Szatmár, 1908 (34. évfolyam, 2-51. szám)

1908-06-21 / 25. szám

A SZATMÁRVÁRMEGYEI FÜGGETLENSÉGI ÉS 48-AS PÁRT HIVATALOS LAPJA. ELŐFIZETÉSI AB : Helyben : Vidéken : Egész évre 4 kor. Egész évre 6 kor. Egyes szám ára 10 fillér. Állami Kabaré Valamikor, Sophokles és Aischylos korában, koturnusban és tógában ötezer néző előtt szavaltak el tragédiák at, ame­lyekben istenek és hősök dolgairól esett szó. Az ó-görög tragédiától a bonbon- niére-kabaréig mindenesetre hosszú ut vezetett, és ez ut jobb és baloldalán csak olyan videSek terülhettek el, ame­lyeknek népe mindig jól érezte magát amaz ut mellett. Merthogy azt az utat, akár egyenesen, akár görbén haladt, a mentén lakó népek vágták, épitotték. A magyar nemzetgyűlés is más vala hajdan, Rákoson és Szeren, mint ami­lyen ma az olasz márványnyal bélelt, húszmilliós dunaparti palotában. Rákos­tól, a Duna jegén, a pozsonyi diétákon és a debreceni nagytemplomon kérész- , tül is hosszú, cikornyás, görbe ut veze­tett, fantasztikus kanyarodásokkal, vissza a dunapartra. Talán göröngyösebb volt a beszéd a nemesek gyűlésein s csak azért nem tévelyedtek el a ttes Karok és Rendek a házszabályok hináros útvesz­tőiben, mert nem valának házszabályok, — de annyi bizonyos, hogy akár be­széltek, akár a kardjukra ütöttek, eset­leg „cselekedtek“, becsülettel és komo­lyan viselkedtek. Ámbár akkor se szólt mindenkiből az őszinteség, mivelhogy a tisztalelkü és tisztakezü ember régen se volt nagy bőséggel a szép magyar hazában, — azonban egyet nem lehet ! eltagadnunk a régi jó országos gyűlé­sektől: a komolyságot. És ezzel el is jutottunk a mi állami, vagy ha jobban tetszik, nemzeti kaba­rénk kupolás házikójához. A kabaré tudvalevőleg abban külön­bözik a szinhóztól, hogy minden úgy történik benne, mintha éppen most talál­nák ki. És abban különbözik' a zenge­ni j tói, hogy a komoly művészet múzsája lejt benne lenge fátyoltáncot. Ezért nevezzük mi kabarénak a duna­parti márványcsarnokot. Előre össze­LAPVEZÉR : LUBY GÉZA orsz. képviselő. FELELŐS SZERKESZTŐ: Dr. VÁJNÁ GÉZA. Szerkesztőség : Kölcsei-utca 9. szám. Kiadóhivatal : Deák-tér 3. szám. Mindenii-nui dijak a kiadóhivatalban fizetendők. Megjelenik minden vasárnap. tanult, elpróbázott darabok adódnak ott; és ha nem is a komoly művészet föl- kentjei — oh, nem! -- de annál ko­molyabb kérdések: népmilliók sorsa, érdekei, nemzetünk jövője szerepel a színjátszók darabjaiban. Állami, drága, nehezen kiizzadt pénzekből épült és áll fenn a játékszín ; és talán éppen azért, mert állami pénzen tartják, oly gyalá­zatosai! rósz benne az előadás. A húsz milliónyi publikum, akinek a bőrére megy a játék, nehéz gondok közt, elszorult szívvel re* visszafojtott lélekzettel lesi, várja, mit és hogyan adnak drága színészeink. A keze tapsra készen. A szeme szögletében csak a végszóra les a kitörésre készülő öröm, az ajka nyitva, hogy éljent, hozsánnát kiáltson. És . . . És. Az aranyos szín­padon rosszul megy a játék. Siralmasak a programmszámok és cudarul gyöngén játszanak a szereplők. Kérem, tekintetes Karok és Rendek, azaz hogy nagyságos, méltóságos és kegyelmes színjátszó urak, nem jól megy a játék. Lehet, a szerző, a rendező in­tenciói jók, a darabok célja nemes, üdvös, de a kész darabok és az elő­adás borzasztóan rosszak. Nem érnek egy lyukas libertást se. Mert hát ami azon a drága színpa­don elénk adódik, az, kevéske kivétellel, mind nagyon silány fércmű. Olyan vala­mik, ami nem kell se az úrnak, se a cigánynak, amivel valósággal labdarúgást játszanak, és hogy a vógin mégis „jó“ és hogy taps jár ki érte a szerzőnek és a szereplőnek, annak oka minden egyéb, csak éppen a megérdemelt siker és elismerés nem. Előadnak egy darabot, a cin e; a büntető törvények revíziója. Húsz évig szerkesztették, nyúzták, toldták, farag­ták. És éppen 19 esztendei munka és fáradtság hiányzik belőle. Előkerül a bortörvény revíziója is, amitől a falra másznak a szőlősgazdák. A kisgazdák „állami támogatása“ rendén a duplaadó mellett főzött szilvóriumába fullasztják akisgazdát. Várjuk a nemzetiségi isko­lák államosítását, s örök időkre bizto­sítják a nemzetiségi iskolák fenrnara- dását, és közben a nemzetiségi nye\vek tanulását kötelezővé teszi egy rendelet a magyar tanítóképzőkben. Az adós kisember megvédését akarjuk, és úgy megvédik az urak, hogy meztelenül és lakás nélkül éhen hal az utcán. Mivel­hogy hitele ezután csak a tizenkét hol­don felül levő birtokosnak és bankigaz­gatótól fölfelé lesz. Hozhatnánk még sok szemelvényt a legfrissebb műsorból. Amelyet nem tudás, alaposság, és lelkiismeretesség hozott össze és adott elő. És aminek láttára nem hálára tárul szót, de ökölre szorul sok millió marok. v. Pusztul Rákóczi emléke. A tiszabecsi emlékoszlop. Öt éve sincs még, hogy Rákóczi tiszabecsi győzelmének emlékére Szatmár és Ugocsa vármegye s Szatmárnémeti város által emelt emlékoszlopot Tiszabecsen lelep­lezték. Szept. 2Ó-án lesz öt éve, hogy áll az emlék, — és ma már annak pusztulásá­ról kell szomorú hirt adnunk. A napokban egy szatmári társaság volt Tiszabecsen. A Tiszahid becsi fejénél, magas dombon álló emlékművet megszemlélve, megdöbbenve tapasztalták, hogy a szinérváraljai mészkő­ből épitett oszlop kockakövei mindenik ré­szen megrepedeztek, szétporladásnak indul­tak, s a romlás, poriadás, repedés oly ter­mészetűnek látszik, hogy az eddig mutatkozó jelek után ítélve, tiz év alatt az emlék tel­jesen'össze fog omlani. Ugyanis nem a kö­vek összeforrasztása hibás, mert azok szi­lárdul állanak, de az emlék anyagául hasz­nált mészkő ellenálló ereje oly csekély az idő romboló hatalmával szemben, hogy elő­reláthatólag néhány év múlva csak égy'rom- halmaz áll majd az emlék helyén. SZATMAR

Next

/
Thumbnails
Contents