Norvant, ő sem riadt vissza az áldozattól. A hét vége felé célozgatni kezdett aranyakra és bankóra. A leány vadul nevetett, miközben sakál fogait mutogatta. Azután ezt kérdezte : — Ön tehát nagyon gazdag, caballero ? Igen, gazdag vagyok, — felelt amaz. — És sok pénzt szokott magával hordozni ? Ez a kérdés gondolkodóba ejtett volna engem. Ám Barrois természetesnek- találta s hanyagul odavetette: — Tömve vagyok aranyakkal és bankjegyekkel. Végre, mikor már huszadizben találkát kért a leánytól, ez rászegezte éles tekintetét; — Ám jó ! Ha el mer hozzám jönni ma este ... ott lenn lakom a város végén. Jean vérmes természetű ember s minden meggondolás nélkül mindig a dolog jő végében bízik. De bizott ezúttal ökleiben is, melyeket Londonban gyakorolt be, valamint súlyos ébenfa-botjában, mellyel mesterileg tudott bánni. — Önért végigmennék akár egy izzó szénnel kikövezett utcán . . . — Quien sabe? — kérdezte hanyagul a leány. Azután megmagyarázta, hogy hol lakik és megadta utasításait, * *
