Szatmár, 1908 (34. évfolyam, 2-51. szám)

1908-01-26 / 4. szám

4

S Z A T M A R

január 26

rohanni fognak a nagybizottsági tagok a közgyűlésekre. Különösen most, amidőn a tisztviselő-választások általános érdeklődést keltettek. A december 19-én lezajlott közgyűlés azonban mást bizonyit. 620 bizottsági tag közül nem szavazott több 400-nál. Az esteli órákban már alig 300. Általánosan sajnálatra méltó tény, hogy népes bizottsági gyűléseket csak a választások hoznak össze. Ha azok elmúlnak, alig lézeng a közgyűlési teremben, legyen a napirenden akármily fontos közigazgatási, közgazdasági, politikai kérdés, 120—150 bizottsági tag.

Általános szokás a bizottsági tagoknál, hogy az első napi gyűlés után azonnal már a déli vonattal szaladnak haza, pedig a közérdekű ügyek, amik bennünket leginkább érdekelnek, rendesen a mássdnapi gyűlésre maradnak, és ott dönt a tisztikar, amelynek véleménye bármily tárgyilagos legyen is, mégis csak egyoldalú.

A bizottsági tagoknak e nemtörődömsége megrovásra méltó. Aki a választók bizalmát maga részére lefoglalja, mást a bizottsági tagok sorából leszorít, köteles teljesíteni kötelességét, megfelelni a beléje helyezett bizalomnak. Ha bármi tekintetben gátolva van a megjelenésben, vonja le a következményeket, s állásáról mondjon le. Adja át a helyet olyanoknak, akik kötelességeiket teljesíteni fogják.

Ennek az állapotnak véget kell vetni. Az ellenőrzés kötelessége azon kerületek választóit illeti, akik az illető bizottsági tagot választották. Sőt a virilis bizottsági tagok is kötelességet vállalnak, amidőn a tisztet elfogadják. Ha állandóan akadályozva van valaki a közügyekben való részvételekben, ha hanyag, ha beteg, szólítsa fel a vidék választó polgársága, hogy adja át helyét olyannak, aki kötelességét teljesíteni kész.

Lapunk, mint a megyei függetlenségi párt hivatalos lapja, igyekezni fog a lehetőség határai között közölni minden gyűlés után azon biz. tagok neveit, akik távol maradtak. A többi aztán a választókerületek és a közönség dolga.

Kinevezés. A tőispán Kósh Lajos végzett joghallgatót díjas közig, gyakornokká nevezte ki.

A VÁRÓS.

Vasúti építkezések. A tanács az ál- lamvasuti főnökség és osztálymérnökség részére építendő helyiségek és lakások ügyében átiratban értesítette a debreceni üzletvezetőséget, hogy az építkezésbe hajlandó belemenni, ha a vasút a befektetés 5%-nak megfelelő évi bérfizetésre hajlandó.

Ipari segély megtagadása. Nikolics Szeréna szövőipari tanfolyamot akart berendezni Szatmáron s ehez a várostól helyiséget, fűtést, világítást és 1000 kor. évi segélyt kért. A város elutasította a kérést. — Sajnáljuk, hogy a kisipar, főleg a szövőipar, fejlesztését a tanács nem tartja érdemesnek. I Ilyen irányban a támogatás nagyon ráférne Szatmár és a környék iparban szűkölködő lakosságára.

A „SZATMAR* a függetlenségi polgárság lapja. A „Szatmár“ a vármegye legnagyobb és legolcsóbb politikai lapja. Terjesszük a „SZATMÁRT“ !

EGYHÁZ ÉS ISKOLA.

— Nagygécből tudósítanak, hogy az í egyház főgondnokanak Luby Béla ottani

nagybirtokost és országgyűlési képviselőt | választották meg. Egyházkerületi főjegyzőnek dr. Vájná Gézára szavaztak. (Köszönjük : Ravatvezető.)

— Egyháztanács-ülós. A szatmári ref. egyháztanács e, hó 26-án, vasárnap d. e.

| 11 órakor ülést tart, a melynek egyik főtárgya az egyházkerületi fő-jegyzöségre és kerületi tanácsbiréságra megrendelt szavazatok megejtése lesz. A folyó ügyek közül megemlítjük a közös konyha szerződését a bérház pincéjére, a Kölcsey kör ajánlatát egy újabb múzeumi terem átengedése iránt.

— Ez erdélyi püspökválasztás. Az er- I délyi református püspököt február 18-án j választják meg a Kolozsvárt tartandó köz- | gyűlésen. A választás iránt az erdélyi körök- i ben igen nagy érdeklődés nyilvánul és négy j jelölt között oszlik meg a bizalom. Eddig a

püspöki székre jelölve vannak : Kenessey Béla a kolozsvári teológiai fakultás igazgatója, egyházkerületi főjegyző, Jancsá La- í jós marosujvári lelkész, nagyenyedi esperes, Boda János szászvárosi első lelkész és Bart- ha Dezső szilágysági esperes. •

— A kras8ói ref. egyház gyásza. Fe- rency Imrét, a Krassói ref. egyház papját e hó 21-én temették el nagy közönség részvéte mellett.

Mint a tolvaj, álmában lepte meg őt a halál; egy búcsúszó nélkül hagyta itt fele- ! ségét és két kis gyermekét. —

Tizenkét évig volt hü pásztora a krassói egyháznak s mint ifjú segédlelkész Szatmáron, később Debrecenben a püspök mellett szolgált s mindenütt közmegelégedésre töltötte be hivatalát. Utolsó utján három lelkész társa, Tóth Dániel, Sátor Dávid és Oláh Sándor kisérte el imával és beszédekkel búcsúztatva el családjától és híveitől az elhunytat.

— Beírások a zeneiskolába. A második félévi beírások a zeneiskolában (Rákóczi u. 14. sz.) e hó 30-tól február 1-ig tartanak Miről az érdeklődőket tisztelettel értesíti az igazgatóság.

— Hidegkút plébánosa. Szabó János °\ kath püspök Hozás János felmentésével hidegkúti plébánossá Pap Endre láposbányai plébánost nevezte ki.

— Elhalasztott igazgatótanácsi ülés. A

szatmári ref. tanitónőképző intézet igazgató tanácsának 25-re kitűzött ülése Mezőssy Béla államtitkár, fentartótéstületi elnök akadályoztatása miatt febr. 2-ra halasztatott el.

— Fögondnokválasztás Németiben. E hó 18-án a németii egyház Bakcsy Gerely főnyim- igazgatót egyhangúlag főgondnokká választotta. A testvéregyház szerencsés választásán örömünket fejezzük ki.

A SZÍNHÁZ.

Az előadó művészetnek jutott a leghosszabb multés a legvergödőbb fejlődés. Az emberek emlékezetével dicsekvők közül a lagelsők döntötték el a sorsát. A bibliai Éva, aki ugylehet akadozott még a beszólás tudományában, de már pózzal, igen pózzal nyújtotta át a tiltott fa gyümölcsét az ő Ádám- jáuak. Es ez az Ádam, aki olyan hősiesen ette meg a kínos eledelt, mintha nem tudta volna, hogy milyen sokba fog kerülni a

| gavallériája, mintha örökévényü példát akart i volna szolgáltatni azok számára, akiknek majdan kéjes arcot kell csinálni a pástétom szerepét játszó zsemlyeszeletek fogyasztásához ... Ők ketten beszélhettek, mozoghattak volna természetesen, mert hiszen az emberi természetességnek ők a legautentikusabb magyarázói. De nem igy történt. Akkor, amikor még nem volt művészet, nem volt előadás, egy silány pózzal kellett a világ színpadára lépnie az előadás művészetének.

Ennek a sallangnak, a póznak jegyében fejlődött tovább az előadó művészet. Talán nem is fejlődött. Nálunk legalább nagyon kevéssé. A mi szinészxxemzedékünk az Ár- ' pádoktól és a Szidiktől 1anul beszélni. E- j mezek pedig még Ádáinéktól tudják, amit | nem tudnak.

Az előadás templomaiban két tuiság érvényesül. Az egyik mindent meg akar játszatni, amit a szerző előír. Bár keresi a rejtett érteimet a sorok között, és sejti a kiaknázatlan mélységeket az üres szavakban, j de hü akar maradni a szöveghez. És jön egy iró, aki igy instruál: ezt azonban ne I hangosan mondja, ne is suttogva, csak a I szemével. A jóakarata nézőnek most csoda- | dolgokat kell végigélveznie. Nemcsak a szemével. — A másik tulságnak (minden szabad és semmi sem szent. Korlátlan szabadsággal kínozza szerepét, rögtönöz, és minden szerzőben a lőcsei kiskönyv színműíróját látja, aki ezt a tanácsot adja a rendezőnek : a színen vidám borbélylegények mennek át és sikerült vicceket mondanak . . .

Vannak templomok, ahol mindakét irány I vegyesen jelentkezik.

Amit most elmondtam, a Nászinduló előadásán jutott az eszembe.

D’ or.

HÍREK

Jegyzetek.

— A kard. —

A házszabályreviziós kavarodásban nem is vesszük észre, milyen veszedelem fenyegeti a bakfisok álomvilágát és a kis, bajusz- taian hadnagyok büszke önérzetét. Úgy is nevezhetnek ezt a veszedelmet, hogy a kard halála. Vagy alkonya. Ugye, milyen poéti- kusan hangzik. De ne vicceljünk. Egészen komoly a dolog, és méltó, hogy őszinte könnyeket facsarjon ki a 16 éves „felsősök“ és 20 éves hidfiak szeméből. Arról van szó

— rettenetes — hogy a tisztek kardjából levágnak, és azt a kis csonkot, ami megmarad, beföstík fekete lakkal. Borzalom ! Az is iszonyú, hogy a szép, sötétkék „blúz“ és a magos, aranyzsinóros sapka eltűnik, és az egész egyenruha szürke lesz, olyan szürke, mint egy „élelmezési-intézeti“ bakáé,

— de hogy ezután már ne csörtessen Ö villogó acélKardjával az aszfalton, az ablak alatt, az elviselhetetlen. Pedig igy lesz. így tervezi a szigorú hadügyminiszter, aki nem ismer irgalmat.

Vigasztalódjatok azonban bakfisszivek. A kard nem' hal meg, csak gazdát cserél. A tiszti derekakról átvándorol a postások csípőjére. Úgy ám. Jövőben már órájuk néznek irigykedve a lajtinántok és a kadétok. És az ablakaitok alatt nemsokára a m. kir. Posta fess gyakornokai csörtetik a fénylő acélt. Ahogy eltanulták.