Szatmár, 1908 (34. évfolyam, 2-51. szám)
1908-05-31 / 22. szám
SZATM Aß május 30 A HÉT.’ Tehát nyélbe iitödik végre a tiszti fizetés-emelés. Sőt mivel azt állítják, hogy 1908. év második feléig visszahatólag kapják tisztjeink a felemelt fizetést, biztos, hogy 1908. év elejéig fog szólani a visszahatás. Ebbe jó lesz beletörődnünk addig is, mig a delegáció megteszi kötelességét s az országgyűlés követi példáját. Arról a bizonyos paktumról pedig ne beszéljünk. Hiszen nagyon sokszor kiderült már, hogy egyáltalában nem létezik, — mikor mi hivatkozunk rá. Vagy csak nem mondja valaki, hogy ez az ügy nem tartozik a paktumban állítólag szabályozott kérdések közé; nem katonai kérdés. De mert a mai kormány barátairól nem lehet fel nem tennünk semmi lehetetlent, előre is elibük veijük : ha nem katonai kérdés, miért utalják, többek között a delegáció hatáskörbe ? 1 . . . Ne beszéljünk az ellenszolgáltatásról se. Ha csak azt nem vesszük figyelembe, hogy legnagyobb részben a nemzet ellen szolgáltatják azokat a kis összegeket . . . Ne tessék félni semmitől. Még mindig nem halunk bele a bécsi kívánságok teljesítésébe. Sőt készüljünk rá, hogy a tiszti gázsi emelését követni fogja a létszám-szaporítás, Hogy mi alapon jósoljuk olyan biztosan ? Hát, tisztesség ne essék, éppen úgy bécsi lapokból olvastuk ezt is, mint a fizetésemelést. Sőt még, ez alapon, meg is irtuk még januárban ennek is, annak is bekövetkezését. Mórt hát akármilyen szépen cseveg és diplomatáskodik Wekerle, tapasztalat rég igazolta, hogy Magyarország politikai kérdéseiben a hiteles információt nem a miniszterelnöki irodában, hariem a bécsi fél-udvari lapok riporterei közt kell keresni. Nem azért, mintha Wekerléék hamarább tudatnák ezekkel a lapokkal terveiket és programmjukat, hanem mert ezek, Bécsben, hamarább tudják, hogy miket kell akarniok 2 ___________________________________ Mik or őszülni kezdünk. A szatmár eredeti tárcája. Irta : Marjay Géza. A büszke nagy tudós, az újkori sebészet klasszikus atyamestere, a világhírű sebésztanár, Fejér György doktor ur komor gondolatokba merülve ül kényelmes nagy karosszékében. Idomtalan nagy alakjával, bozontos szürke hajával, komor redőkbe húzott aránytalanul nagy homlokával erősen kirítt raffinált ízléssel berendezett, fényesen nagy legénylakásának előkelő környezetéből. Kelletlenül legyint a.kezével mintha kellemetlen gondolatait akarná elűzni leikéből. íróasztalához hajlik, tollat fog a kezébe, erőszakosan rázza meg nagy testét s Írni kezd. Szenzációs munkán dolgozik. Bele akarja önteni egész ^tudását, lázadó, pártütő nagy eszméit. Le fogja véle igázni az egész embervilágot. Belerendül a föld, a világ. Leomlanak az emberi tudás évezredes, alap nélkül való bástyái, lehull a hályog az levakitott népek rövidlátó szeméről! A mű cime : „Hit és tudás.“ Egy önmagával, a világrenddel meg- hasonlott óriási elme túlhajtott rajongásával lángolt mindenért, amivel a múltat a maga ósdi eszméivel, intézményeivel eltemetheti s a dicső, szabad, felvilágosult jövőt megépítheti. Wekerlééknek, mint Wekerléék. Ami természetes. Mert akármilyen közel van Budapest Bécshez, ezek a lapok mégis közelebb vannak hol a trónörököshöz, hol az egyéb udvarhoz, mint magyarország miniszter elnöke. Ezért hitelesebb az, amit ezek tudnak. A VÁRMEGYE. Kossuth szobrának leleplezése. F. hó 28-án m gasztos ünnepély tanúi voltak Nagykároly falai. Hazánk atyjának, Kossuth Lajosnak szobrát leplezték le méltó ünnepség keretében, melyen a kormány is megjelent Günther Antal igazs. miniszter személyében. Kossuth Ferencet betegsége akadályozta a megjelenésben. Nagy-károly lakoságán és számos, orsz. képviselőn, kívül ott voltak a szomszéd megyék, városok küldötségei, tá- S voli vidékek üdvözít tének és kegyeletének átadói, hogy egygyé legyenek hódolatban a Legnagyobb előtt, hogy fingra gyuljanak, honszerelmet merítsenek az ő szelleméből. A ünnepély méltó is volt nagynevű céljához. A szónokok szavai — átszürődve az ü mindenüt lebegő szellemén — gyújtókig hatottak a tömegre, mely fehnagasztosult arccal szemlélte mindnyájunk atyjának ércalakját. — Este nagyszabású és jól sikerült népünnepély zárta be az ünnepséget, melynek kiemelkedő pontjai voltak Kun István elnöki megnyitója. 8róf Gábor tanár alkalmi beszéde, és Kabelik Gyula szobrász sza- I valata. Kívánjuk, hogy az a lelkesedés, mely egész napon át Nagykároly városát s a benne levőket éltette, maradandó legyen ; hogy az az ércszobor oltárként legyen minden magyar szivébe felállítva. A VÁROS. A városi tanács f. hó 26. és 29-iki ülésének nevezetesebb mozzanatai: A szalmafonó tnnfolyamot „közmühely“ | gyanánt állandósítja a tanács, gondoskod- ! ván egyúttal helyiségről, tanítóról és anyagról, A cél előmozdítása érdekében a keresk. i miniszter itt hagyj a az összes szükséges I gépeket s ezenkívül évi 400 kor. segéllyel járul a fenttartáshoz. Tekintettel arra a fiaskói a, melyet az orsz. sziniakadémia növendékei vendégszereplésük alkalmából kifogtak, az estéken elfogyasztott villamáram dijában 100 koronát elengedett nekik a tanács. Markó Kálmán villammérnök, engedélyt kér arra, hogy 65 drb árammérőt rendelhessen meg 4600 kor. értékben. A tanács teljesíti a kérelmét az alap terhére, úgy kon- templálva a dolgot, hogy az árammérőket magánfogyasztóknak adják majd el. A honvéd állomás-parancsnokság értesítette a tanácsot, hogy a madarászi ut mentén elterülő harcászati lövőteret többé nem hajlandó bérelni, tekintettel arra, hogy az egyes gazdák túlzott igényeket támasztanak a kincstár ellen. Az értesítést tudomásul vették. Végül szó volt a németi gazdálkodó közönség egy részének azon óhajáról, hogy a nyomásos gazdálkodási rendszer megszüntetésével a szabad gazdálkodásra térjenek át. Mivel ezen kérelmet a gazdaközönség törvényszerű Vio része magáévá tette, folyó évi julius hó 19-én, d. e. 9 órakor a városháza nagytermében tartandó közgyűlés elé terjesztik ez ügyet végső határozat végett. VEISZ ZOLTÁN, modern könyv-, zenemű- és papirkereskedését a Gutmánn-palota sarokhelyiségében, fényesen berendezve, megnyitotta. A „SZATMÁR* a függetlenségi polgárság lapja. A legelterjedtebb és legolcsóbb .. politikai lap a vármegyéién. . Oh boldog ember, ki a tudatlanság édenkertjében sütkérezel, ki nem kutatod a világ nagy rejtelmeinek végső okát s álmaidat nem zavarják meg az Élet kifürkészhetetlen, örök talányai: te nem tudod, milyen átok a túlságosan nagy tudás ! De akinek szivejezer helyett érez, akinek agya százezrek tudását egyesíti magában, óh, annak az élete örökös nyugtalanság ; amennyi születés - annyi halál ; amennyi feltámadás — annyi temetés. % * * * Fejér is azok közé tartozott, kik örökös harcban állanak a világgal, a sorssal. Örökké nyugtalan lelke óriási, világmegváltó eszmékkel viaskodott. Erősen kétkedő volt már ifjúkorában s ez vitte az orvosi pályára, Itt aztán egy uj, csodás világ tárult fel előtte : a meztelen tudásnak világa a maga nagyszerű rejtelmeivel. A lángeszű fiú teljes erejével adta rá magát e talányok megfejtésére. Tanult, kutatott, búvárkodott fáradhatatlanul. S minél nagyobb lett a tudása, annál inkább elmerült a kétkedés hullámaiban s lassan- lassan eljutott a teljes hitetlenség sötét mezejére. Háborgó lelke vajúdását naplójába öntötte. „Keresem az Istent, vajh’ megtalálom- é ? Izekre vagdalom az emberi testet . . . azt mondják, hogy a szív a hitnek melegágya . . . boncolom a szivet, melyben valaha meleg vér buzogott . . . kutatok az agy mélyedéseiben, az idegszálak kozott . . . ez itt a nemi ösztöné, ez az eszthetikai ízlésé, ez a nyelv, emez meg a mathemati- kai tudásé ; ez a baráti, ez a szülői szeretet középpontja ... de hol van a hit, az Isteneszme székhelye ? — keresem, nem találom! . . . Olvasok a nagy Természet nyitót könyvében és megborzad a lelkem . . . Látom az örökös ellentétet, diszharmóniát . . . Látom a teremtményeket az apró féregtől fel az emberig szörnyű létküzdelemben vergődni . . . Hol a céltudatosságra törekvő és vezető értelem e meddő körforgásban ?. . .“ „Hol a fennen hirdetett világbéke, melyet a hit lobogójára tűzött ? . , . Mikor az első vallás megszületett: a szeretet mellett már ott ólálkodott a gyűlölet, a békesség mellett a háborúság . . .“ „Mindenki megváltója lehet önmagának — másra támaszkodnunk nem lehet . . . Uj vallást, uj hitet hirdetek : a tiszta erkölcsi- ség vallását s az önön erőnkbe vetett hitet 1 . És a nagy tudós teljesen beleveszett
